Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Marton Lajos: A mónosbéli forráscsoport foglalása

256 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Marton L.: A monosbéli forráscsoport foglalása 2. táblázat. A forrásvíz vegyvizsgálati adatai TaőA. 2. Pe3yAbmambi xuMütecKux uccAedoeaHüü eodbi podnuKoe Tabelle 2. Werte der chemischen Untersuchung des Quellwassers PH 7,0—7,2 Összes száraz maradók 277—312 mg/l SiO., 2,0—5,0 mg/l Ca 85,li—95,7 mg/l Mg 5,4—6,4 mg/l Lúgosság 5,11—5,22 ml n/10 HCL-re Összes keménység . 13,16—14,84 nkf. Karbonát keménység 13,16—14,62 nkf. Állandó keménység 0—0,22 nkf. Cl 4,0—5,0 mg/l so 4 10,4—16,9 mg/l O., fogyasztás 0,73—1,04 mg/l Fe 0 Mn 0 NO : 1 0 NO, 0 NH 3 0 Szabad CO„ 43,3—62,0 mg/l Mészagresszív CO, . 4,5—18,9 mg/l Oldott 0„ 9,6—10,4 mg/l Na 6,2—20,7 mg/l Fluor 0,12 mg/l Bróm 0 Jód 1,11 ftg/l Mónosbél, Mikófalva, Bükkszentmárton, Bekölce és Egercsehi községek vízigényét. * A vízföldtani viszonyok részletes és eredményes vizsgálatát Kárpáti Lajos geológus, a vegyészeti munkát Sellyei Gyula vegyészmérnök végezte. A kutatási munkát értékes tanácsaival dr. Juhász József támogatta. IRODALOM [1] Schréter Zoltán : A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Köz­löny 34. évf. 1954. 7—8. és 9—10. [2] Németh Endre: Hidrológia és hidrometria. Buda­pest, 1959. [3] Papp Ferenc: A források rendszere. Hidrológiai Közlöny, 34. évf. 1954. 7—8. [4] Kessler Hubert : A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megálla­pítása. Hidrológiai Közlöny, 34. évf. 1954. 5—6. [5] Kessler Hubert: Karsztvidékek lefolyására és be­szivárgására vonatkozó újabb vizsgálatok. Be­számoló a VITUKI 1956. évi munkájáról. Budapest, 1957. KAIITA}K rpynn PO^HHKOB y MOHOIÍIEEJI Jl. MapmoH B rope BIOKK rpynna MoHOuiöeJiCKHX POAHHKOB cocTOHJia H3 15-H 6ojibLunx H Majibix KJUOMEFT. 3TH KJIIOIH BMXOAHJIH HA NOBEPXHOCTB Ha TeppiiTopnn c NJIOMAFLBIO 7,5 ra 11 c pa3H0CT$iMH BMCOT 70 M (maŐA. 7 H (pue. 2). JÍEŐHT M TeiwnepaTypa POAHHKOB ŐMJIH nocTOHHHbiMH, TeM caMbiM Mbi HMejiH ŐJiaronpHHTHbie ycjiOBHH AAH HX KANTAWA H A-M HCN0JIB30BAHHH HX BOÁM. C TOHKH 3peHHH 3anaceHHH BOAbi HaHŐojiee 3HaHH­TejibHbiMH HBJIHIOTCJI cepbie poroBHKOBbie H OKAMEHE­jiHCTbie őejibie H3BecTHíiKH cpeAHero Tpnaca. nepeA OCaAKaMH, (J)HAbTpyiOIHHMHCH BHH3 B 3THX IlOpOAaX nyTb <j)nJIBTPAUHH B ŐOJIBIHHHCTBE CJIVIAEB 3ARPA>«AAETCH rjiHHHCTbiMH cnaHnaMH cpeAHero Tpwaca. TeppnTopna BbixoAa POAHHKOB pacnojiaraeTCíi Ha 7—8 KM OT Kpaa xopomo OKapCTOBaHHOH B03BbimeHHOCTH BlOKKa. K 3T0H BO3BbimeHH0CTH npHcoeAMHHCTCH OHa nepe3 V3KHH Mac­CHB H3BecTHHK0B, <iepe3 BejiKe, OXBATBIBAEMBIX njrac­T3MH rjIHHHCTblX CJiaHUeB (0UZ. 1). Pa3Mepw pa3BeA0HHbix őypeHiiii H30őpa>KeHbi Ha <puz. 3. no MecTHbiM reoAoniMecKHM HccjieAOBaHHwK Ha TeppiITOpHII MOWHO 6bIJI0 HaHTII OAHy J1HH11I0 H3JI0Ma. OAHHM H3 pa3BeA0MHbIX SypOBblX CKBa>KHH, C03AaHHbIM Ha 3T0H JIHHI1H, paCKpbIJIH HaHŐOJiee KpynHblft npOXOA pOflHHKa. Ha 3T0M MeCTe H3 TOHKH HaHBblCIIieíí OTMeTKH EfpHHHMaeMOfl BO BHHMaHIie C TeXHimeCKOM TOMKH 3peHHH — npOBOAHJHl mTOJlbHK) C 13 MeTpOBOH rjiyÖHHOH C BepTHKajlbHOH CTeHKOH, 3aTeM H3 Hee npOBOAHJIH uiTOJibHK) c AJWHOÍÍ 10 M. TexHHiecKoe peiueHHe Kan­Ta»<a poAHHi<a npiiBCACHa Ha cpuz. 4. Bo BpeMH cTpon­TejibCTBa HaHajibHbifl AeőiiT poAHin<a 6biJi 1900 JI/MHH, KOTopbifl 3a 1,5 MecHna H3MeHHJicíi Ha 1300 JI/MHH. 3tb BejiHMKHa AeÖHTa ocTanacb HOCTOHHHOH (tpue. 5). RI0A AERTCTBHEM KANTAWA BCC POAHHKH, BBIXOAHMNE Ha cpeAHeíi ii BepxHeií nac™ TeppHTopHH ncqe3JiH. T0AbK0 Ha HHWHeií nacTH TeppHTopnH paőOTaeT He­CKOJIbKO pOflHHKOB, H0 H OHH C nOHI-DKCHHblM AGŐHTOM. 