Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Erhardt György: A Sárospatak-végardói hévíz

Erhardt Gy.: A Sárospatak-végardói hévíz Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. 517 Összefoglalás A tanulmányból kitűnik, hogy' a Végardó környékén feltárt hévizek már csak Sárospatakhoz való közelségük miatt is vízhasznosítási-vízellátási szemponthói igen értékesek, annak ellenére, hogy hőmérsékletük és némiképp kémizmusuk is ivó­vízellátási felhasználásukat nehezíti. Mindenesetre a Sárospatak-végardói hévíz közkincs, melynek legcélszerűbb hasznosítása (vízellátás, fürdő) első­rendű feladat. Habár ezen a téren 1961-ben a kez­detleges megoldások után társadalmi összefogás­sal már történtek biztató kezdeményezések (a Vé. 27. sz. fúrás vizének felhasználására egy 35 X 23 m-es fürdőmedence megépítése stb.), azonban a to­vábbi tervek sikeres végrehajtásához feltétlenül kívánatos volna a Vé. 27. sz. fúrást mielőbb szakszerűen kiképezni (csövezés, megfelelő szűrő beépítése vagy a béléscső perforálása stb.). IRODALOM 1. Bélteky Lajos : A hazai termális vizet feltáró kút­fúrás fejlődéso és legújabb eredményei. Hidrológiai Közlöny, 40. évf. 4. szám, 15)00. 2. Erhardt György: A Tokaji-hegység vízföldtani jel­lemzése. (Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához című, kiadás alatt álló mono­gráfiában). MÁFI. :t. Frits József: Komlóska és Telkibánya bentonit­kaolinelöfordulásainak bányaföldtani viszonyai. (Kézirat). MÁFI Földtani Adattár, kaolin 25., 1950. 4. Frits József : A vógardói bentonit- ós kaolinelőfor­dulás. A .1/. Áll. Földtani Intézet Éri Jelentése az 1955—56. érről, 47—54. old., 1959. 5. Jelentés a Sárospatak 5. fúrás földtani anyagvizs­gálatának eredményeiről (készült a MAFI Üledók­kőzettani Osztályán). (Kézirat). MÁFI Földtani Adattár, 863/10. 1960. 6. Schtdhof Ödön: Magyarország ásvány- és gyógy­vizei. Akadémiai Kiadó, 1957. Budapest. 7. Vízföldtani szakvélemény Sátoraljaújhely és Sáros­patak vízellátásának megjavítására. (Kézirat). MÁFT Vízföldtani Osztály, 157/1961. TEPMAJlbHAH BOJJA B llIAPOIilI IATAK— B3FAPJ10 JJ b. Spxapám Ha BOCTOIIIOM Kpaio rop TOKaií (CB Beiirpnii) BÍ)J!M3II AepeBHii BsrapAo (tfiu?. 1) npoBOAUJiitcb icao­JNINOPA3BEA0MIII>ie Gypemisi B nepiiOAe MEJKFLY 1954—56 rr. 143 3THX CKBa>KHH 8 Aa.'in no.iOKiiTejibnyio apme3tian­cnym eoőy c 26—28° C N A<-'GHTO.VI B OÖIHCM 1—20 JI/MHH. Boaa Gbuia pácKpuTa Ha rjiyöiine 35—82 M nocjie npoGy­peHHH Cap.MaTCKHX ÖeHTOHHTHblX nOKpblBaiOlHllX CJTOeB II HaXOAlITCJI B OKpe.MHCJIOií, KaO-ÍHIHIipOBaHHOil II Tpe­mimoBaToií PHOJTHTTY(J)E. Ha ocnoBaniin STHX CKBawim, KOTopbie 3ancMeHTiipoBajiiicb BBH/ty noA3eMin>ix paőoT, npoBCfleHiibix no3)KC (yrjiyGjiemie maxT ii T. rí.) MO>KHO öbijio yKa3aTb na onpeAejieimbiii H3JIOM (mepMajibiiyw hiHüw) CC3 — K)K)B nanpaejieiuiH. 3TOT II3JIOM noKa­3biBaeT HanpaBnenite 0Gpa30BaHiia Kaojiima. Bflojib TepMajibHoií JIIIHIIII y BSRAPAO B 1959-OM ro^y GbiJia npoöypena HOBNSI CKBawnma (JSTe Uln 5.) B crBope, yKa3annoM na tfui.\ /, KOTopaji nocjie npoxoAa pasiibix caputaTCKiix iiyjiKaini'iecKiix II ryi|iiiTHbix i()op­Mauníi na uiyGiiiie 224,0 m AOCTHma ncitoeuyio eopy rnpuaca, TCM CAMBIM AOCTABJUUIA OCHOUIIUC AAIIHWE AJUI no3HaHiiíi reojiormi, niAporeojiorim II rjiyGiiHHOii CTpyio xypw ropbi ToKaií. CKna>Kima c rjiyGimoií noAOWBbi 287,0 M (cfiomo 1) 3aK0imnjiacb 3Aecb nocjie Toro, KaK Obina npoiiAeHa 62,4 M B ii3BCCTiuiKe Tpnaca n nenocpeA­CTBeHHO pacKpbiTa eAyduHHan Kapcmoeaa eoöa. Orara­MCCKIIH ypoBem, BOAU ycT.'iHoniuiacb Ha OTCCTKC — 13,9 m ii cKBawiiHa c HcGojibiiioii Acnpecciteii Aana 2100 JI/MIIH AeöiiTa c BOAOH, íiMeiomeíi TCMiiepnTypy 46 47 °C (tfwmo 2). B 1960-o.M roAV A-ifl oi<oimaTejibHoro 3ai<pbiTHji ii3biCKaHii« KaojiiiHa Gwjia npoGypena CKBajKHHa c rjiy­GIIHOH 330,0 M ((fim. /. A 1! 