Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Horváth Imre: A forgókefés eleveniszapos szellőztetőmedencék kismintavizsgálata

Horváth I.: A forgókefés eleveniszapos szellőztetőmedencék Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. 259 ható invariáns alkalmazásával a különböző móret­p.rányoknál lejátszódó jelenségek összehasonlíthatók. A forgókefés szellőztetőmedencékre érvényes kismintatörvény megállapítása után rátérhetünk a különböző medencealakok hidraulikai vizsgálatára. Az egyes esetekben változóknak a kefe bemerülési mélységét és a forgásirányt vettük fel. Kísérlete­ket végeztünk továbbá a kefének a medence mé­lyebb, illetőleg a sekélyebb oldalára történő el­helyezésével. E kísérletsorozatnál a méretarány 1 : 5 volt. Áramló közegként csapvizet alkalmaztunk, és mivel ennek alkalmazása a kisminta szem­pontjából torzítást jelent a valóságos szennyvízhez viszonyítva, a torzítás jellegére nézve néhány meg­állapítást teszünk. A szennyvíz fizikai és kémiai szempontból eltérő tulajdonságú a csapvíztől az iszapkoncentráció függvényében. A fizikai vál­tozás különösen a viszkozitás változásban jelent­kezik. Ebből következik, hogy két azonos lép­tékű és alakú kisminta esetén, ha egyikben víz, a másikban szennyvíz áramlik, akkor azonos Reynolds-számok elérése érdekében az utóbbinál nagyobb sebességek gerjesztése szükséges. Tehát víz esetében ugyanazon energiafelvétel esetén nagyobb sebességértékek adódnak. Továbbmenően ha figyelembe vesszük a szennyvíz inhomogén voltát, amit a benne úszó kisebb-nagyobb szer­ves és szervetlen szennyeződések okoznak, ennek befolyása a helyi turbulencia módosításában nyil­vánul meg. Ezen megállapítások figyelembevéte­lével indokolt szennyvíz helyett a csapvíz alkal­mazása, mivel a pontos megfigyelések és mérések lehetőségét nem zárja ki. Hiszen szennyvíz esetén a sebességmérés pontossága erősen lecsökken akár úszós, akár forgószárnyas méréskor egyaránt. Éppen ez az oka annak, hogy az irodalom­ban több eltérő adatot találunk ami mérések pontatlanságából származik. Ha például az áramló szennyvíz sebességét forgószárnnyal mérjük, akkor egy-egy pontban kapunk ugyan sebességértékeket, de azok vektoriránya és értelme nem biztos, hogy azonos a szemléletből fakadó feltételezett iránnyal és értelemmel. Ezért megtörténhet, hogy kimu­tattunk megfelelő sebességet a medence fenék­vonala közelében és a gyakorlatban mégis iszap­leülepedés történik. A továbbiakban az általunk vizsgált medence­alakokat áramlástani szempontból röviden jelle­mezzük. 1. A pécsi szennyvíztisztító telepen létesített kísérleti „Rocylaktív" típusú berendezést az 1. kép szemlélteti. A főkivitel 10 m 3 hasznos térfogatú, s keresztmetszete 3,5 m 2. A rotor a medence sekélyebb részén helyezkedik el és „fal felé kefél". (Azaz a rotor alján a kerületi sebesség értelme a fal felé mutat.) A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a medencében két helyen rendezetlen áramlási tér képződik. A medence fenékvonalában 12 mm kefemerülés esetén kis sebességek adódnak (5—7 cm/sec, ami a valóság­ban 11,2—15,7 cm/sec* sebességnek felel meg). * A továbbiakban a kismintában mért értékek mellett zárójelben tüntetjük fel a főkivitelre vonatkozó megfelelő adatokat. Ilyen kis sebességeknél az iszapleülepedés ve­szélye fenn áll. 2. A budakeszi szennyvíztisztító telep leve­gőztető medencéjének keresztmetszeti területe (főkiviteli) 13 m 2. Az adott kismintaméretek megkövetelték, hogy a valóságos műtárgy 1 : 2 arányú mását tekintsük főkivitelnek (3,25 m 2 terület) és azt kicsinyítsük le 1:5 arányban. (Ez gyakorlatilag 1 : 10 méretarányt jelent, de a fenti feltételezést az 1 : 5 arány szerint beállí­tott adott kefefordulatszám tette indokolttá.) Így 10 mm (5 cm) kefebemerülésnél, „a víztér felé történő kefélés" esetén a medence fenékvona­lában 8—10 mm/sec (17,9—22,4 cm/sec) sebes­séget észleltünk. Ez esetben rendezetlen áramlás az áramlási tér középső részén jelentkezik. 3. A Fővárosi Csatornázási Művek megrende­lésére a VITUKI III. Vízminőségi Osztályán elvégeztük a délpesti szennyvíztisztító telep épülő szellőztetőmedencéjének a hidraulikai vizsgála­tait. Az áramlási sebességek meghatározásán túl­menően felvételeket készítettünk (benzol-szén­tetraklorid-festék gömböcskék jelenléte nélkül) a víztérbe jutó légbuborékok mozgásáról. Meg­állapítható, hogy a légbuborékok 12 mm (6.0 cm) kefebemerülés esetén a medence mélységének egyharmad részéig jutnak le. 4. Kísérletünk során végül egy olyan medence­alak kiképzését kíséreltük meg, amelynél a fenék­vonalba holtterek nem jelentkeznek, vagyis a leülepedés veszélye a lehető legnagyobb mérték­ben elkerülhető. Kísérleteink a következő elvi megfontolásokon épültek fel: megfigyelések, mé­rések és számítások szerint a vízfolyások sodor­vonala kanyarban klotoid alakú spirális. A klotoid jellemzője a lineáris görbületváltozás, azaz az ív­hossz és a hozzátartozó sugár szorzatának állan­dósága. (Tudomásunk szerint Zürichben végeztek kísérleteket hasonló megfontolások szerint néhány évvel ezelőtt, de az ott alkalmazott kísérleti medencealak az általunk javasolttól eltérő.) A 2. Icép. Aramkép a klotoidalakú szellőztetőmedence kismintájában Bild 2. Strömungsbild im Modell des klotoidformigen Durchlüftungsbeckens » Ikk. 2. Flow pattern in the model of the aeration tank bounded by clothoide curves

Next

/
Thumbnails
Contents