Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Pató Tibor: A budakeszi szennyvíztisztító-telep egyéves próbaüzeme

32 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Pató T.: A Budakeszi Szennyvíztisztító-telep Az utóülepítő függőleges átfolyású, Dortmund­rendszerű, iszaptere négy tölcsérre oszlik. A tölcsé­rekből az élesztettiszapot mamutszivattyúk szív­ják ki a kezelőhídon elhelyezett iszapgyűjtő aknába. A tisztított szennyvíz a műtárgyakon gravi­tációsan folyik keresztül, átemelése nem szüksé­ges. Az előrothasztó hideg üzemű, 250 m 3 befogadó­képességű, kívül hő ellen szigetelt vasbetontar­tány. A tartány keverése szivattyúval, vagy gázos keverővel lehetséges. Utóbbinál a fejlődő biogázt nyomják vissza rotációs kompresszorral a meden­cébe. A kirothadt iszapot szivattyú adja át a szom­szédos 250 m 3 befogadóképességű utórothasztó tar­tánynak. E fölött helyezték el az iszap rothasztó gázharangját. A kirothadt és besűrűsödött iszapot az iszapszikkasztóágyakra lehet leengedni vagy szivattyúval kinyomni. 2. Építési tapasztalatok Az üzempróbák egyrészét az ivóvízhálózatból vett tiszta vízzel végezték el, amit részben a dol­gozók egészségvédelme, részben az a körülmény indokolt, hogy a TBC fertőzöttségű víz csak a kellő és biztonságos üzemi feltételek megteremtése után engedhető a telepre. Amíg a tisztítótelepen a tiszta vízzel lebonyo­lított üzempróbák folytak, megvizsgálták a Buda­keszi községen átvezető csatorna állapotát és víz­záróságát. Ez esetben a vízzáróság különösen fon­tos feltétel volt, nehogy a fertőző víz a hálózatból kijutva a talajvízbe jusson. A beépített csövek vízzáróság szempontjából nem feleltek meg. A tisztítótelepen belül észlelt hibák közül a legkelle­metlenebb a tisztitóműtárgyakat összekötő csatornák törése volt. Az előülepítőből a levegőztető medencébe átvezető betoncsatorna még az üzempróbák előtt eltört. Ennek következtében a medencék feltöltése után az exfiltráló víz behatolt a levegőztető medence melletti motorak­nákba. A motorok víz alá kerültek. Ezért a csatornát acélcsőre cserélték ki. Nem sokkal ezután más beton­csatornák is eltörtek és végül is a betonösszekötő ­csatornák zömét ki kellett cserélni acélcsőre. Igen kellemetlen körülmény volt, hogy a legkedvezőbb kefe­bemerülés elérésére a levegőztető medence vízszintjét többször változtatni kellett. A 40 fm hosszú bukóéi átszerelése és az ismételt tömítés egyike volt a legkelle­metlenebb munkáknak, különösen akkor, amikor azt fertőző vízben kellett végezni. 1954-ben, amikor a tisztítótelep tervezése el­kezdődött, még nem ismerték, hogy felületileve­gőztetésű szennyvíztisztításhoz jóval rövidebb levegőztetési idő szükséges, mint az eddig hasz­nált eljárásokhoz. Ennek következtében a levegőz­tetőmedencék térfogata — az üzemi eredmények bi­zonyossága szerint is — túlméretezettnek bizonyult. A levegő, illetőleg gáz komprimálását rotá­ciós kompresszorok végzik. A kényes üzemű gépek elé a rozsdarészecskéknek lapátok közé jutását megakadályozó légszűrőtartály nem készült. Hi­ányzott az olajleválasztó berendezés is. Ennek következtében az utóülepítők színén olajfoltok jelentek meg és a nyomócső olajjal telt meg, mindaddig, amíg olajleválasztó berendezést utó­lagosan be nem építettek. A mamutszivattyúk legnagyobb hátránya volt, hogy a légszállítást és ennek következményeképpen a víz szállítását sza­bályozni nem lehetett. A gázkompresszorok gép­házi elhelyezését a Tűzrendészeti Hatóság kifo­gásolta. A rothasztóberendezésbe beszivattyúzott iszap mennyiségét nem lehetett meghatározni. Nem lehetett továbbá az előrothasztó tartalmát laboratóriumi vizsgálatok céljából megmintázni. Az iszapkezelésnél üzemzavart okozott még a tar­tányokon kívüli csővezetékek — kellő hőszigetelés hiánya miatti — befagyása. 3. A próbaüzemeltetést megelőző mérések A tulajdonképpeni szennyvízzel folyó próba­üzemet egy évig tartó üzempróbák előzték meg. Ezalatt javította ki a kivitelező vállalat és alvállalkozói a hiányosságokat. Különösen hosszú időt vett igénybe a szanatóriumokból a tisztító­telepre vezető csatorna rendbehozatala. A javítást először bentonit tömítéssel végezték. Ahol ez nem vezetett eredményre, a hibás szakaszt feltárták és újjáépítették. Az előzetes mérések három csoportra sorolhatók : a) A levegőztetőmedencék oxigénfelvevő­képességének mérése (OC, illetve O/). b) A levegőztetőmedencék különböző beme­rülési mélységeihez tartozó tényleges energiafel­vételi értékek mérése. c) A különböző kefebemerüléseknél jelent­kező áramlásviszonyok vizsgálata a levegőztető­medencében (ezzel kapcsolatban az ún. holttér vizsgálata). A mérésekhez tiszta vizet használtak. Ezért fel­vetődött a gondolat, hogy az ily módon végzett áram­lástani mérések eredményei átvihetők e szennyvízzel, de különösen szennyvíz és élesztettiszap keverékkel végbemenő folyamatokra. A kétségeket Pasveer is osztotta, amikor 1961. év tavaszán a már üzemben levő berendezést megtekintette. Erre a kérdésre csak később lehetett választ adni, amikor is az egyik négy rekesztbői álló leve­gőztetőmedenee-sor két rekeszét tiszta vízzel, a másik kettőt 1000 mg/l szárazanyagtartalmú szennyvíz­iszapkeverékkel töltötték meg. A kefebemerülés mind a négy rekeszben azonos volt. A két­féle folyadékkal kiadódó sebességkülönbségek mérését részletesen végezték. A kapott értékek összehasonlításából kitűnt, hogy helyenként a szennyvíz áramlási sebessége a tiszta vízhez tar­tozó megfelelő értékeknél kb. 5%-kal kisebb, helyenként egyforma, de nagyobb értékek is elő­fordultak. A vizsgálatok eredménye az volt, hogy a tiszta víznél mért értékek kevert víz esetén is felhasz­nálhatók, mert az eltérések oly csekélyek, hogy a mérési módszerből és műszerhibákból kiadódó hiba­határon belül esnek. A levegőztető berendezés oxigénfelvevő-képessé­gére vonatkozó méréseket a viszonylag nagyméretű levegőztető medencében kellett végezni. A vízcső­hálózatból kivett víz oldott oxigéntartalmának meghatározása során kitűnt, hogy oly magas, amely az OC meghatározásra alkalmatlanná teszi. Az ivóvíz magas oxigéntartalmát valószínűleg az a körülmény okozza, hogy Budakeszi község magas fekvése miatt az ivóvizet nyomásfokozó berendezéssel kell a budapesti hálózatból átemelni. Az átemelés alatt a víz csaknem telítődik oxigénnel.

Next

/
Thumbnails
Contents