Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Szesztay Károly: A Balaton vízszintszabályozásáról és vízkészletének hasznosításáról

Szesztay K.: A Balaton vízszintszabályozásáról Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 363 vízszükséglet kérdése a mai értelemben fel sem merült, és a siófoki zsilipek kezelését lényegében és döntően a vízszintszabályozás szempontjai irányították. Az 1921—62. évi vízeresztési nyilvántartás adatai alapján megállapítható, hogy az öthónapos öntözési idényben a vizsgált 42 év folyamán 19 esetben volt 20 cm-t (9,2 m

3/s-ot) 30 esetben volt 10 cm-t (4,6 m

3/s-ot) és 40 esetben volt 2 cm-t (1 m

3/s-ot) meghaladó vízeresztés. Az adatok nagyságrendbe sorolása és a Hazen-féle valószínűségi hálózatban való ábrázolása a 2. ábrán ferde keresztekkel jelölt alsó görbe szerinti eredményekre vezet. A nyári vízeresztések növelésének ez idő szerinti lehetőségei Feltételezhető, hogy ha a balaton- és a siómenti öntöző-rendszerek már korábban megépültek volna, a fentebb vizsgált 42 év némelyikében a vízeresztőzsilipeket a nyári vízeresztések növelése érdekében máskép]) kezelik. Az egyes évek vízállás és vízeresztési adatait végigvizsgálva megállapítható volt, hogy a 42 év közül 18 esetben lehetett volna kisebb-nagyobb mértékben növelni a nyári vízeresztéseket a téli vízeresztések csökkentése útján, a vízszintszabályozás követelményeinek a sérelme nélkül (lásd az 1. táblázatot). A vízeresztések célszerűnek és megengedhetőnek ítélt átcsoportosítása, a 2. ábra szerinti feldolgozás eredményeit a tömör pontjelekkel feltüntetett felső görbe szerint módosítja. A téli vízeresztések átlagosan 12%-nyi csökkentése — mint látható — mintegy 3,5 m

3/s-mal megemeli a vízhözamtartóssági görbe mértékadó alsó szakaszát, ami az öntözési lehetőségek jelentékeny bővülését jelenti. A feldolgozás során a tényleges nyári vízeresztéseket olyan években növeltük, amelyekben 1. az október 1-i vízállás magasabb volt 50 cm-nél, a 45151/1960. OVF. rendeletben előírt vízállástartomány középértékénél, vagy 2. a május 1-i vízállás alacsonyabb volt 90 cm-nél, az előírt vízállástartomány középértékénél és ugyanakkor 3. a nyári vízeresztés kevesebb volt 13 cm-nél. A növelés mértékét úgy választottuk meg, hogy a) a fenti 50 cm, ill. 90 cm határokat a növelés után se lépje túl a tó vízállása, b) a nyári vízeresztések növelésére fordított vízmennyiség a következő, ill. a megelőző téli vízeresztés feléből pótolható legyen. Ahhoz, hogy a téli vízeresztéseknek a táblázat szerinti, vagy ahhoz közel álló mértékű csökkentése az elkövetkező években megvalósítható legyen, a tó tavaszi vízállására vonatkozó hosszúidejű előrejelzések is támpontokat fognak adni. A vízállás viszonyok előzetes ismerete, illetve a várható ingadozások értéktartományának mintegy felényire csökkentése ugyanis lehetővé teszi a téli víztartalékolás bizonyos mértékű növelését [4]. BALATON, 1921-58 Havonkénti állagok és szélsőségek oz 1821-5$ években \c ViibuésoK, H, cm [cm am i. n.in.iv.v mmtu. ami n.m. tt v. vi.viiMtx.it. unt mmtt vi.m.mixx. 3. ábra. A Balaton vízforgalmának főbb adatai vízpótlással és vízleeresztéssel történő vízszintszabályozás esetében Fig. 3. Main data on the water balance of Lake Balaton in the case of surface regulation with supply and release a = relatíve number of releases, b •-- relative number of supplies, c — moixthly averages and extremes in the years 1921—58, L — release, S = supply, 11 = stape of the lake Abb. 3. Wichtigere Daten des Wasserhaushalts des Balaton im Falle von Wasserspiegelregulierung durch Wasserzuführung und Wasserablass a = relative Zahl der Wasserablasse, b = relative Zahl der Wassernachfüllungen, c = monatliche Durchschnitte und Extremitateu in den Jahren 1921—58, L = Wasserablass, S = Wasserzuführung, H = Wasserstand des Sees A zsilipkezelési rend és a tóra vonatkozó hosszúidejű előrejelzések fokozatos fejlesztésével hoszszabb idő távlatában a nyári vízeresztések kismértékű további növelése is elképzelhető, ezzel azonban a vízhasználatok fejlesztésében nem célszerű számolni, mert időközben — a fürdőkultúra és az üdülő-élet fejlődésével — a vízszintszabályozással szemben támaszott követelmények is fokozódni fognak. A Balaton-menti vízhasználatok kiépítési mértékének megválasztásában figyelembe kell venni a vízrendszer különleges adottságait. A Balaton közelsége ugyanis lehetővé, illetve esetleg gyakorlatilag elkerülhetetlenné teszi olyan vízhasználatok berendezését, amelyeket minden évben hiánytalanul látnak el vízzel. Ebben az esetben pedig a mértékadónál kedvezőtlenebb víz járású években a vízhiány nem a vízhasználatokban, hanem a Balatonban fog jelentkezni. Ilyen viszonyok esetén az öntözéseknél az egyébként szokásosnál nagyobb (mintegy 90—95%-os) biztonság alapulvétele látszik kívánatosnak. Minthogy a Zalából és a Balatont tápláló egyéb vízfolyásokból történő vízkivételek végső-