Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Gábriel András: A talajok vízháztartási tulajdonságainak figyelembevétele az öntözővíz mennyiségének megállapításánál

Dr. Gábriel A.: A talajok vízháztartási tulajdonságai Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 115 A növények öntöző vízigényének felső határa általában a talajok természetes vízkapacitása. Öntözéskor ugyanis a kedvező nedvességi állapot felső határáig, azaz vízkapacitásig akarjuk talajainkat vízzel telíteni. Ennél a víztartalomnál a kötött talajok kivételével ui. még annyi levegő is van a talajban, amennyi Hank és Frank vizsgálatai szerint [8] a növények nagy részénél a talajban az optimális víz-levegő aránynak is megfelel. Kisebb víztartalomig — a felszíni rétegek vízvisszatartó hatása miatt —- öntözés esetén gyakorlatilag nehezen nedvesíthetjük be a talajt a szükséges mélységig [4], Ez gazdaságossági szempontból sem lenne indokolt. Agyag és szikes talajokon a gyökerek levegőellátásának biztosítása érdekében célszerű lenne, ha öntözéskor nem egészen vízkapacitásig nedvesítenők be a talajt. Ennél kisebb vízmennyiség adagolása azonban, amely csak a 2. ábrán feltüntetett, a hézagtér 10—12%-ában még levegő jelenlétét biztosító kedvező víztartalom felső határáig nedvesítené be a talajt, gravitációs uton csak a tervezettnél sekélyebb réteget nedvesítene be (de vízkapacitásig). Mélyebb beázásra csak a víz más, lassúbb mozgási módjai révén számíthatunk, amelyek hatására a felsőbb talajréteg víztartalma csökken és bizonyos mértékű kiegyenlítődés áll elő [10], A gyakorlatban az agyagtalajokon, főleg a szikeseken a felszíni beiszapolás következtében sokszor csak egészen kis vízmennyiséget tudunk úgy kiöntözni, hogy azt a talaj hasznosan elnyelje. A víznek gravitációs úton történő mélyebbre szivárgását a megduzzadt ós telített felső talajrétegnek az a hatása is akadályozza, hogy nehezíti a lefelé haladó víz útjában álló levegő kijutását a talajból. Mindezek az erősen kötött, főleg szikes talajok öntözésénél előálló nehézségekre, fokozott óvatosságra intenek. A felsorolt meggondolások alapján a talajféleségenként alkalmazható öntözővízmennyiség mint a VK-érték és az öntözéskori víztartalom különbsége Di Gleriának és Feketének az 1. táblázatban közölt adatait figyelembevéve, a talajok térfogatszázalékában határozható meg (2. ábra). Mindkét szerző adatai alapján a hasznos víztartalom (I)V) 50 és 30%-ának megfelelő nedvességi állapot esetére közöljük az öntözővíz mennyiségét (2. táblázat). Ezek kiöntözése esetén a talaj elvileg természetes vízkapacitásig telítődik. Di Gleria adatai alapján az agyag és szikes talajokra vonatkozóan olyan javasolható öntözővízmennyiségeket is közlünk, amelyek alkalmazása esetén a talaj nem telítődne vízkapacitásig, hanem csak a kedvező víztartalom feltételezett felső határáig nedvesedne be úgy, hogy a pórusok 10—12%-át még levegő tölti ki. Di Gleria adatait a 2. ábrán tüntettük fel és ábrázoltuk a talajnemenként alkalmazható öntöző vízmennyiségeket. A Fekete és Di Gleria talaj vízháztartási adatai alapján megállapított öntözővízmennyiségek között talajonként csak annyi az eltérés, amennyi egy talaj féleségen belüli sok változat figyelembevételével a természetben gyakori. Mindkettőjük adatai I II t t* JELM AGYARAIMP Hézagtérfogat VK víikapacitás 14,5 Öntözővíz, M-ig való telítés esetén KVF Kedvező víztartalom felső határa 10,5 Öntözővíz, KVF-ig volo telítés esetén DV50% Kedvező víztartalom alsó határa DV30X Tűrhető víztartalom alsóhatára HV Holt-víztartalom Hina&n érték térfogat X-mm/Wcm 2. ábra. Különböző talajok egyes vízháztartási adatai és az alkalmazható öntözövízmennyiség 0ue. 2. OmdeAbHbie danHbie ceoücmea pa3Hbix nőne u npuMeHxeMan noAuenan nopMa t 1. necoK, 2. necnaHbiH cyrjiHHOK, 3. cyrjiHHOK, 4. rjiHHHCTbiíí cyrjiHHOK, 5. rjiHHa, 6. co/iOHeu, 7.% OT o6i>eMa, P. 06-beiw nopHcrocTH, VK : BjiaroeMKocTb, 14,5: NOJIHBHAN Boaa, B cjTyqae HacumeHHH no VK, KVF BepxHHfl npeneJT ÖJiaronpMflTHoií BJiawHOCTH, 10.6 : nojiHBHan BO«a B c.ny>iae HacbimeHHfl flo KVF, DV 50% : IIHWHHÜ npeneJi 6jiaronpHHTHOfi BjiawHOCTH, DV 30% : HHWHHÜ npeneJi aonycTMHOií BJiawHOCTH, HV: BJiawHocTB 3aBHflaHHH (KajKnan BeJimmHa no«pa3yMeBaeTCH B OÚ'L.CMHIJX %-ax MM/10 CM). Fig. 2. Waterhousehold fealures of soils and the preferable rate of water application 1 : sand ; 2 : sandy loam ; 3 : loam ; 4 : clayey loam ; 5 : clay ; 6 : alkali soil; 7 : per cent, by volume ; P : porosity ; VK : water capacity, 14.5 : irrigation water for saturation up to VK ; KVF : upper limit of favourable water content; 10.5 : irrigation water for saturation up to KVF ; DV 50% : lower limit of favourable water content : DV 30%: lower limit of tolerable water content, HV : wilting point. (ALI values in per cents by volume, 1. e. mm/10 cm) alapján egyformán az tűnik ki, hogy az öntözővíz alkalmazható mennyisége a talajok kötöttségének sorrendjében a homoktól az agyagos vályogtalajig — Fekete adatai alapján 3,5 hy értékig — arányosan növekszik, ettől kezdve a kötöttség fokozódásának arányában csökken, mivel a kedvezőbb méretű pórusok aránya a kötöttebb talajok átlagában leromlik. Agyagon és szikeseken, különösen ha csak a kedvező víz-levegő arányig akarnók a talajt benedvesíteni, már csak aránylag kevés vízzel öntözhetünk, főleg, ha azt is figyelembevesszük, hogy a hasznos víztartalom 50%-ánál erősebben kiszáradni hagyott kötött és szikes talajon sokkal akadályozottabb a növények víz-