Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Sebestyén Olga: Hozzászólás Holényi László: „A szennyvízelhelyezés problémája a Balaton környékén” c. tanulmányához

Sebestyén O.: Hozzászólás Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. 267 merült a szennyvizeknek a nádasokba való bevezetése. A tó áramlásai ma még kevéssé ismeretesek. Tudjuk azt, hogy a meleg víz idején éppen az üdülési időszakban a növényzetben gazdag parti víz vegyi sajátságaiban és dinamikai tekintetben is elkülönül a nyíltvíztől. Azonban az elválasztó határ a nádasok mélyén van, s a parti víz, gyorsabb hőmérsékletbeli változása miatt, a nyári időszakban is kelt áramlásokat, a nád learatása után pedig ez az elkülönülés feloldódik, és vízdinamikai szempontból a tó víztömege egységes. Lehet, hogy a felhozott szempontok fokozzák az illetékes közegek egyébként is súlyos gondjait a Balaton-környék szennyvízelhelyezési problémáinak megoldásában, de mérlegelésük semmi esetre sem tekinthető feleslegesnek. Vá J a s z clr. Sebestyén Olga hozzászólására HOLÉNYI LÁSZLÓ* Dr. Sebestyén Olga hozzászólása a mindnyájunk által annyira szeretett Balaton tavi életéért, vízének tisztaságáért aggódó, az ezért való küzdelemben évtizedeket eltöltött szakember megnyilatkozása. Szándékaival mindannyian egyetértünk. Annak érdekében azonban, hogy * Balaton állaga megvédésének ügyét komplexen, tehát minél tökéletesebben láthassuk, a tudományos felismerések mellett igen nagy fontosságú a gyakorlati szempontok, lehetőségek számbavétele is. A következőkben két, közös munkánkat jelenleg gátló komoly —- és egyben vízügyi vonatkozású — nehézségre szeretném a figyelmet ráirányítani, azzal a gondolattal, hogy a Hidrológiai Közlöny nyilvánossága is elő fogja segíteni talán azok megszüntetését. A tisztított szennyvizek Balatontól való távoltartásának egyik módja: azok halastóba, mint másodlagos befogadóba való vezetése, a másik mód : mezőgazdasági célra történő elönt özésük. Az elsőnek akadálya jelenleg az, hogy egyes dél-balatoni, tőzeges medrű halastavakban (pl. a leilei 8. sz. tóban) — anélkül, hogy oda szennyvízbevezetés történt volna — kénhidrogén gyülemlett és szabadult fel robbanásszerűen, elpusztítva csaknem teljesen a tó élővilágát, Ily körülmények közt aggályosnak látszott a tavak szervesanyag tartalmának szennyvízbevezetéssel való növelése és így az Országos Halászati Felügyelőségnek a BIB ezirányú kérdésére adott válasza szerint a szennyvíz bevezetés feltételeire vonatkozó kísérletek végrehajtásáig, ill. értékeléséig további szennyvizek a halastavakba nem vezethetők be. E kísérleteket értesülésem szerint Tatán hajtották volna végre, azonban az érdekeltek még nem tudtak egyes kérdésekben megegyezésre jutni, így eredményekről — igen sajnálatos módon — egyelőre nem lehet szó. Azonban mind Balatonvédelmi, mind általános, fontos népgazdasági * Balatoni Intézőbizottság titkársága, Budapest. érdekből igen sürgős volna a kísérletek elvégzése, a szennyvízbevezetés feltételeinek megállapítása (a tavak vizének esetleges szellőztetése, az eltávolítandó tőzegréteg vastagságának meghatározása stb.), hogy ez a— déli parti számos halastó miatt — legkézenfekvőbb, leggazdaságosabb védekezési mód mielőbb alkalmazható legyen. A másik szennyvízelhelyezési mód az öntözés, aminek szintén gyakorlati akadályai vannak, annak ellenére, hogy az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a BIB közös akciójával éppen a szennyvízöntözés Balaton melletti alkalmazásának érdekében sikerült a gyümölcsösök öntözhetőségének feltételeit örvendetes módon tisztázni. Itt az az akadály, hogy az érdekelt országos szervek nem jutottak eddig megegyezésre a tekintetben, ki viselje a tisztított szennyvíznek az öntözendő terület határáig való elvezetésével (magasnyomású szivattyútelep, nyomóvezeték) felmerülő több millió forintos költséget. Nyilvánvaló, hogy ezek nem terhelhetik a Balaton-fejlesztés amúgy is igen mérsékelt, kifejezetten a parti keskeny üdülőterületi sáv égetően szükséges közművesítését szolgáló hiteleit. A számítások szerint a gyümölcsterméshozam növekedése néhány óv alatt fedezné a szennyvízodavezetés és az öntözési belső berendezések költségeit. Kézenfekvő tehát, hogy a költségeket — szükség szerint a legfelsőbb állami koordináló szerv döntése alapján — az viselje, aki a többlethasznot is élvezi. A Balaton-fejlesztés e két téren várja az illetékes országos szervek hathatós, sürgős segítségét és örömmel látná, ha a Magyar Hidrológiai Társaságba tömörült lelkes szakemberek — akiknek munkája eddig is döntő módon segítette a Balaton ügyét — nemcsak értékes véleménynyilvánításukkal, de saját hivatali hatáskörükben is szorgalmaznák az említett két kérdés megoldását, hogy mindnyájunk közös ügyét, a Balaton védelmét gyakorlatilag is megvalósíthassuk.