Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Beszámoló

272 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Egyesületi hírek Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1963. március 14-i, az 1962. évet záró, 46. közgyűléséről (Készüli a közgyűlési jegyzőkönyv álapján) Az évzáró közgyűlést dr. Vitális Sándor, a Társaság elnöke nyitotta meg. Megnyitójában ,,Hévizeink hasznosításáról" a következőket mondotta : 1 7 évvel ezelőtt, 1946. január hó 30-án 29-ik évzáró ülésünk elnöki megnyitójában hangsúlyozottan rámutattunk arra, hogy „Nagyalföldünk mélyében talán a világ legnagyobb és leggazdagabb ásvány gyógyvíz és hőenergia kincse rejtőzik". Ekkor még Nagyalföldünkön alig volt 15 db, ezer méternél mélyebb, főleg szónhidrogénkutató fúrásunk, melyekből — azokat víztermelő kúttá kiképezve — 119—76 C° hőmérsékletű hévizet nyertünk. A felszabadulás után mind fokozottabb mértékben indult meg szónhidrogén kutatásunk, sok száz kutató fúrást mélyítettek le, de sajnos ezekben vízmegfigyeléseket egyáltalában nem végeztek s a szénhidrogén kutatásra meddő fúrásokat lezárták. A lezárt kutak közül 37 meddő fúrást képeztek ki ezideig hóvíztermelő kúttá, melyekből 35—93 C° hőmérsékletű hévizet, illetve gyógyvizet termelnek. Az utóbbi 10 évben főleg a kútfúró ipar államosítása után megindult az artézi kutak mind szakszerűbb lemélyítése ós kiképzése, majd egyes közületek — városok, községek, ipartelepek — megrendelésére ásványgyógyvíz és hévíz feltáró kutak lemélyítése. 1952— 1962-ig kereken 80 db nagyobb mélységű hévizet feltáró kút készült el az országban ós több ezer kisebb mélységű, főleg ívóvíznyerós céljából lemélyített artézi kút. Sajnos a kutakban végzett vízmegfigyelósek alig terjedtek ki pár gyakorlati adat rögzítésére. Bélteky L. tagtársunk összeállítása szerint összesen csak 184 kútban végeztek pl. talphőmérséklet mérést. Olyan hévizes kutunk az országban, melyben részletes hidrodinamikai vizsgálatokat, méréseket végeztek, összesen csak kilenc van. Rendszeres, tervszerű ásvány-gyógyvíz, hévíz kutatás, rendszeres, tervszerű

4 állandó megfigyelése az artézi és hévizes kutaknak — az Országos Balneológiai Kutató Intézet, a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány—Földtani tanszéke, az OVIKUV ilyenirányú tevékenységén kívül — máig nincs intéz menyesen megoldva. Ennek okát keresve kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a kérdésnek nem volt eddig igazi gazdája, nem volt, aki a feltétlen szükséges kutatási stb. költségekről gondoskodott volna, nem volt, aki a tudományos kutatásokat, a gyakorlati megfigyeléseket koordinálja és a feltétlen szükséges mértékben kifejlessze. A folyó évben az ipari átszervezésekkel kapcsolatosan ez a kérdés végre megoldódik, mert az OVIKUV-ot az OVF hatáskörébe utalják, s ezzel végre lesz igazi gazdája az artézi-, ásvány-, gyógy-, hévíz, — összefoglalva — az összes felszínalatti víz tudományos ós gyakorlati kutatásának. Társaságunk több évtizedes kívánsága így beteljesedik s végre minden vízügy egy főhatóság, az OVF kezébe kerül. Természetesen ez az OVF számára igen jelentős újabb megterhelést, jelent, mert lényegesen ki kell fejlesztenie a VITUKI-nál a felszínalatti vizekkel foglalkozó osztályt, azon belül meg kell szerveznie az artézi vizek országos megfigyelő kúthálózatát, koordinálnia kell a szükséges tudományos és gyakorlati kutatást. Társaságunk, az abban tömörült szakembereink mint eddig is, a jövőben még fokozottabban állanak a kérdés helyes megoldásánál az OVF rendelkezésére. Tagtársaink közül, hogy