Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Erdélyi, M.: Külső-Somogy vízföldtana

I Erdélyi M.: Külső-Somogy vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. 57 240 m a homok felszínének magassága, pedig a haloldali 10—15 m vastag, míg a jobb oldali vékonyabb roncs, tehát feküjük közti különbség még nagyobb (19. szelvény). 3. Balatonendréden, a Csigevár oldalán ugyanaz a homok 180 m-en van, aminek felszíne tőle É -ra az aszó másik felén 140 m-en található. 4. A Kaposvölgy jobb oldalán Kaposvártól Dombóvárig végig megtalálható a lösz és a pannóniai összlet közt a pleisztocén folyóvízi homok, de 3C—70 m-rel a balpart lösze alatt levő egykorú homok felett. A Kaposvölgy meredek jobb oldali szegélyén, a Hegyhát oldalában Keszőhidegkúttól Simontornyáig mindenütt magasan a lösz fekűjében ugyanaz a homok található, mint a balpart mélyfúrásaiban 50—120 m-rel mélyebben. Azonos a két oldal homokjának rétegtani helyzete (a felső pannon vörösagyaggá mállott felszíne és a lösz között), a faunája, ásványos összetétele, külleme. A Dél-Dunántúlon tehát fiatalabbak a Ny— K-i irányú nagyobb völgyek és rövid aszók. Déli partjuk meredek, a pannóniai összlet magas helyzetű, rá legtöbbször a lösz telepszik. Itt ritkábban, látható s főleg a nagy hosszanti völgyek déli szegélyén a lösz fekűjében van a pleisztocén folyóvízi homok, a hajdani völgykitöltés kiemelt helyzetű, gyorsan pusztuló maradványa. A hosszanti völgyek északi (bal) partja enyhén emelkedik. A vastag lösz és a pleisztocén folyóvízi homok alatt mélyen van a felső pannon (11, 12, 14, 15, 16, 17 és 21 szelvény). Ugyanilyen a rövid, hoszszanti völgyek és aszók keresztszelvénye is. Ezek a kisebb hosszanti völgyek és aszók Ny—K-i sávokban helyezkednek el, párhuzamosan a nagy hosszanti völgyekkel. Ezek egymásutánjából, valószínűleg a kisebb süllyedés és kiemelkedés miatt, nem alakulhattak ki nagyobb völgyek. A hosszanti völgyek jelenlegi meredek déli oldala nem a legnagyobb kiemelkedés helyét jelöli. Az alluvium alatt vagy még tovább az északi völgyoldal lankája alatt kell feltételeznünk inkább a szerkezet tetejét. A hosszanti völgyek keletkezésére a nem süllyedő vagy kiemelkedő sáv tengelye volt a legkedvezőbb. A redőpúpok sorának tengelyében a két fő szerkezeti irányban keletkezett repedések, vetők szabták meg a hosszanti völgyek helyét. A hosszanti völgyek rövid szakaszai még ma is felismerhetően a két fő szerkezeti irányt követik. A felboltozódás repedései mentén kialakult folyó északra és délre egyaránt lecsúszhatott a szerkezetileg mélyebb rész felé. A redő szárnyán D-re lecsúszó folyó pedig később a mindenkori meredek perem aljában, a szerkezetileg is mélyebb részen folyt, a meredek völgyoldalt mosta alá. Ehhez járult, hogy a pannóniai vízzáró üledéken fakadó források s az alámosás elősegítették a suvadásokat is. A meredek völgyoldal tehát rohamosan tolódott mind délebbre, a szerkezetileg mélyebb területre. Ennek a hátrálásnak mértékét Kaposváron meg lehetett állapítani (7. szelvény). Kurdon a savanyú, Pincehelyen a langyos vizet adó fúrás is a Kapós meredek jobb partjától távol van. Néhányszor utaltam arra is, hogy a hosszanti völgyek egy részének déli oldala többlépcsős. Ilyen esetben a fenti magyarázatból csak a déli part eróziós hátrálását fogadhatjuk el. A nagy hosszanti völgyek kialakulásában nagy része lehetett még a hátráló eróziónak, a kaptúráknak is. Ezeket nagyban elősegítette a glaciális szakaszok szoliflukcióval erősített eróziója is (6. és 10. ábra, 1., 2., 4., 5. kép). A keresztirányú, párhuzamos folyóknak feldarabolódásuk előtt a völgyük irányára merőleges emelkedő vagy nem süllyedő és süllyedő sávok miatt akkumulációs és eróziós szakaszaik voltak (21. szelvény). Az emelkedő vagy nem süllyedő pásztát keresztező völgyszakaszon bevágódott a folyó : megmaradt tehát a nagy keresztvölgy. Ha erősebb volt az emelkedés-süllyedés, mint a folyó, a völgyben vízválasztó keletkezett, a völgy feldarabolódott, kialakultak a nagyobb és kisebb hosszanti völgyek és aszók. Az emelkedő vagy függőleges irányban nem mozgó sávok melletti süllyedő részen, amíg a folyó bevágott, feltöltődés folyt. Erre mutat, hogy a nagy hosszanti völgyek lankás északi oldalán, a hajdani keresztvölgyek helyén a lösz alatt gyakran vastag pleisztocén folyóvízi homok található. A homok a felszínen nem látható a vastag lösztakaró miatt. Csak a mélyfúrások tárták fel (Kaposvár mélyfúrásai, 7. szelvény). A kiemelkedés féloldalas volt, a pannóniai tábla északi peremén déli lett a rétegdőlés (8. szelvény). De arra is van példa, hogy ugyanakkor a tábla Ny-i pereme is magasabb helyzetben maradt, vagy került s így a dőlés itt K-i irányú lett (2. szelvény). Általános tapasztalatom, hogy legtöbbször a tábla ÉNy-i sarka van a legmagasabban, innen D-re is és K-re is lejt a felső pannóniai összlet felszíne. Legmélyebben a DK-i sarok van. Scherf Emil már 1935-ben kimutatta [34], hogy a pleisztocén képződmények nem települnek zavartalanul, hanem egészen fiatal, felső-pleisztocén kori lépcsős levetődések mentén szakadnak le a völgybe. Szelvényei kétségtelenül igazolják, hogy nem suvadásról, hanem vetődésről van szó. Ságváron három ilyen levetődést állapított meg. Póca pusztán (Kötcse mellett) DNy—ÉK irányú, a völgy talpától a domb tetejéig 800 m hosszúságú, felmérés alapján készült szelvénnyel mutatta ki, hogy : a) A pleisztocén és a felső pannóniai üledéksor ugyancsak három vetődésnek megfelelő tereplépcsőben törik le a völgybe, b) A vetődések csapásiránya merőleges a Balaton tengelyére. A völgyek közti egyenletes hátak sasbércszerű szerkezete, saját megfigyeléseim szerint is, szépen mutatkozik keresztszelvényükben : a) A pannóniai rétegfejeknek megfelelően a lejtőn vízszintes sávokban egymásután került felszínre a pannóniai üledék a vastag lösz alól. A keskeny sáv alatt és felett sehol sem (Kötcse D., Kőröshegy D.). b) A völgyek közti kilométeres hátak lépcsőzetessége a térkép alapján készített keresztszelvényekben is megmutatkozik, noha a térkép 50 m-esnél sűrűbb szintvonalai nem új felmérés