Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Bélteky Lajos: A fúrt kutakra vonatkozó szabvány korszerűsítésének műszaki és gazdasági jelentősége

Béltelcy L.: A fúrt kutakra vonatkozó szabvány Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. 249 pontból nézve is azért aggasztó, mert a különböző termelőszövetkezeti kútfúró részlegek, beleértve a mezőgazdasági tsz-ek, állami gazdaságok és gépállomások fúróbrigádjait is, nemcsak szakmai felügyelet és irányítás nélkül tevékenykednek, hanem a brigádokban alig akad olyan dolgozó — a brigádvezetőket is beleértve — aki valamilyen szakmai képesítéssel, vagy nagyobb gyakorlattal rendelkeznék a kútfúrás terén. Ez a helyzet áll fenn még az olyan ktsz-ben is, amelyik négy berendezéssel végzett az elmúlt évben új fúrásokat és felújításokat. így azután nem lehet csodálkozni azon, hogy a magyar kútfúróiparnak, mely méltán büszkéi keclhetik az utóbbi tíz évben elért haladásával és eredményeivel, éppen a legutóbbi években kialakult egy olyan szektora is, amely visszatért a 40—50 év előtti technológiához, műszaki színvonalhoz, a belógós kutakhoz, 1,5—2"-os béléscsövekhez. Ez a szektor nem veszi figyelembe sem a régi, sem az új kútszabványt, mivel egy részének talán tudomása sincs kútszabvány létezéséről. Látszólagosan olcsóbb áraik pedig mentességet biztosítanak kontárkodásuknak s elnézést a kútszabvány és a vízjogi rendeletek be nem tartása felett. A helyzet pedig ma egészen más, mint 40—50 évvel ezelőtt. Akkor egyes családok, kisgazdaságok, kis ipartelepek részére készült az artézi kutak legnagyobb hányada, ma pedig jórészt nagyobb lakó- és mezőgazdasági településeket, továbbá ipartelepeket kell vízzel ellátni, ennélfogva sokszorta nagyobb a vízigény is. Megnövekedett a kutak száma is az országban az akkorinak 7—8-szorosára s évente — az öntözési csőkutakat is bele számítva — több mint ezer új kutat fúrnak. A helyzet már most az, hogy számos községben, városban — főleg ahol sok a pozitív artézi kú^ — a megnövekedett vízigény és a kutak állandó túlfolyása okozta vízpazarlás következtében észrevehetőleg csökkent a víztartó rétegek nyomása. Ez a jelenség pedig arra figyelmeztet, hogy a rendelkezésre álló mélységi vízkészlettel ezután már törődni, gazdálkodni kell. Nem szabad támogatni a szakszerűtlen, kontár munkát és fel kell hagyni az eddigi felelőtlen rablógazdálkodással. A helyes gazdálkodás egyik előfeltétele a különböző nyomású víztartók egymástól való elválasztása s a fúrással harántolt, de a vízszolgáltatásba be nem kapcsolt víztartók lezárása. Ezt a követelményt — mint az előzőkből láthattuk -— az új kútkiképzési technológia teljes mértékben kielégíti. Fontos ennek a követelménynek betartása ott, ahol már nagyszámú helytelen kiképzésű kúttal elrontott helyzet további rosszabbodását kell megakadályozni, de még fontosabb az új mezőgazdasági településeknél, mert ott „tiszta lappal" lehet megkezdeni a mélységi vízkészlettel való észszerű gazdálkodást s ezzel elejét lehet venni a víztartók túlzott kitermelésének s nem kell mindig újabb