Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Urbancsek János: A földtani felépítés és rétegvíznyomás közötti öszefüggés az Alföldön

212 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Urbancsek ].: A földtani felépítés és rétegvíznyomás lyen mélyszerkezeti és üledékkőzettani viszonyok között alakultak ki a lefelé csökkenő rétegvíznyomású területek. Négy ilyen terület mutatható ki az Alföldön. Mindegyik törmelékkúp, ahol — különösen nagyobb mélységekben -— kavicsos üledékek rakódtak le. Feltűnő, de a területek fejlődéstörténetének egyenes következménye, hogy az üledékek alulról felfelé finomodnak. A dunai-szerkezetiárokban, az északbácskai-hátságon, a Nyírségen, valamint a polgári süllyedékben ez a sajátosság határozottan kimutatható és ennek megfelelően alakult a négy terület rétegvíznyomási viszonya is (3—8. ábra). A töréses szerkezet által meghatározott lejtési viszonyok és az üledékek szemcseszerkezete következtében — különösen a dunai-szerkezeti-árok területén — lefelé csökkenő rétegvíznyomású állapot alakult ki. Az előbbiekből tehát megállapítható, hogy a rétegvíz hidrodinamikai állapotát a medence mélyszerkezeti adottsága, a vízvezető rétegek térbeli fekvése és a medencetöltelék kőzettani felépítettsége is döntő mértékben befolyásolja. Az ismertetett hidrodinamikai viszonyok szemléltetésére az Alföld területén 6 db földtani és 14 db rétegvíznyomás-szelvényt szerkesztettünk abból a célból, hogy a részmedencék mélyszerkezete és rétegtani viszonya, valamint a hidrodinamikai sajátságok között összehasonlítást lehessen tenni. A rétegvíznyomás-szelvények megszerkesztésénél (2. ábra) az artézi kutakban levő nyugalmi vízszint mélység szerinti változásából indidtunk ki. Elegendő adat birtokában a két változó közötti összefüggést Almásy E. [1] szerint oly módon ábrázoltuk, hogy a függőleges tengelyen a réteg mélységét, a vízszintes tengelyen pedig a megcsapolt szintbeli rétegvíznyomás m A. f.-i magasságát tüntettük fel. A különböző mélységbeli rétegvíznyomás értékek pontjaira •— amelyek néhol ugyan nagymértékben szóródnak — véleményem szerint olyan kiegyenlítő egyenes vagy görbe húzható, amely az illető terület alatti rétegvíz nyomásviszonyára jellemző (23—25. ábra). A pontok szóródása — a helytelen mérési adatok figyelembevétele nélkül is — érthető, hogyha tekintetbe vesszük a negyedkori üledékek igen változatos kifejlődését, amit előzőkben már részletesen kifejtettünk. A kiegyenlítő vonalak koordináta rendszerbeli elhelyezkedésének megfelelően kétféle alapeset különböztethető meg. A lefelé növekvő rétegvíznyomású területeken balról-jobbra mutat (23. ábra) és közel áll a függőlegeshez ; a lefelé csökkenő rétegvíznyomású területeken pedig jobbról-balra halad. Ez utóbbi egyenes a függőlegessel mindig nagyobb szöget zár be, mint az előbbi (24. ábra). Ahol a rétegvíz függőleges irányú nyomása jelentéktelen, a vonal lefutása csaknem függőleges, mind például a békésisüllyedékterületen. Ezzel szemben a lefelé csökkenő rétegvíznyomású területeket felépítő törmelékkúpokban, ahol a víz szivárgása lényegesen erősebb, a nyomásgörbék szögelhajlása is nagyobb. Ki kell emelni még a polgári-süllyedékterület nyomásvonalainak sajátságos helyzetét (25. ábra). Ezek csaknem teljesen függőleges irányúak. (Ezzel a kérdéssel az egyes tájegységek rétegvíznyomás viszonyainak ismertetésekor még külön foglalkozunk.) Az azonos értékű rétegvíznyomás görbék alakja és a vízvezető rétegek települése és szemcseszerkezete közötti összefüggést jól igazolja az artézikutak fajlagos vízhozama is. Debrecenben, Kecskeméten, Kiskunhalason az alsó-pleisztocén üledékekre telepített kutak fajlagos vízhozama igen nagy, ezzel szemben Békésen, Orosházán hasonló korú üledékekből 1 m-nyi leszívásra máilényegesen kevesebb vízhozam esik. A közölt rétegvíznyomási ábrák csak valamely szűk területre jellemzők, de nem adhatnak áttekintést a rétegvíz mozgásának irányáról és nagyságáról. Éppen ezért a földtanilag már jól ismert, vagy kevésbé feltárt területeken az egyes rétegvíznyomásértékeket tartalmazó ábrák segítségével, az előbbi kérdések tisztázására nagy területhez tartozó rétegvíznyomási szelvényeket szerkesztettünk Almásy E. [1] módszerével (9—22. ábra). Az azonos rétegvíznyomású porózus szinteket összekötő görbék lejtési szögéből a nyomásesés mértékére, illetve annak változására lehet következtetni. A vízszintes, vagy a vízszintes jellegű görbék olyan azonos rétegvíznyomású vízadó szinteket jeleznek, ahol vízszintes irányú rétegvízmozgás nincs, vagy csak igen gyenge. Ezzel szemben a meredek lejtéssel lefutó nyomásesési vonalak például gyorsan finomodó üledékváltozásra utalhatnak, ahol nagyon is jelentékeny nyomásveszteség áll elő. Ilyen területek elsősorban a hegységperemeken lehetségesek, ahol a peremi durva lejtőtörmelék, vagy hordalékkúp hirtelen finomabbszemcséjű üledékben folytatódik (14. ábra). A medencék belsejében ehhez hasonló lejtésű víznyomásgörbéket alig ismerünk, mint hogy az üledékek szemcsenagyság szerinti