Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Dobos Alajos–Fekete András: Hordozható esőztető berendezések tervezése

90 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Dobos A.—Fekete A.: Hordozható esőztető berendezések. fokú üzemi tartományához tartozik. Abból indultunk ki ugyanis, hogy a szivattyú legkedvezőbb munkapontját a Q = 20 l/sec vízszállításnál kell biztosítani. Az első esetben az n = 22—60 db szórófej közül a kedvező mellékvezetékhosszból kiindulva kell eldöntenünk, hogy hány db szórófejet, mekkora fúvókát és végül hány db mellékvezetéket legcélszerűbb alkalmaznunk. A második esetben viszont elsősorban a gazdaságossági és üzemi szempontok az irányadók, ezért a mellékvezetékek számának megválasztását ennek figyelembevételével kell elvégezni. c) A szórófejek egymástól való távolságát (1) azért kell vizsgálnunk, hogy az egy mellékvezetékre felszerelhető szórófejek számát, ismerve a mellékvezetékek célszerű hosszát, megállapíthassuk. A szórófejek egymástól való távolságát (kötését) csak a szórófej i—R (intenzitás-szórási távolság) jelleggörbéje alapján határozhatjuk meg. Ezt a vizsgálatot a kisintenzitású szórófejek alkalmazása során, amikor nagyszámú n = 20— 60 db szórófejet kell a berendezésben működtetnünk, feltétlenül el kell végeznünk. Először a szórófejek egymástól való távolságának ismeretében meg kell vizsgálni, hogy egy mellékvezetéken hány (n

e) szórófej helyezhető el. A mellékvezetékek száma (A) ezután már a következő egyszerű összefüggésből számítható : 71 N = — [db], (5) n

e ahol n az egyidejűleg működtethető szórófejek száma és n

e az egy mellékvezetéken működtethető szórófejek, száma. A szórófejek egymástól való távolságát célszerű akkor is vizsgálnunk, ha közepes- vagy nagy intenzitású szórófejeket alkalmazunk. Indoklásként említjük meg a következő esetet és annak megoldási elvét. Az a kérdés : hogyan járjunk el akkor, ha a 11. ábrán feltüntetett d = 20 és 22 mm átmérőjű fúvókák közül kell választanunk, mert 2 db szórófejet, illetőleg mellék vezetéket kívánunk alkalmazni. A 2. fejezetben megállapítottuk, hogy adott Q vízhozamhoz, adott nagyságú, illetőleg alakú, egy állásból öntözhető terület tartozik és a kedvező területalak a mellékvezeték kedvező hosszát is megszabja. A szórófejek kötésének vizsgálatával kell ebben az esetben eldöntenünk, hogy a d = 22 és 24 mm átmérőjű fúvókák közül melyiket válasszuk. Ennek érdekében meg kell határoznunk először az egy-egy mellékvezetéken elhelyezhető szórófejállások számát (n

s

z) és a szórófejek egymástól való távolságainak figyelembevételével a mellékvezetékek hosszát. A két fúvóka közül azt kell választanunk, amelynek alkalmazása esetén a kedvező mellékvezetékhossz minél jobban megközelíthető. d) A mellékvezetékek hosszának (L

m) a mellékvezetékek számára gyakorolt hatását az előző fejezetben már ismertettük, de az üzemi és gazdaságossági követelményekkel röviden még foglalkoznunk kell. A gyakorlati esetek igen nagy százalékában ugyanis ez fogja eldönteni, hogy hány mellékvezetéket alkalmazzunk. Üzemi szempontból pl. nem célszerű, ha a mellékvezetékek számát N = 3—4 db-nál nagyobbra választjuk. Nem indokolható pl. az 5/6 alatt számított n — 66 db, d = 4 mm átmérőjű fúvókával működő szórófej alkalmazása akkor, amikor kevesebb mellékvezetékkel tehát olcsóbban, kisebb számú, n = 30 db, d = 6 mm átmérőjű szórófejet is alkalmazhatunk. A két fúvókaméret között cseppnagyság és permetintenzitás tekintetében sem mutatható ki olyan mértékű különbség, amely mezőgazdasági szempontból egyik vagy másik fúvóka alkalmazását indokolná, vagyis ezt a kérdést ezen a szinten már nem is kell vizsgálnunk. A nagyságrendi csoportok bevezetése (5/a fejezet) — mint példánk is nagyon jól mutatja — azért jelentős, mert a vizsgált d = 4 vagy 6 mm átmérőjű fúvóka alkalmazásáról egyszerűen a beruházási és üzemköltségek felmérése alapján dönthetünk. 6. A fővezeték hosszának és a mellékvezetékek távolságának meghatározása A hordozható esőztető berendezés fővezetékének hosszát (Lj) elsősorban a a hidraulikai követelmények, az egy fővezetékállásból öntözhető terület nagysága, az öntözhető terület alakja és a mellékvezetékek hossza befolyásolja. A felsorolt tényezőket a tanulmány előző fejezetében már részletesen tárgyaltuk, és az öntözhető terület alakjának vizsgálata során a fővezeték kedvező hosszával is foglalkoztunk. (Az egyik összetevő ugyanis a berendezések fővezetékének költsége volt.) A 12. ábrán a fővezeték hosszára vonatkozó segédletet adjuk közre. Az ábráról az egy állásból V I w .s '^200levő számok a mellékrezeték hosszátjelentik [L

m] k-tS Lf- 120 f^ k=l LrMít

e W 15 20 25 30 35 40 45 Egy fővezetéké Has bál öntözhető terület nagysága, F

e [ho] 12. ábra. Fővezeték gazdaságos hossza (Lf) k = 1—2 területalak esetén 0ue. 12. 3K0H0MUHecKaa ÖAUHÜ (Lf) ZAÜSHOZO mpyöon eoda e CAynae K03(putfueHma tpopMbt no AH k = 1—2 Fig. 12. Determination of the economical header length (Lf) for shapes k = 1—2