Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Erdélyi, M.: Külső-Somogy vízföldtana

56 Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. Külső-Somogy vízföldtana DE. ERDÉLYI MIHÁLY A Hidrológiai Közlöny 1961. 6. számában [445—458 oldalon] megjelent tanulmány folytatása A mai vízhálózat és a szerkezet kapcsolata A Balatonnal nagyjából párhuzamos sávokban történt, talán megismétlődő pásztás kiemelkedés és süllyedés erősebb mértékben az írj -pleisztocénig tartott s ma is folyamatban van. A pleisztocén vízhálózatot is megváltoztatta, a párhuzamos vízrendszert feldarabolta (4. térkép). A keresztvölgyek átalakulásában fokozatok ismerhetők fel. E fokozatok a következők : 1. Egy esetben (Mernyei völgy) alacsony völgyi vízválasztó alakult ki, de az átmenő völgy a Kapósig megmaradt (1. és 2. térkép, 10. szelvény). A vízválasztó 179 m-en van. Innen ÉK-re 3,5 km-re 165 m, 5 km-re 158 m az alluvium felszíne a tenger színe felett, míg D-re 5,5 km távolságban 151 m (10. szelvény). 2. Az előbbihez hasonló a Szólád—Kötcse— Bonnya közti völgy. Itt a völgyben Kötésétől D-re alacsony völgyi vízválasztó keletkezett, ez 156 m-re van a tenger színe feletti Innen ÉÉNy-ra 3,5 km-re 128 m-en, míg DDK-re (Alsó-Toldi p.) 145 m-en van az alluvium felszíne (1. és 2. térkép, 13. szelvény). Az átmenő völgy csak Bonnyáig maradt meg, az ott kialakult völgyben eredeti irányára derékszögben folytatódik K-felé (1. térkép). 3. Az eredeti állapottól még messzebb van a Kőröshegyi völgy. Ennek völgyi vízválasztója már sokkal magasabb, mint az előzőké, tehát a völgy átmenő jellege nem annyira szembetűnő. Pusztaszemes temploma mellett a vízválasztó kb. 195 m, ÉÉNy-ra 2,25 km-re 156 m, 0,8 km-re DDK-re 185 m az alluvium tengerszintfeletti magassága. Ez a völgy is az előzőkhöz hasonlóan eredeti irányára merőlegesen a Jaba völgyében folytatódik (18. szelvény, 1. térkép). Eredeti iránya még tovább követhető a Kis-Koppányig s csak ennek meredek jobb partján szűnik meg. 4. A keresztirányú párhuzamos vízrendszer leggyakoribb átalakulása az, hogy az eredetileg déli lejtésű völgyből két azonos irányú, de ellentétes lejtésű völgy lett, a völgyfők egymással szemben vannak. Itt a régi irány még felismerhető. Az egykori völgyből így több völgy lett (1. térkép ). Az eredeti völgyek feldarabolásában a fokozatosság területi szabályszerűséget is mutat: 1. A Balaton és a Dráva között BelsőSomogyban egyetlen igen bizonytalan fiatal vízválasztó alakult ki. A pleisztocén tektonika itt volt a legegyszerűbb. 2. Belső-Somogy és a nagy Lelle—Mernye— Orci átmenő völgyület között a Dráva és a Balaton között már két vízválasztó alakult ki. Az északabbi a terület nyugati részén még a Kaposhoz közel van, keleti részén ellenben már jóval északabbra, a Koppány völgyének irányában van, azon a nem süllyedt sávon, mely a Koppány völgyét is létrehozta, összeszűkítette a nagy átmenő völgyet s kialakította völgyi vízválasztóját (l.és 3. térkép) . Ez a magasabb sáv még tovább Ny-ra is követhető a Halsak-árok irányában (1. és 3. térkép). A kiemelkedést, vagy a süllyedést a Kisberény melletti pannonban mért rétegdőlés is igazolja (8. szelvény). A második vízválasztó délen, a Zselicségben jött létre. 3. A Lelle—Mernye—Orci völgyülettől K-re, a fiatalabb hosszanti völgyek (Kapós, Koppány, Kis-Koppány, Jaba) területén az eredeti párhuzamos vízrendszer még jobban feldarabolódott. ÉK-felé haladva a völgyek száma növekszik, a legtöbb van Siófoktól DNy-ra. Itt van a legtöbb új völgy is, közel a Balatonhoz. A Sió az eredeti irányt már nem is követi, egymásra merőleges törések szabják meg mai helyét. A Hegyhát kiemelkedése és a mai Kaposvölgy területének megsüllyedése a Kapóst eredeti K— Ny-i irányától messze északra térítette. Ezzel a Kapóstól K-re az eredeti vízrendszer majdnem kinyomozhatatlanná vált. Ugyanez történt a Zselicség meg a Mecsek közt is (Hollófészek). Itt a Mecsek szomszédságában még erősebb volt az a fiatal kiemelkedés és süllyedés, melyre a Mecsekben és környékén bizonyítékok vannak [51]. A kialakult azonos irányú, de egymással ellentétes lejtésű völgyek közül az északra lejtő meredek és rövid, a délre lejtő lankás, hosszú s csak felső része nagyobb esésű (1. térkép). Az északra lejtő rövid völgy bővizű, mert a pannóniai üledéksor vízzáró felszíne közel van s ezen fakadnak a források. A víz a mederfenék többnyire agyagos pannóniai kőzetében nem vész el, hamarosan eléri a nagy hosszanti völgyet. A DDK-nek tartó völgy a magas vízválasztón a pannon felszínén fakadó forrásokból bő vizet kap. Amíg medre a pannon felszínén halad, azaz amíg a völgy meredekebb szakasza tart, vezeti is a vizet. Amint elérkezik a vastag pleisztocén feltöltés területére, esése hirtelen csökken, vizének jó része a lösz alatti pleisztocén homokban vész el. így történik meg, hogy ugyanazon éghajlatú területen a rövid folyó bővebb vizű, mint a hoszszabb és nagyobb vízgyűjtőjű. Az egész vízrendszer fiatal pleisztocénkori átalakulását okozó mozgásoknak több bizonyítékát találtam meg : 1. A Szolád Kötcsei-völgyet a Balatontól Bonnyáig, a Koppány völgyéig ugyanúgy pleisztocén folyóvízi homok tölti ki, mint a többi nagy keresztvölgyet. Déli végével szemben Bonnyától K-re, szigetszerű kis folton a Koppány völgyének meredek déli lejtőjén megtaláltam a nagy keresztvölgyet kitöltő homokot, de 60 m-rel magasabban (14, 15 szelvény). 2. Ugyanez a helyzet Lídiától K-re is. Itt a Balatontól követhető keresztvölgy homokját a Jaba völgyének meredek jobb oldalán ugyancsak több kis folton találtam meg 1958-ban. A Jaba völgyének bal oldalán 150 m, a jobb oldalán