csak pár nevet említsek : Ballá /., Bélteky L., Cziráky J., Csajághy G., Erdélyi M., Juhász J., Kassai F., Papp F., Papp Sz., Rónai A., Schmidt E. R., Szebényi L., Urbancsek J. és még számosan társadalmi munkában, önzetlenül foglalkoztak a legkülönbözőbb szempontból a kérdéssel, amiről a Hidrológiai Közlönyben, Hidrológiai Tájékoztatóban, Vízügyi Közleményekben ós még sok más helyen megjelent igen nagyszámú tanulmány tanúskodik. Az eddigi tanulmányok, a rendelkezésre álló adatok alapján is megállapíthatjuk, hogy 17 évvel ezelőtti elgondolásunk, mely szerint Országunk egyike a világ ásvány- és gyógyvizekben, hévíz-geotermikus-energiában leggazdagabb országoknak ma már nem feltételezés, hanem valóság. Artézi-, ásványi-, gyógy- és hévizeink olyan hatalmas, számokban szinte ki sem fejezhető értékűek, hogy azok tervszerű feltárása, kihasználása kizárólag az országos vízgazdálkodás keretében valósítható meg. A hévíz-geotermikus energiatermelés kérdésével a múlt év folyamán végre kormányzatunk is foglalkozott és az Országos Tervhivatal létrehozta a tárcaközi hévíz hasznosítási bizottságot, melynek irányításával az OVF-ot bízta meg s az elkészítette a hévíz hasznosításra vonatkozó előterjesztését és az erre a célra szükséges hitel biztosítását kérte az Országos Tervhivataltól. Ezután az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is foglalkozni kezdett a kérdéssel s egy tanulmányt készíttetett a hévíz-geotermikus energia felhasználás lehetőségéről. Legyen szabad a tanulmányból csak egyetlen adatot kiragadnom. Boldizsár Tibor egyetemi tanár szerint harmadidőszaki likacsos — porózus — víztartó rétegeinkben a kitermelhető geotermikus (hévíz) energia készletünk 6900 millió tonna átlagos minőségű (3330 kcal/kg) hazai kőszén fűtőértékével egyenlő. Ebben a számban nem szerepel a fedett, mélykarsztban tárolt hévíz- geotermikus- energiakészletünk, mely pedig szintén igen jelentős. Ugy vélem közel járok a valósághoz, amikor országunk feltehetően hasznosítható összes geotermikus energiakészletét kereken 10 milliárd tonna (3330 kcal/kg) hazai átlag minőségű kőszén fűtőértékével egyenértékűnek becsülöm. Energiahordozókban szegény országunkban olyan hatalmas érték ez, melynek hasznosításával minél előbb foglalkoznunk kell. Természetesen a hévíz-geotermikus energiakészlet pontos kiszámításához, optimális kihasználási, hasznosítási lehetőségének megállapításához még igen nagyarányú komplex tudományos ós gyakorlati kutatásra van szükség, mert enélkül a fentebb megadott hévízgeotermikus energia készletbecslési számok illuzórikusak. Artézi-, ásvány-, gyógy- és hévíz készletünk felmérése, azoknak optimális kihasználása minden szem1 pontból (öntözés, ívó-, ipari vízellátás, mezőgazdasági üzemek hőenergia ellátása, ipartelepek, városok, községek távfűtése, gyógyfürdők létesítése) elrősendű érdekünk és kötelességünk. A kérdés megoldáséhoz szükséges szakemberek, technikai felkészültség rendelkezésünkre állanak, kizárólag a tudományos és gyakorlati kutatás koordinálására, tervszerű irányítására és az ezekhez szükséges költségek biztosítására van szükség. Abban a reményben, hogy a kérdés az elkövetkező években megvalósulásra kerül s ezzel szocialista hazánk építéséhez, népünk jólétének emeléséhez jelentős mórtékben hozzájárulunk, 1962. évi, a 46-ik évet záró közgyűlésünket megnyitom. Az elnök ezután bejelentette, hogy 1962-ben a következő tagtársak haláloztak el: Dióssy Imre kultúrmérnök, dr. Maucha Rezső akadémikus, Nikolits György, oki. mérnök, Serf Egyed, oki. mérnök, Vedres Lipót, oki. mérnök.