Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Vitális Sándor: Bogdánfy Ödön és a Magyar Hidrológiai Társaság

358 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Vitális S.: Bogdánfy Ödön sokhelyütt több kilométer vastagságot érnek el, ha látjuk a mész- és homokkőhegyek óriási vonulatait, melyek beborítják és kísérik a merevülésbeli kőzetek lejtőit és gerinceit s ha elképzeljük, hogy mindeme víziüledékek apró szemecskék összehalmozódásából, egyes anyagok lassú föloldódásából, kiválásából, másoknak összeragasztásából eredtek : némi fogalmunk lesz arról a mérhetetlen időről, amely e rétegek fölépüléséhez kellett. Ez a múlt hidrológiája, mely a Eöld élettörténetének egyik hatalmas fejezete. De a víz munkája még éppen nincs befejezve, hanem még ma is folytonosan tartó. A tenger színéről új és új párafolyamok özönlenek a szárazföldek felé, hogy megsűrűsödve lecsapódjanak s egy részük ismét pára alakjában visszaszálljon a levegőbe, más részük a földbe szivárogjon s harmadik részük a felszínen csörgedezve s a folyók medrében összeverődve ismét a tengerbe jusson. Szemünk előtt folyik le a záporok romboló és építő munkája, a vízmosások, patakok, folyók, tavak keletkezése és élete, a források, talajvizek, földárja, földalatti folyók fölbuggyanása, látjuk a szerves lények születését, életét, elpusztulását, a vizek kémiai munkáját s a fölei arculatának fokozatos megváltozását a víz hatása alatt. Ez a jelen hidrológiája. De míg a múlt hidrológiájában a jelenségek mikéntjének és miértjének kutatása nagy nehézséggel jár s csak a természet folytonos harmóniája s örökkévaló törvényeinek érvényesülése ad némi útmutatást, hogy a letűnt geológiai korszakok csodás alakulatait, titkos szépségeit megértsük : addig a jelen hidrológiájának jelenségei szemünk előtt folyván le, összefüggésük jobban megállapítható s tanulmányozásukban a kísérleti módszerek egész sokasága segítheti a természetbúvárt. Látva és előre tudva a múlt kutatásainak nehézségeit, mégsem riadtunk vissza a munka nagyságától, az akadályok óriási halmazától, a kétségek és bizonytalanságok útvesztőjétől, hanem elhatároztuk, hogy amennyire erőink korlátozottsága megengedi, vizsgálódásainkat a letűnt korszakok hidrológiájára is kiterjesztjük. És ez a körülmény okolja meg, hogy akkor, midőn a hidrológiai kutatások néhány lelkes magyar ápolója elhatározta, hogy e tudomány művelésére egy kis kört alakít, ezt a kört a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében létesíti. De volt még sok más ok is, hogy a hidrológiát a geológiával kapcsoljuk össze. A víz munkája a jelenben is geológiai átalakulásokat idéz elő. Sőt az emberi munka is, midőn a vizeket szabályozza, lecsapolja, vagy öntözésre használja, szintén mint geológiai tényező működik közre. Aztán a vizek járását csöndes vagy heves természetét, elhelyeződósét és sok minden tulajdonságát a kőzetek ismerete, vízállóságuk tanulmányozása nélkül megérteni nem lehet. A hidrológia tehát alkalmazott geológia." Ezután részletesen kifejti, hogy a szakosztálynak foglalkoznia kell a tengeri-, légköri-, szárazföldi-hidrológiával, a balneológiával, a bányászat és erdészet vízzel kapcsolatos kérdéseivel, a vizi építészet tudományával, a vízellátással, az öntözéssel, halászattal, a limnológiával, vízkémiával, röviden összefoglalva országunk mindenfajta vizeinek tanulmányozásával. Bogdánfy Ödön olyan programot adott írásában a Szakosztálynak, melynek megvalósítását a Társaságunkban tömörült legkülönbözőbb szakemberek még ma is célul tűzik ki. Bogdánfy 2 évig (1917—1918) fáradhatatlanul szervezi a Szakosztály munkáját, tagokat toboroz, szaküléseket rendez s az elhangzott előadásokat megjelenteti a Földtani Közlöny mellékleteként megjelent Hidrológiai Közleményekben. 1919. január hó 15-én a Hidrológiai Szakosztály évzáró ülésén Bogdánfy Ödönt elnökké választják. Mint elnök tovább szélesíti a Szakosztály működését, a forradalmi zavarokban is 1919 január 29-én majd április 30-án még előadóüléseket szervez. Mivolt a hála! A Tanácsköztársaság megdöntése után a politikai fordulat, a feltámadt reakció nem kíméli a haladó szellemű tudósokat sem s Bogdánfy Ödönnek is távoznia kell. A Magyarhoni Földtani Társulat 1920. február 18-iki választmányi ülése 8 szavazattal 2 ellen kizárta Bogdánfy Ödönt tagjai sorából. Bogdánfy Ödön a magyar hidrológiai tudomány legnagyobb kárára visszavonul s többé sajnos nem vesz részt a Szakosztály munkájában. Utolsó kapcsolata szakosztályunkkal 25 éves jubileumunk alkalmából 1942-ben egy gondolatokban gazdag levele, melyben méltatta szakosztályunk 25 éves munkásságát. Két év múlva 1944. március hó 13-án 81 éves korában örökre eltávozott körünkből. Társaságunk Bogdánfy Ödönnek a Hidrológiai Szakosztály alapításánál kifejtett hervadhatatlan érdemeit halála után sem felejtette el, aminek egyik bizonyítéka, hogy Társaságunk vezetősége 1951-ben Bogdánfy Ödön emlékérmet alapított azoknak a tagtársainknak jutalmazására, akik a hidrológiai tudomány és gyakorlat fejlesztésében szakmunkásságukkal Bogdánfy Ödön szellemében kimagasló érdemeket szereztek. A Bogdánfy emlékérmet először 1951-ben adtuk ki dr. Papp Szilárd vegyész és dr. Páter János orvosnak, majd 1952-ben dr. Csajághv Gábor vegyész és Salamin Pál mérnöknek, 1954-ben dr. Lesenyei József vegyészmérnök és dr. Sarló Károly vegyésznek, 1955-ben dr. Hortobágyi Tibor biológus és dr. Rónai András geográfusnak, 1957-ben Holló István gépészmérnök és Mazalán Pál bányamérnöknek, 1958-ban Finály Lajos mérnök és Oroszlány István mérnöknek, 1959-ben Galli László és Bélteky Lajos mérnököknek, 1960-ban Fazekas Károly mérnöknek, 1961-ben dr. Szesztay Károly mérnöknek és 1962-ben dr. Urbancsek János geológusnak. Amint a felsorolásból látjuk a Bogdánfy Ödön emlékérem odaítélésénél hűen követtük Bogdánfy célkitűzését a hidrológiai tudomány mindenirányú ápolását, művelését, mert Bogdánfy emlékérmeseink közt vízimérnökök, vegyészmérnök, gépészmérnök, bányamérnök, vegyészek, orvos, biológus, geográfus és geológus szerepelnek. Bogdánfy Ödön születésének 100 éves évfordulóján azzal áldozunk emlékének, hogy Közlö-