fúrásokkal a még igénybe nem vett mélyebb rétegeket vonni be a vízszolgáltatásba. Összefoglalás Nemcsak a magyar kútfúróiparnak, hanem a népgazdaságnak is elsőrendű fontosságú érdeke fűződik ahhoz, hogy a kútfúrások kivitelezése terén fennálló jelenlegi anarchisztikus állapotokat ésszerű rendezéssel mielőbb megszüntessük. Ez remélhetőleg annál könnyebb lesz, mert előbbutóbb nem lesz szükség arra, hogy kifejezetten mezőgazdasági termelőegységek ipari tevékenységet folytassanak. A kutak költségének csökkentése érdekében a kivitelező kapacitást a szükségletnek megfelelően kellene növelni, de ugyanakkor profilírozni is és kisebb önköltséggel dolgozó, területenként szervezett részlegekre bízni az öntözési csőkutak fúrását. Ezekre a nem ivóvizet termelő és fertőzésnek, szennyezésnek kevésbé kitett területeken mélyülő csőkutakra és vertkutakra, melyek legnagyobb része nyílt tükrű talajvizet termel, lehetne egy enyhébb szabványt összeállítani. A mélyebb ivóvízkutaknál azonban nem javasolható a kútszabvány előírásainak lazítása, mert a feszített tükrű, mélységi víztartók vizét minden áron meg kell védeni a további károsodástól. A csőkutakat készítő részlegeknél, brigádoknál meg kellene követelni, hogy legalább a kútfúró részleg vezetője kútfúrómesteri képzettséggel rendelkezzék, a fúrások megkezdését kellő időben közöljék a földtani szolgálattal, hogy az a 34/1960 OVF sz. utasítás értelmében előírt ellenőrzést gyakorolhassa. Az ivóvíznyerés céljából mélyítendő kutak kiviteli költségét is lehet és kell is mérsékelni. A jelenleg érvényben levő kútfúrási egységárak a megengedettnél nagyobb nyereséget eredményeznek a kivitelező vállalatoknak. A „Kútárjegyzék" átdolgozása folyamatban van és az alacsonyabb új árak 1963. év elején lépnek életbe. IRODALOM 1. MOSZ 5199—53. Fúrt vízadó- (artézi) és nyelőkutak műszaki feltótelei. 2. Bélteky Lajos: Mélyfúrással való vízkutatásunk tízéves munkája. (1949—1958). Bányászati Lapok. 1960. 12. 3. Bélteky Lajos : Artézi kutak minőségi és gazdaságos építése, üzemeltetése ós karbantartása. Mérnöki Továbbképző Intézet. 3662 sz. 4. Bélteky Lajos : A hazai termális vizet feltáró kútfúrás fejlődése ós legújabb eredményei. Hidrológiai Közlöny. 1960. 4. 5. öllős Oéza: Kútszűrők és hidraulikai vizsgálatuk. Vízügyi Közlemények. 1960. 1. 6. Bélteky Lajos : A korszerű szűrőzés a vízfúrásoknál. Mérnöki Továbbképző Intézet. TEXH14MECKOE H 3K0H0MMMECK0E 3HAMEHHE M0^EPHH3AUMH CTAH^APTA 110 EYPOBblM CKBAHCHHAM JI. EeAtneKU BcjieflCTBHe öypHoro pa3BHTHH TexHOJiornii no öypoBWM paöoTaM H CKBawiiHaM 3a HecKOJibKO jieT Bee öojiee WBCTByeTCH, HTO BeHrepcKHH CTaHflapTjVs 5199-53 no öypoBbiM CKBa>KHHaM, cJiy>KamnM BOAOCHaőwceHHio h BOflonornomeHHK), ywe OT>KHT h BO MHOTOM OTHOUICHHH ycTapeJi. 3TO BbiHBHJiocb oneHb pe3K0 rjiaBHbiM 0őpa30M y np0H3B0«CTBa CKBa>KHH c rjiyÖHHOH 500—600 M H 6onbme, flaromnx TepMa;ibHyio BO«y, riOTOMy MTO cnocoöaMH öypeHHH H o(j)opM.neHH$i KOiiOflaeB no pa3Be«Ke He<}>TH BBOAHJIHCb B npaKTHKy TaKHe TeXHOJIOrHMeCKHe npneMbi, KOTopbie npn cocTaBJieHHH B 1953-eM ro^y