Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
2. szám - Dobos Alajos: Esőztető szárnyvezetékek tervezése
Dobos A.: Esőztető szárny vezetékek tervezése Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 105 forduló szórófej vízszállításra (110 l/p) vettük fel és a nyomásveszteség felső határát pedig a II/3. alattiaknak megfelelően 13,5 m-nél jelöltük be. Az ábrán látható végeredményeket a könynyebb áttekintés érdekében a 2. táblázatban is összefoglaltuk. 2. táblázat Szárnyvezetékeken 24 m x 24 m szórófejkötésben üzemeltethető szórófejek száma TaÖA. 2. J.JonycmuMoe HUCAO doMcdeeux annapamoe npu paöome na 24x24 M-SOÜ paccmánoeKe na doMdeebtx mpyöax Table 2. Number of sprinlcler heads ívhich can be operated on the laterals in a 24 by 24 m grid Q \ Lsz n [l/p] [mm/óra] [m] [db] 50 5,2 348 15 75 7,8 252 11 100 10,4 204 9 110 11,45 204 9 135 14,1 156 8 Az ábra és táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy egy-egy szárnyvezetéken a hidraulikai feltételek a 24 m X 24 m szórófejkötés és az I/b követelmény figyelembevételével 7—15 db szórófejet helyezhetünk el. A gyakorlati esetek többségében, mint az intenzitás (kertészet, szántó) értékei alapján előre megállapíthatjuk 9—10 db szórófej alkalmazására kerülhet majd sor. Ha a lehetőségeket a hordozható esőztető berendezések szempontjából értékeljük — megjegyezve, hogy akkor elsősorban a szántóföldi öntözést kell figyelembe vennünk — megállapítható, hogy a szárny vezetéken üzemelő legtöbb szórófej száma 9—10 db lehet. A szárnyvezetékek hossza ennek megfelelően tehát Lsz — 204— 228 m-re, a tervezhető intenzitás értéke pedig 8—12 mmjó-ra adódik. Ezt mutatja a segédletként alkalmazható 7. ábra is. A vegyes csövezetékű esőztető berendezések szárnyvezetékein üzemeltethető szórófejek számát h v = 9 m maximális nyomásveszteség figyelembevételével javasoltuk megállapítani (II/3. fejezet). A 6. és 7. ábra segítségével könnyen választ adhatunk arra is, hogy ebben az esetben hány szórófejet lehet egy-egy szárny vezeték re felszerelnünk. Kertészeti és szántóföldi öntözés esetén, mint az ábrák mutatják, egyaránt 10—10 db szórófej működtethető. Látható az is, hogy célszerűen 8—9 mm/óra körüli intenzitásra kell terveznünk. A felszín alatti nyomóvezetékhez kapcsolódó szárnyvezetékek hosszát tehát L s z = 228 m-re, az intenzitást pedig 8—9 mm/óra körüli értékre célszerű felvenni. Sík terepen L s z = 252 m is lehetséges. A Szórófejek kötésének kérdését, amikor majd a tervezés során alumíniumcsöveket is figyelembe vehetünk D =100 mm átmérőjű csővezeték vonatkozásában is felülvizsgáljuk. Végeredményben tehát azt kaptuk, hogy biztonságos és gazdaságos öntözési üzemet a jelenlegi adottságainknak és a mezőgazdaság igényeinek megfelelően a 24 m X 24 m szórófejkötéssel valósíthatjuk meg. Szórófej vízszállítása, Q^ [l/p] 7. ábra. Segédlet a szárnyvezetékek nyomásveszteségének meghatározására 0ua. 7. ílocoöue ÖAH onpedeAeHun nomepb nanopa (h v) e dojicdeebix mpyöax Fig. 7. Aid for determining the head loss (h t) in lateral pipes 2. Szárnyvezetékek számának meghatározása A szárnyvezetéken üzemelő szórófejek számának meghatározása során, amikor az intenzitás kérdésével foglalkoztunk, az egy szórófej által kiadagolandó vízhozamot is vizsgáltuk. A 2., 4. ós 7. ábrán látható üzemi tartományok alapján az egyes szórófejek, valamint a szárny vezetékek vízszállítását (Qsz) is gyakorlati határértékek közé szoríthatjuk. Javaslatainkat a 24 m x 24 m szórófejkötés figyelembevételével a 3. táblázat tartalmazza. A táblázat adatai azt mutatják, hogy kertészet esetén egy-egy szárnyvezeték vízszállítását Qsz =600—850 l/p, szántó esetén pedig Q s z =750— 1200 l/p (hordozható esőztető berendezések), valamint Qsz — 800—950 l/p (vegyes csövezetékű esőztető berendezések) között célszerű felvenni. Az üzemelő szárnyvezetekek számát tanulmányunkban a hidraulikai viszonyok vizsgálata alapján állapítottuk meg. Korábban ugyanezt a csőhosszak és az intenzitások figyelembevételével is levezettük [1]. A 8. ábrán bemutatjuk, hogy az ott kapott eredmények, az itt szereplő végeredményekkel teljesen azonosak. Az eddigi vizsgálatok a szárnyvezetékre, mint a berendezések egyik legfontosabb részére vonatkoztak. Tulajdonképpen az lett volna a helyes, ha az esőztető szivattyúink szükséges szállítómagasságát is hasonló vizsgálattal határozták volna meg. Említettük, hogy erre a mezőgazdasági követelmények hiányában akkor még nem kerülhetett sor. Tanulmányunkban jelenleg sem kívánunk a szivattyúk szállítómagasságának megállapításával vagy ellenőrzésével foglalkozni, csupán néhány általános megjegyzést teszünk : Az előzőekben a hordozató esőztető berendezések esetén, az egy berendezéshez tartozó csőmennyiség csökkentése érdekében, a szárnyvezetekek fokozott, hidraulikai értelmében vett, kihasználása mellett foglaltunk állást; Előfordulhat azonban, hogy a rendelkezésre álló szivattyúk szállítómagassága határt szab
