Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Hozzászólások dr. Öllős Géza–Deli Matild–Szolnoky Csaba: „A vákuumkutas talajvízszintsüllyesztésre vonatkozó kismintakísérletek eredményei” című tanulmányához

332 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Hozzászólás öllös G.—Deli M.—Szolnoky Cs. tanulmányához zett jelenség is (bár nem szabad figyelem elől téveszteni ilyen esetben azt sem, amit a korábbiakban a helytelenül telepített kutakról mondottunk, vagy pedig vízzáró réteg közbetelepüléséről szóltunk). Ez a jelenség a gyakorlatban jobban megfigyelendő a jövőben. A gyakorlatban csak függőleges megfigyelőkút telepíthető, ami természetesen magában hordja már eleve azokat a hibalehetőségeket, amelyekről a korábbiakban szó volt. A szivárgási tér egyes pontjaiban levő víznyomás nem határozható meg olyan megbízhatóan, mint laboratóriumban. Különösen a szívókutak közvetlen közelében telepített megfigyelőkutak szokásos módon való kialakítása már eleve a légköri nyomásnak a talajba való bevitelét jelenti, ami a nyomásviszonyokat megváltoztatja. A kutak kialakítása A kút- ill. szűrőátmérő, a gyakorlati tapasztalatok szerint nem közömbös az üzem eredményessége szempontjából, még ha a vízáteresztőképesség, illetőleg a kútátmérő a vákuum hatására „növekszik" is. A talajban az ellenállásokat kell legyőzni. A vákuumkutak esetében azonban nemcsak a vízszintkülönbségekből származó nyomás, hanem az abszolút nyomás egy része — tehát a légnyomás is figyelembe veendő a nyomásesésnél és ezért a nyomásgradiens sokkal nagyobb, mint amekkora a gravitációs kutaknál. A szivárgási ellenállás a kút melletti legkisebb szivárgási keresztmetszet csökkenésével egyidejűleg nő. Ez tehát azt jelenti, hogy a kút szűrőzött felületét körülvevő durvaszemcséjű tér sugárirányú kiterjedése is célszerű, ha minél nagyobb a vákuumkutaknál is. hasonlóan a gravitációs kutakhoz. Ily módon a kút közvetlen szomszédságában levő talajtér szivárgás szempontjából való igénybevételi* (a talaj terhelése) kisebb lévén, a talajszemcseelmozdulás kevésbé következik be. Valószínű, hogy a vákuum miatti nyomáseloszlás és a pórusok „húzófeszültség" alá kerülése mértékének is van felső határa. Az a tapasztalat, hogy egyes kutaknál próbaszívás közben azonos vákuum mellett a vízhozamok erős kezdeti növekedést mutatnak, a szűrő sugárirányú kiterjedésével magyarázható. Pl. Kőrösladányban végzett egyik munkánál az egy kúttal végzett előzetes próbaszívásnál az induló vízhozam 3 l/perc volt, amely kb. félnapi üzem után fokozatosan )1 l/percre emelkedett fel. Ugyanerre sok eset volna felsorolható, különösen finomszemcséjű talajokban. A vízhozamnövekedés oka tehát a finomszemcsék elmozdulása, az iszapszennyeződés megszűnése volt. Tehát a durvább közeg kiterjedése emelte a vízhozamot és növelte a hatásosságot is. Ismeretes az a tény is, hogy a rosszul szűrőzött kutak eldugulnak, miközben hozamuk fokozatosan csökken. Ugyancsak előfordul a talajból való nagymértékű és káros szemcse-elszívás is, ami elsősorban a hiányos vagy helytelen szűrőzés következtében léphet fel. (Az egyik munkahelyen pl. 70 m

3-nyi anyagelszívást tapasztaltam. Ennek csak azért nem lett következménye, mert a műtárgy alapozás szempontjából nem volt érzékeny.) A szűrőzés felfelé, amint arra a tanulmány rámutat, csak gondos megfontolás alapján terjeszt hető ki. Ezzel a megállapítással is egyetértek, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyakorlatban gyakran fennálló azon követelményt, hogy a víztelenítés érdekében a feljebb fekvő, közbenső vízzáró rétegekkel elválasztott vízadó rétegeket esetleg össze kell kapcsolni. Különösen ez a helyzet a finom szemcséjű talajokban, amelyek esetében közvetlenül nem érzékelhető a különböző vízáteresztőképességű rétegek egymás alatti volta és ahol néha csupán csekély — rétegszerűen elhelyezkedő iszaptartalom is már a vízáteresztőképesség nagyságrendjének megváltozását idézheti elő. Lösz talajoknál melyeket általában bizonyos értelemben homogénnak tekintenek — megfigyelhető, hogy talaj vízszínsüllyesztés szempontjából milyen különös helyzet áll elő. In kép Az 1. képen látható talajminta jól szemlélteti a finom rétegezett séget, ami együttjár az áteresztőképességnek függőleges értelemben való csökkenésével. A metszett felületen a minta teljesen homogén talaj benyomását kelti (la kép). Kiszárítás után azonban a homok rétegek kiperegnek, az iszapos kötött vízzáró rétegek megmaradva szemléltetik a rétegezettséget (lb kép). A vákuumkutas talaj vízszínsüllyesztés határait illetően a vákuumkutak 7c = 10 ^ m/sec-ig minden nehézség nélkül alkalmazhatók, de a kis vízáteresztőképességeknél továbbra is fennáll er-