Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Major Pál: A szűrőcső közvetlen megszívásának hatása a csőkutak vízhozamára

237 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. A szűrőcső közvetlen megszívásának hatása a csőkutak vízhozam ára* MAJOR P A L** A talajvíz öntözésre való felhasználása céljából azokon a területeken, ahol a rétegek vízadóképessége, a talajvíz utánpótlódása és minősége lehetővé teszi, egyre több csőkutat építünk. A talajvízutánpótlódás és a vízminőség lényegében természeti adottság. A csőkutak vízadóképessége elsősorban szintén a természeti adottságoktól, a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságaitól függ, de a kúttechnológiának, és a kút geometriai méreteinek is függvénye. A helytelenül megválasztott szűrőfelület kísérleteink szerint például adott esetben 5—7 szeres vízhozamcsökkenést is eredményezett. Alapfogalmak Elöljáróban tisztázzuk a kút vízadóképességének fogalmát, amelyen az adott vízvezetőrétegek, kútméretek, illetve kútkiképzés mellett valamely kútbeli depresszióhoz tartozó vízhozamot értjük, akkor ha az utánpótlódást korlátlannak tekintjük. A kút legnagyobb hozamát pedig adott nyugalmi talajvízszint esetén a vízadóképesség és az előállítható legnagyobb depresszió határozza meg. Természetesen arra kell törekednünk, hogy a meglévő adottságok mellett olyan kutakat építsünk, illetve olyan megszívási módokat alkalmazzunk, amelyekhez mennél nagyobb vízhozamok tartoznak. Nyilvánvaló, hogy a talajvízkutakból történő öntözés gazdaságossága az egyetlen kútból öntözhető terület nagyságától is függ. Csőkútjaink geometriai méreteit általában a rétegek mélységbeli elhelyezkedése, valamint a fúróberendezések átmérője, teljesítőképessége többé-kevésbé már meghatározza. Valamely csőkút esetében, a kút által termelhető legnagyobb vízhozamot azonban még a kútbeli szívás, a szivattyúzás módja is befolyásolja. A tanulmányban a szivattyúzás módjával kapcsolatos hatásokkal foglalkozunk, tehát adott méretű és szűrőfelületű kút legnagyobb hozamának a megszívás módjával összefüggő kapcsolatával. Jelenleg az öntözésre használt csőkutakat vagy külön szívócső, vagy közvetlenül a szűrőcső közvetítése révén szívják meg. Ez utóbbit sokszor — helytelenül — vákuumkutas*** szivatytyúzási módnak is nevezik. * E tanulmány alapján rendelte el az OVF 1961ben, hogy az öntözést szolgáló csőkutakat úgy kell kialakítani, hogy lehetőség nyíljon azok szűrőcsövének közvetlen megszívására. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. *** A tényleges vákuumos szivattyúzáskor üzem közben a depresszió a perforált szűrőn keresztül már a vízadórétegre hat ki. Próbaszivattyúzásaink közben, ahogy ez várható is volt, ilyen esetben a szivattyú leállt. Ilyenkor ugyanis a fedőréteg légzárásától függő, különböző összetételű víz-levegő keveréket szivattyúzunk. A szivattyúzási üzem fenntartásához a vákuumkutas talaj vízszínsüllyesztő eljáráshoz hasonlóan, a szivattyúk elé olyan berendezést kellene iktatnunk, amely a levegőt A szűrőcső közvetlen megszívásakor történt vízhozammérósek alapján olyan véleményeket hallhattunk, hogy valószínűleg éppen a vákuumhatás miatt a kút vízadókópessége változik meg, és így 100— 200%-os vízhozamtöbblet is jelentkezhet. A közvetlen megszívás vízhozamnövelő hatását a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Felszínalatti Vizek Osztályának Dunaszentgyörgyön végzett kísérletsorozatával vizsgáltuk. A kísérlet leírása Dunaszeritgyörgyön egy 132/124 mm 0-jű kutat telepítettünk. A 2,2 m vastag fedőréteg alatt 17,4 m vastag középszemcséjű homok, majd ez alatt 2,4 m vastag homokos kavicsréteget találtunk. A beépített szűrőfelület — hossza 10,22 m, a felület 20%-a 0 12 mm-es furatokkal lyukasztott, 32-es réz vakszövettel borított — fi37jm_. Sárgásszürke - Vályog töm — Kovicsszürí Köiepesszemnagys. szürke homok ZSm 5,0/77 <3 4 Szürke kavicsos homok 'Homok —~ 1. ábra. A dunaszentgyörgyi kísérlet termelő és észlelő csökútjainak vázlata (l>m. 1. CxeMa npou3eodcmeeHHbix u naöAwdameAbHbix KOAOdifee HÜ onbimnoM noAe LJynaceHmdbepdb. Fig. 1. Arrangement of wells and observation boreholes at the Dunaszentgyörgy experiment a kísérlet céljainak megfelelően nem csapolta meg a teljes vízadóréteget. A kút elhelyezését és rétegszelvényét az 1. ábra mutatja. Ebben az esetben tehát a leszívás a kísérlet időszakához tartozó kiválasztja. E szivattyúzási módnak a talajvízből történő öntözés szempontjából nincs jelentősége, csupán azért kellett e helyen megemlíteni, minthogy sokszor a közvetlen megszívást — helytelenül — vákuumkutas szivattyúzási módnak nevezik.