Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
4. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 43. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 277—356 oldal Budapest, 1963. augusztus A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten 1 I) Ti. LÁSZLÓFPY WOLDIi M Á R a műszaki tudományok doktora I A vízgazdálkodás mibenléte és kialakulása A „vízgazdálkodás" kifejezés újabban nemcsak nálunk, hanem világviszonylatban is divatba jött. Többnyire gyűjtőszóként használják, a „vízügy" vagy éppenséggel a „vízépítés" szinonimájának tekintik. Nem egységes a használata a szakirodalomban sem. Mielőtt tehát a vízgazdálkodás helyzetével foglalkoznánk,, tisztáznunk kell, mit is értünk rajta. Gazdálkodni annyit tesz, mint valamely korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló készlettel (pl. pénzzel vagy ásványi kinccsel stb.) ésszerű beosztással élni, vagy valamely termelőeszközt (pl. a földet) úgy használni, ahogy szükségleteink kielégítése szempontjából a legkedvezőbb. Szabad jószággal, amely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, nem kell gazdálkodni, és a termelő eszközzel is csak akkor, ha emberi beavatkozás nélkül nem biztosítja szükségleteink kielégítését. Az az ember,, akinek jól megy a dolga, akinek minden, amire szüksége van, készen az ölébe hull,,nem gazdálkodik, nem gondol a jövőre. Az emberiség története szomorú példákkal igazolja, hogy számos esetben mennyire nem gazdálkodtak eleink a természet nyújtotta alapvető erőforrásokkal. Az ókor nagy birodalmait : Babilont, Karthágót, Kómát., az inkák országát, a lakosság ellátását biztosító területek földjének kizsarolása és az ennek nyomában fellépő talaj pusztulás tette tönkre. Velence gazdagságának a Karszt-hegység erdőinek letarolása volt az ára. A civilizáció terjedése elpusztította a folyók halállományát, a vadászat túlhajtása folytán egyes állatfajták szinte teljesen kivesztek. Egyes iparvidékeken megmérgezte az ember még a levegőt is. A talaj és levegő, továbbá a növényén állatvilág mellett mind nagyobb mértékben veszélyezteti a civilizáció a vizet is. Ma még általában természetesnek vesszük, hogy vizünk van, és nem törődünk vele, hogy a vízhasználatok hogyan befolyásolják a készlet minőségét és megújulását. 1 A 'Magyar Hidrológiai Társaság Vízgazdálkodási szakcsoportjának 1963. március 18-i ülésén elhangzott előadás. Pedig mind több jel figyelmeztet- rá, hogy •a víz megszűnt szabad jószág lenni. Az emberiség jövője érdekében gazdálkodnunk kell vele. Ahogyan kialakult a mező- és erdőgazdálkodás tudománya, ahogyan aggódva mérjük fel a Föld fogyóban levő ásványi kincseit és keressük pótlásuk módját, ahogyan tanúi voltunk az energiagazdálkodás megszületésének, úgy válik napjainkban mind égetőbb szükséggé a vízzel való gazdálkodás is. Igazoljuk ezt néhány adattal : Az emberiség lélekszáma a statisztikai adatok szerint mintegy 50 évenként megkétszereződik. Az egy főre eső vízfogyasztás azonban ugyancsak élénk ütemben növekszik úgy, hogy a népgazdaság vízszükséglete világszerte ijesztő arányokat ölt. Amíg külterjes viszonyok közt, tisztán mezőgazdasági jellegű országokban, mintegy napi 40 liter, vagyis évi 15 m 3 az átlagos fejenkénti vízfogyasztás, a/, iparosodással, az egészségügyi igények növekedésével és az öntözés térhódításával rohamosan növek szik : az európai országokban ez idő szerint 1100—1400 liter/fő és nap, vagyis 4—500 m 3/év, míg az Amerikai Egyesült Államok fejlesztési terveiben már ennek az értéknek többszöröse, lakosonként 3200 in 3/év (9000 l/fő és nap) szerepel 2. Súlyosbító körülmény, hogy a felhasznált víz jelentékeny része szennyvízként keriil vissza a medrekbe. A vízfolyásokba jutó szennyvíz évi összes mennyisége kb. 600—700 km 3. Noha a vizekelszennyeződéséből származó veszedelem nagysága általában ismeretes, és a legtöbb kultúrállamban törvényes intézkedések írják elő a szennyvizek tisztítását, a helyzet rohamosan rosszabbodik. Példaképpen az Egyesült Államokra hivatkozhatom, ahol a legutóbbi 60 év alatt a városi szennyvizek mennyisége megháromszorozódott, az ipariaké megtízszereződött, és ez idő szerint csak - Összehasonlításul megemlítem, hogy Magyarország 1960. évi háztartási, ipari ós mezőgazdasági vízfelhasználása alapján az egy főre számított szükséglet 1170 l/nap, vagyis 426 m J/év volt.