85% OT AeÖHTa POAHHKOB AaeTCH 3ai<anTa>KHp0BaHHbiM POAHHKOM, npu neM cyMMapHbiii AeŐHT yBejiHiMBajicji np. Ha 40%. no reojiorHHecKHM ycJiOBHHM H THApojiorHHecKHM AaHHbIM eAHHOrJiaCHO MOHCHO yCTaHOBHTb, HTO BOAOCŐOp­HaH njiomaflb POAHHKOB HaxoAHTCH AajieKO Ha B03BU­UieHHOCTH ElOKKa H HBJIHeTCH OŐmeíí c BOAOCÖOpOM ocTaAbHbix, őojiee YAA.ieHHbix POAHHKOB. BjniíiHHe ocaA­KOB Ha AEŐHT POAHHKOB c 3—3,5 MecjiHHbiM 3ANA3AAHNEM ONPEAEJIEHHQ BBIÍIBJIHETCÍI B TENEHHE uejioro ROAA (cpuz. 6). Quellfassung der Quellengruppe zu Mónosbél Marton, L. Die Quellengruppe zu Mónosbél umfasste 15 kleinere und grössere Quellen des Bükk-Gebirges. Diese Quellen ergossen sich auf einer Flache von 7,5 ha mit rund 70 m Höhenunterschied (Tabelle 1. und Abb. 2). Ergiebigkeit und Temperatur der Quellen waren sehr bestándig, was hinsichtlich der Quell­fassung und der Wassernutzung Vorteile bietete. Für die Wasserspeicherung im Bükk-Gebirge sind die weissen Kalksteine mit grauem Hornstein und Fossilien aus dem mittleren Trias von grösster Bedeu­tung. In diesen wird der Weg der in die Tiefe sickernden Niederschláge zumeist durch Tonschiefer aus dem mittleren Trias abgeriegelt. Das Quellgebiet liegt 7—8 km entfernt vom Rande des gut verkarsteten Bükk-Plateaus und ist mit dem Plateau durch einen mit Tonschieferschichten abgegrenzten schmalen Kaik­zug — dem Bólkő — verbunden (Abb. 1.). Die Profilé der Schürfbohrungen zum Erschliessen der Quellen sind in Abb. 3 ersichtlich. lm Zugé der örtlichen geologischen Untersuchungen konnte auf dem Gebiet eine Bruchlinie nachgewiesen werden. Eine in dieser Linie geteufte Schürfbohrung erschloss den grössten Quellengang dieses Gebiets. An dieser Stelle, am technisch möglichen höchsten Punkt des Gebiets, wurde ein 13 m tiefer senkrechter Schacht und aus diesem ein 10 m langer Stollen getrieben. Die techni­sche Lösung der Quellfassung ist in Abb. 4 ersichtlich. Der wáhrend der Bauarbeiten geförderte anfángliche Erguss von 1900 Lit/Min stabilisierte sich nach den Verlauf von 1V-, Monaten auf einen Wert von 1300 Lit/Min (Abb. 5). Auf Einwirkung der Quellfassung versiegten sámtliche Quellen am oberen und mittleren Teil des Gebiets, lediglich am unteren Teil des Gebiets ergiessen sich noch einige Quellen, aber auch diese mit vermin­derter Ergiebigkeit. 85% der Quellergüsse wird durch die Quellfassung gefördert, wobei die gesamte Er­giebigkeit um ungefáhr 40% angestiegen ist. Aus den geologischen Verháltnissen und hydrolo­gischen Daten geht eindeutig hervor, dass das Ein­zugsgebiet der Quellen weit entfernt, im Bükk-Plateau liegt und mit den entfernter liegenden anderen grossen Quellen gemeinsam ist. Der Einfluss der Niederschláge auf die Quellergüsse kann mit einer Verzögerung von 3—3,5 Monaten für den ganzcn Verlauf des Jahres eindeutig nachgewiesen werden. (Abb. 6.).

Next

/
Thumbnails
Contents