Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Szemere G.–Bozzay E.–Bánáti M.: A Duna-víz vizsgálata a budapesti felszíni vagy vízműnél, különös tekintettel a növényi mikroorganizmusok mennyiségi viszonyaira

Szemes—Bozzay—Bánáti: A Duna-víz vizsgálata a-jDUdapesti Vízműnél Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 175 toztak, ezért a feltüntetett pH-értékek eltérnek a reggel vett minták pH-értékeitől. Október 19-ig a nyersvíz pH-értéke szokatlanul lúgos jellegű volt, a napi átlag 8,1—8,5 között változott, legnagyobb érték október 2-án és 4-én 8,7. A vízállás emelkedésével egyidejűleg csökkent a nyersvíz pH-értéke. A napi átlagokat figyelembe véve, az egész negyedév folyamán nem süllyedt 7,7 alá. A Duna vízének ilyen magas pH-értékei szokatlanok. Mivel a 7. táblázatban felvett és az általunk vizsgált kémiai és bakteriológiai tényezők nem indokolják a pH-érték ilyen mértékű emelkedését, arra kell következtetnünk, hogy ez a jelenség a biológiai produkciós viszonyok befolyására jött létre. Erre mutat az a körülmény is, hogy a déli és kora délutáni órákban mért pH-értékek^—, amikor a napsugárzás hatására a biológiai produkciós tevékenységek erőteljesebbek —, általában magasabbak voltak, mint a reggeli, vagy éjszakai mérési eredmények. A jelenség kialakulásában a hőmérsékleti viszonyok is befolyásoló tényezőként szerepelnek. További vizsgálódásainkat laboratóriumi kísérleti mérésekre terjesztjük ki, amelyek a jelenség kialakulására szabatosabb felvilágosítást adhatnak. A nephaelometrikusan mért relatív zavarosság október 25 és december 3 között a Duna vízállással párhuzamosan csökken. A november 5—14 közötti időszakban mért értékek kiemelkednek. (Ez az időszak egybeesik a vízállás emelkedésének időszakával.) Jellemző, hogy a zavarossági értékek ugrásszerű növekedése nem olvadásos időszakban mintegy 1—2-szer 24 órával megelőzi a vízállás növekedését, ami annak a következménye lehet, hogy a meginduló esőzés a vízgyűjtőterület szennyeződéseinek legnagyobb részét az első órákban mossa a folyóba, tehát akkor amikor a hígulás viszonylag még csak kismértékű. A vízállás a víz zavarosságát rendkívül érzékenyen és nagymértékben befolyásolja. A zavarossági értékek változásának időpontját az is módosíthatja, hogy a csapadékhullás a Dunának Budapesthez közelebbi, vagy távolabbi vízgyűjtőterület részein következik-e be. A november 5—14. közötti időszak kiugró zavarossági értékeit az is befolyásolhatta, hogy a számbavehető vízgyűjtőterületeken hónapkra visszamenőleg nem volt jelentékeny csapadékképződés (ami a vízgyűjtőterület átlagos szennyezettségének emelkedésével jár). A hosszú csapadékmentes időszak utáni esőzések tehát viszonylag nagyobb mennyiségű szennyeződést hordhattak le. November 9-ig a zavarosságot jellemző görbe meredeken felfelé ível. A Duna-víz hígulása következtében 10-én és 11-én a zavarosság csökkent. Egyben jelentkezett a 11—13. közötti vízszint állandósult voltának befolyása is. A 13—14. közötti vízállásemelkedés hatására a zavarosság már 12-én növekszik, 13-án a hígulás miatt ismét csökken, majd 14-én az árhullám tetőzésének megfelelően kiugró értékű. December elején viszonta huzamosan alacsony vízállásnak megfelelően kisebb. December 12-től azonban a vízállási görbének megfelelően a zavarosság ismét ugrásszerűen emelkedik, végül csökkenő vízállás mellett ismét kisebb mértékűvé válik. —A legújabb dunai optikai és vízkémiai tanulmányokat illetően Dvihally, Zs. T. (1959, 1962); Dvihally,Zs.—Kozma, E . (1960); Lessenyei (1957); Papp, Sz. (1961) munkáira utalunk. A legkedvezőbb derítéshez szükséges vegyszeradagolás mennyiségi viszonyai egyelőre még a nemzetközi irodalom adatai szerint nem teljesen tisztázottak. Vizsgálataink időszakában a felszíni nagy Vízműbe adagolandó aluny'niumszulfát menynyiségét a derített víz pH-értéke alapján állítottuk be. A

z alumíniumszulfát hidrolízisekor keletkező kénsav — equi valens arányban változtatja meg a közeg kémhatását, illetőleg pH-ját. A laboratóriumi méretekben végzett nagyszámú próbaderítés során úgy tapasztaltuk, hogy biológiai szempontból is kielégítő derítési hatásfok csak korlátozott pH értékkörön belül érhető el (Abos B. 1957—1959). Ez az érték éves átlagban a Duna-víz tisztításakor a derítés folyamatának lejátszódása után a tisztított vízben mért pH 6,6—7,4 érték között van. Ha tisztított víz pHját állandónak tartjuk, a derítőszer mennyiségét a nyersvíz minőségének függvényében kell változtatni. Eddigi tapasztalataink szerint azonos nyersvíz minőség mellett a tiszta víz pH-nak már 0,1 egységnyi megváltozása felboríthatja a derítőrendszer egyensúlyát. Az éppen alkalmazandó pH-értéket jelenleg flokkulációs mérésekkel, vagy kismintakísérlet alapján határozzuk meg. Az adagolandó' alumíniumszulfát mennyiségét vizsgálataink szerint a zavarossági értékek, a nyersvíz pH-ja, a vízállás, valamint a biológiai viszonyok változásai befolyásolják. A tisztítómű próbaüzemi jellegéből következőleg a tiszta víz zavarossági értékei gyakran változnak. Ezt részben a derítőszer adagolásának ideiglenes megoldása, egyes esetekben pedig más üzemi körülmények (szűrőmosások, a derítők átfolyási sebességének változtatása, iszapolás) okozzák. Az október 25-ig terjedő időszakban a zavarossági értékeket nem ismerjük, ezért a megtisztított víz minősége és a derítőszer adagolása között összehasonlítást tenni nem tudtunk. Összefoglalás Vizsgálataink azt igazolják, hogy a nyers Duna-víz kémiai és mikrobiológiai változásai az alkalmazandó tisztítási technológiát döntő módon befolyásolják. A nyersvíz technikai minőségét befolyásoló tényezők kutatása ivóvíztermelésünk javítása szempontjából kívánatos és szükséges. Ha több évi elemzés alapján pontosan kidolgozzuk a vízszintingadozás, a vízállás, a kémiai és mikrobiológiai minőség és produkciós viszonyok, a hőmérsékleti tényezők, valamint az alkalmazandó tisztítási technológia közötti összefüggéseket, akkor a vízminőség megromlása, rosszabbodása ellen az eddiginél jobban ki lehet alakítani a védekezés módját. Ennek eredményeként már egyáltalában nem, vagy csak kismértékben állhat majd be az ivóvíz minőségének változása, mert a tisztításra kerülő nyers Duna-víz rosszabbodását, minőségváltozását kellő időben követheti a megfelelő módosított tisztítási technológia. Huzamos időn