Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Fischer György–Fodré Zsófia: A hőkezelés hatása a szennyvíz redukálóképességére

Fischer Gy.—Fodté Zs.: A hőkezelés hatása Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 345 Az Országos Sertéshizlaló Vállalat Szegődi Tabelle 1. Untersuchung des Abwassers der Table 1. Invesligation of sewage from the 1. táblázat Telep szennyvizének vizsgálata (1961. II. 16—VI. 14-ig) Anlage Szeged des Nationalunternehmens für Schweinemast Szeged farm of the National Hog-Raising Underlaking Nyers szennyvíz minimum átlag maximum 1. összes lebegő anyagok (mg/l) 568,0 1349,2 2820,0 2. Szerves lebegő-anyag (mg/l) 44,0 620,9 1374,8 3. Szervetlen lebegő-anyag (mg/l) 524,0 728,3 1445,2 4. Összes szárazanyag (mg/l) 873,0 2685,0 4972,2 5. Összes szervesanyag (mg/l) 355,0 1592,0 3415,0 6. Összes szervetlen anyag (mg/l) 518,0 1093,0 1557,2 7. Ammónium-ion (mg/l) 90,0 199,0 360,0 8. Proteid-ammónia (mg/l) 0,0 34,4 56,0 9. Nitrát-ion (NO,) (mg/l) 0,0 7,7 30,0 10. Nitrit-ion (N0

2) (mg/l) 0,0 2,7 6,8 11. Oxigén-fogyasztás (mg/l) 35,78 344,57 768,80 12. BOI

s (mg/l) 56,0 750,0 1650,00 13. Klorid-ion (mg/l) 69,7 125,5 209,2 14. Szulfát-ion (mg/l) 25,4 83,3 138,3 15. (jsszesíraszám élesztő-agaron 110,000 1,078,000 4,500,000 16. Coli-titer tejcukros bouillonban 1/10,000 — 1/100,000 17. Coli-szám Endo-agaron 44,000 374,000 1 400,000 18. Imhoff ülepítés ml/2

1' 1,4 24,6 95,0 Megbeszélés A hőkezelés hatása az Imhoff-féle szedimentációra általában jónak mondható. Jóllehet a hőkezelés hatására jelentéktelen mennyiségű lebegő anyag feloldódott, a maradék lebegő anyag valamivel gyorsabban ülepedett, mint a kezeletlen szennyvízé. A hőhatásra bekövetkezett koagulálás és vízveszteség miatt az iszap jóval kisebb térfogatra ülepedett, mint a kezeletlennél. Hőkezelés után a szennyvíz üledékének térfogata az eredetihez képest 15—60%-ra csökkent. A 4. ábrán a legjellemzőbb rH értékváltozást mutatjuk be egy közepes oxigénfogyasztású szennyvízzel kapcsolatban. A szennyvizet három részre osztottuk. Az első részt kezeletlenül hagytuk, a másik részt 65 C°-on 10 percig, a harmadik részét ugyancsak 65 C°-on, de 30 percig kezeltük. Úgylátszik, hogy a szerves anyagok egy kis része a hőkezelésre oldódott, mert a hőkezelt szennyvizek szűrlete valamivel magasabb oxigénfogyasztású volt. Itt jegyezném meg, hogy ez a jelenség a többi vizsgálataink során is mutatkozott. Erlenmeyerlombikban, főzőpohárral lefedve 3—3 párhuzamos mintát készítettünk és a hőkezelés után 37,5 C°-os termosztátban tartottuk. Eleinte óránként mértük a redoxpotenciált és a pH-t. Az oxidálóképesség előbb kissé emelkedett, majd visszasüllyedt és rH = 15 körül kiegyensúlyozódott. Az egyensúlyi állapot a hőkezelt vizeknél kb. négy órát késett. Az 5. ábrán tüntettük fel egy másik vizsgálat eredményeit, kisebb oxigénfogyasztású szennyvízzel. Lényegében hasonlóan jártunk el, mint az előző kísérletnél, de itt 1,5 atmoszféra nyomáson 30 percig autoklávoztuk anyagunkat és utána sterilen megőriztük. Az egyensúlyi állapot a kezeletlen szennyvíznél rH = 20, a hőkezelt szennyvíznél rH = 24 körül állt be (az utóbbi már a viszonylag oxidáló szinten van). A 6. ábrán egy igen nagy oxigénfogyasztású szennyvízzel végzett mérés eredményeit láthatjuk (a mérési módszer az előzővel azonos). A nagy szerves anyagtartalomnak megfelelően a kezelt lés a kezeletlen minták rH értéke 21 alatt maradt. A kezeletlen rH =15, a kezelt rH = 18 értéknél állandósult. A 7. ábrán ábrázolt vizsgálatban közepesen szennyezett vizet autoklávoztunk és utána nem termosztátban, hanem hűtőszekrényben +5 C° alatti hőmérsékleten tartottuk. Következésképpen az oxidáció nem ment végbe, a kezelt és a kezeletlen minták rH értékei 21 fölött, a viszonylag oxidáló szinten maradtak. A kezeletlen 22, a kezelt 25 rH értéknél állt be.