Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Maucha Rezső

186 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. csolatában magasabbrendű : fölérendelt egységet alkotnak. Ezt egyesek ökológiai rendszernek, mások holoeönnek, Maucha — precízebb terminológiával — holoeönoidnak nevezte.' Eredeti kémiai szemlélete már jókorán gazdagodott ökológiai elemekkel, hogy aztán e kettős szemlélet szolgáljon alapid elméleti fejtegetéseiben. Munkáiból kiolvashatjuk, hogy őt tulajdonképpen a vízi élet lényegének megismerése és ennek kifejezése foglalkoztatja. Ezért tulajdonít oly nagy jelentőséget a vízkémiai módszereknek. Mindez kitűnik a Hidrológiai Közlönyben 1949-ben, majd mondhatni, kikristályosodva — az egyik akadémiai folyóiratban 1952-ben közzétett tanulmányában. Fr. Ruttner osztrák limnológussal együtt Maucha Rezső hangoztatta azt, hogy az ökológiai szemlélet mellett a másik tényező, mely részes a limnológia „párját ritkító fejlődésében", a W inkler-módszerek alkalmassága és alkalmazása a vízi környezet megismerésében. Első összefoglaló munkájában mesterének, Winkler Lajosnak vízvizsgáló módszereit ismerteti. E módszereket, továbbfejlesztve, a nemzetközi limnológus társadalom közkincsévé tette 1932-ben, németül megjelent munkájában. Élete utolsó éveiben e könyv második kiadása foglalkoztatta, melyet — a külfölddel együtt — sajnos, már hiába várunk. „Hydrochemische-HalbmikroFeldmethoden" (1936) e. jelentős munkájában közölt terepmódszereket oly szakember dolgozhatta ki, aki a természetes állapotban levő és szennyezett vizek, halastavak és szennyvizek százait elemezte. Gyakorlatból tudta, hogy oly módszerekre van szükség, melyek a helyszínen könynyen elvégezhetők, és a megbízható adatok, adatsorozatok alkalmasak ökológiai következtetések levonására. Zseniális félmikromódszereit s a hozzá tervezett kisméretű üvegedényeket manapság világszerte használják. Hogy mennyire meg volt győződve arról, hogy a környezet abiotikus tényezői közül elsősorban a kemizmus ismerete szükséges, az is tanúsítja, hogy intézetének minden tagját kötelezte annak elsajátítására. Módszereinek mind átadásában mind kidolgozásában és az elemzésekben is két hűséges tanítvány volt segítségére : Dr. Darvas Rózsi és Dr. Papp Anna. A nemzetközi limnológia kétségkívül mint vízkémikust ismeri és méltányolja leginkább Maucha Rezsőt. A vízkémia mellett tudományos programjában — „nagy összefüggések után kutatva" (Dudich) kiemelkedő momentum annak kidolgozása, hogy a vízi környezetet alakító és általában számontartott abiotikus és biotikus tényezők mellett — melyek szűkebb értelemben magára a vízi közegre vonatkoznak, s melyeket ő „terresztikus tényezőknek" nevez, rámutat a kozmikus hatásra, a Nap sugárzó energiájára és — harmadikként — az ember befolyására. Nemcsak arra utal, hogy a növények asszimilációjában a szakaszosság a nappal és éjjel ritmikus váltakozásával kapcsolatos, hanem kifejti, hogy az állóvizekben a planktonállomány kibontakozásának nyári megtorpanása, valamint — oceanológiai vonatkozásban — a hideg tengerek gazdagsága, ellentétben a trópusi tenger felső rétegének planktonszegénységével, egy a Földön kívüli faktortól való függésből következik. Ezzel kapcsolatban vezeti be az optimális fény fogalmát. Tudjuk, hogy a sarki tenger planktonbőségét általában a tápértékben gazdag mélységi víztömegeknek az áramlásokkal való felszínrejutásával magyarázza a legtöbb kutató. Csak újabban hangoztatják a fénymennyiség szerepét is. Minden tudomány történetében, amikor az idő arra megérett, új kérdések bukkannak fel, s ezek helyébe idővel megint mások jönnek. Maucha Rezső lépést tart a tudomány fejlődésével, s egyes problémákkal behatóan foglalkozik. Két évtizeddel ezelőtt a biológiai egyensúllyal foglalkozó tanulmányát egybevetve ide vonatkozó külföldi irodalommal, azt mondhatjuk, hogy Mahcha Rezső világítja meg a kérdést a legérthetőbben. A probléma nem könnyű. Hiszen a biológiai egyensúly olyan létező valami, amiről akkor szerezhetünk tudomást, amikor az valami oknál fogva megbillen, felborul. Maucha induktív úton boncolja a kérdést. Tiszta logikával s velünk szép magyar nyelvezettel érteti meg a biológiai egyensúly mibenlétét, kifejtve annak dinamikus voltát. A kémia és a biológia területéről vesz példákat : kiindulásul rámutat arra, hogy a vízi holoeönoidban végbemenő bármilyen bonyolult biológiai „történés" végeredményben visszavezethető az asszimiláció és disszimiláció visszafordítható redox körfolyamatára, értve ezalatt azt az egyszerű egyenletet, mely kifejezi a keményítő keletkezését szervetlenből, sugárzó energiával és ennek az első szervesvegyületnek energiafelszabadulással történő lebomlását. — Az állati és növényi planktonnak önszabályozásra vezető kölcsönös mennyiségi függése a másik frappáns illusztráció. Több helyen utal a nannoplankton nagyságrendi szerepére, mely alapvetően kihat a vízi élet fokozatos felépítésére. Szinte finomabb részleteit eleveníti meg ezáltal az Elton-piramis első lépcsőjének. Később kerül az általános érdeklődés homlokterébe a biológiai termelés problémája. Maucha e területen is úttörő, mert hiszen húsz évvel azelőtt kísérletes vizsgálatokat végzett a helyszínen a plankton asszimiláció-folyamatainak egzakt felmérésére, a termelés nagyságának megismerése céljából. Egy akadémiai ülésen elhangzott hozzászólásában tárja fel először a magyar limnológusok előtt a vizek termelésének lényegét és menetét, elfogadva egyes külföldi szerzők energetikai felfogását. Utóbbit továbbfejleszti pl. azáltal, hogy rámutat az állati életnek a vízi holocönoidban való sajátos energetikai szerepére is. A biológiai termelés felmérése korunk egyik sarkalatos kérdése — tudjuk nemcsak a limnológia területén — s a hangsúly már az összehasonlításra alkalmas módszerek tökéletesítésén van. Az érdeklődés homlokterében napjainkban kétségtelenül a Föld vízkészletének állapota, a természetes vizek szenynyeződése áll, mely jelentőségben már világgazdasági szintre emelkedett. Tudjuk, hogy Maucha