Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten

Lászlófjy W.: A vízgazdálkodás helyzete Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 283 vízgazdálkodási kirendeltség (VEB (K) Wasserwirtschaft) működik. A termelőszövetkezetek gépesítése óta növekvő szerep jut a talajjavítási munkálatok végrehajtásában a gépállomásoknak (Motorén-Traktorén -Stationen, MTS), amelyek ott, ahol nagyobb arányú rétművelés folyik, meliorációs brigádokat (Meliorationsbrigad) szerveztek. A gépállomások szerződéses alapon végzik a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és talajjavítási társulatok (M eliorations-Genossenschaft) számára a munkát. Az utóbbiak száma mintegy 1600, ami a helyi érdekeltségek fokozott vízgazdálkodási tevékenységére utal. Amíg a Vízgazdálkodási Hivatal és a Földművelésügyi Minisztérium tárgyunkba vágó tevékenységét a miniszterelnök-helyettes vezetésével működő vízgazdálkodási kormánybizottság koordinálja, a hajózható vizek ügyei (és vele a folyammérnöki szolgálat, az árvédelmet természetesen leszámítva) a Közlekedési Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Központi szerve a víziutak főigazgatósága (Hauptverwaltung der Wasser strassen), amelynek két igazgatóság (Wasserstrassendirektion) van alárendelve. Helyi szerveik a víziúthivatalok (Wasserstrassenamt). Ennek a szolgálati ágnak tudományos intézménye a Hajózási, vízépítési és talajmechanikai Kutatóintézet (Forschungsanstalt für Schiffahrt, Wasser- und Grundban). Az NDK vízgazdálkodási kerettervéről nem jelent meg ismertetés. De a munka előkészítését szolgáló módszertani útmutató sok tekintetben mintául szolgálhat [13]. 3. A vízgazdálkodás a fejlődésben levő országokban Az ún. fejlődésben levő országok vízgazdálkodása azért érdemel figyelmet, mert megszervezése elvi alapokon történhetik. Nincsenek a történelmi fejlődésből adódó kötöttségek, és nem kell meglévő intézmények és különféle szakkörök kölcsönös féltékenységére tekintettel lenni. Részletek helyett az Egyesült Nemzetek Szövetsége rendezésében 1963 februárjában Genfben lezajlott tudományos és műszaki konferencia megállapításait ismertetem. A vízgazdálkodási politika kérdésével foglalkozó 36 tanulmány alapján a konferencia titkársága által készített összefoglaló jelentés [14] a következőképpen jelöli ki a feladatokat: 1. A felszíni és felszín alatti vízkészletek menynyiségi és minőségi kataszterének, továbbá a vízerők ataszternek elkészítése. 2. A vízkészletek megóvását és mind mennyiségi, mind minőségi szempontból takarékos használatát biztosító eljárások kidolgozása. 3. A felszín alatti ismeretlen víztartalékok felkutatása. 4. A jövőben várható vízszükségletek megállapítása, továbbá a víz ésszerű felhasználási módjának, megosztásának és a használatok fontossági sorrendjének megállapítása . egyrészt a gazdasági tervezés, másrészt a mezőgazdaság, az energiaellátás és az egészségügy szakembereinek bevonásával. 5. A vízkárok elleni védekezés módjainak és az árvízelőrejelzésnek megtervezése. 6. A vízgazdálkodási tervek megvalósítására hivatott műszaki és ügyviteli szervezet megteremtése és végül 7. a sikeres működéshez szükséges jogkör biztosítása. Hangsúlyozza továbbá az összefoglaló jelentés az egységes vízügyi igazgatás előnyét, a vízhasználatokra vonatkozó, a jövő igényeit szem előtt tartó jogszabályok megalkotásának a vízgazdálkodási tervezésnél is sürgősebb voltát, és azt, hogy a népességet állandó felvilágosító, nevelő munkával kell az okszerű vízgazdálkodás ügyének megnyerni. [II. A vízgazdálkodás mint az egész emberiség ügye Mivel az egyes országok politikai határai általában nem esnek egybe a vízgazdálkodási szempontból egységesen kezelendő vízgyűjtőterületek határaival, a tervszerű vízgazdálkodás érdekében az idők során világszerte számos állami és nemzetközi egyezmény született. A szocialista tábor országai ennél is tovább mehettek : a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében rendszeresítették a vízügyi vezetők, értekezleteit, amelyeknek célja a tervszerű vízgazdálkodás egységes elvi alapjainak megteremtése, ill. az ezeken felépülő együttes vízgazdálkodás megvalósítása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa vízügyi vonatkozású munkásságának ismertetése, különleges fontossága miatt, külön tanulmányt igényel. Ezen a helyen csak az Egyesült Nemzetek Szervezetének és különféle intézményeinek a vízgazdálkodást illető tevékenységével foglalkozunk [16]. Mielőtt az ismertetésre rátérnék, nem lesz talán .felesleges néhány szóban az ENSZ-re vonatkozó ismereteinket felfrissíteni. Az 1945-ben 50 ország képviselőinek aláírásával megerősített alapokmány szerint az ENSZ célja 1. a nemzetközi béke és biztonság fokozása, 2. a népek baráti kapcsolatainak fejlesztése az egyenjogúság és önrendelkezés alapján, 3. nemzetközi együttműködés létesítése az alapvető emberi jogok mindenki számára való biztosítása, továbbá gazdasági, szociális, kulturális és emberbaráti feladatok megoldása végett, és 4. a nemzetek e közös célok megvalósítására irányuló tevékenységének összehangolása. Az alapokmány 3. pontjában foglalt feladatokkal az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (Economic and Social Council, ECOSOC) (4. ábra) foglalkozik, amelynek közvetlen célja, hogy a Föld minden lakója számára elérhetővé tegye az emberhez méltó életet. Az ECOSOC részben bizottságokon, részben ún. szakintézményeken keresztül valósítja meg törekvéseit. A bizottságok közül a mi szempontunkból az ún. Övezeti gazdasági bizottságok érdemelnek figyelmet, amelyekből négy van: az európai (Economical Commission for Europe, ECE