27 Bc), KOTOpa>i XOTH hü Aocrnrjia ocnoBHyio ropy rpnaca; HO AaJia npoOiiBaioiuy­IOCH c CoAbiiiiiM HanopoM Ha 20 M apTe3iiancKyio BOAy c Te.\inepaTyport 48—50° C 113 pa3pymenHbix nopoA Tyijio­Boro xapaKTepa. JleöiiT STOÜ cKBa>KiiHbi cocTaBjmeT 830 JI/MHH (cfiomo 3), TeM ca.MbiM OHa HaxoAHTcn B ueiiTpe BHiiMamiH ropoAa lllapomnaTaK. onpcAeJiemiM xiiMHHecKoro cocTaBa HanopHhix BOA, paCKpuTblX 110 TCpMaJlbHOH JIHH11H BorapAO, 6I.IJ1II npoBeAciibi íMHoroMiicjieiiHbie aiia.iH3i>i, KOTopbie noATBep­>KAaiOT reHerímccKoe coBnaACiuie (maÖA. 1) BOA, nponc­xoAHuuix c Gojiee y3i<oií TeppiiTopuii ii3bicKaHiiíi Kao­JHlHa II 113 ABVX MHOrOAeÖHTHblX CKBa>KHH (Jli 5. Ilin. 11 27. Be). Hcnojib30Baniie Tep.\iajibHbix BOA BsrapAO Hanajiocb y>i<e B 1961-OM roAy. Das Thermabvasser zu Sárospatak-Végardó Gy. Erhardt lm östlichen Randgebiet des Tokajer Gebirges (Nord-Ost-Ungarn) in der Gemarkung Végardó ( Abb. 1.) wurden in den Jahren 1954 bis 1956 zwecks Kaolin­Forschung Bohrungen abgeteuft. Acht von diesen Bohr­löchern erschlossen naeh Durchstich der sarmatisehen Bentonit-Deckschichten in Tiefen zwischen 35 und 82 ni aus einem kaolinisierten, verkieselten, zerklüfteten Rio­littuff positives artesisches Wasser mit einer Temperát ur von 26—28°C im allgemeinen mit Ausflussmengen zwischen 1—20 lit/Min. Auf Grund der Bohrungen, die mit Rücksicht auf die für spáter vorgesehenen und zum Teil bereits durchgeführten Tiefen arbeiten (Schachtteufungen usw.) zemontiert wurden, konnte eine deutlicho Bruchlinic (thermale Linie) mit NNW­SSO Fallrichtung nachgewiesen werden, die auch die Richtung der Kaolinisierung anzeigto. Entlang der thermalen Linie zu Végardó wurde im Jahre 1959 an der in Abb. 1. eingetragenen Stelle ein neueres Bohrloch (Sp No. 5) abgetouft, das — naeh Durchstossen verschiedener sarmatischer, vulkanischer Formationen und tortonischer Tuffitschichten in 224,6 m Tiefe das Triasgrundgebirgc erreichend — grundlegende Angaben für die Kenntnis der Tektonik, der Geologie und llydrogeologie des Tokajer Gebirges lieferte. Dio Bohrung mit einer Solilentiefe von 287,0 m (Abb. 1.), nachdem sie im Kalkstein aus dem mittleren Trias, 62,4 m tief vorgetrieben wurde — wobei das Was­ser des Tiefkcirsts unmittelbar erschlossen wurde — ist auch dort abgebrochen worden. Der Iiuhewasser­spiegel bildete sich auf Kote — 13,9 m und der Brunnen förderte bei geringer Depression 2100 lit/Min an 46— 47°C warmem Wasser (Bild 2). Zum éndgültigen Abschluss der Kaolinforsehung wurde im Jahre 1960 am Ufer des Bodrog-Flusses eine 330,0 m tiefe Bohrung abgeteuft (Vé. No. 27, siehe Abb. 1.), die wohl das Trias-Grundgebirge nicht erreicht hat, jedoch infolge des aus den verwitterten tuffartigen Gesteinen unter grossem Druck etwa 20 m hoch em­porsteigenden, 48—50°C warmen artesischen Wassers das allgemeine Interesse der wasserarmen Umgebung, insbesondere der Stadt Sárospatak erweckte, da die verfügbaren Angaben über eine über das Gelánde hinaufquellende Ergiebigkeit von 830 lit/Min berichten (Bild 3). Im Interessé der Ermittlung der chemischen Zusammensotzung der an der thermalen Linie bei Végardó ersehlossonen gespannten Gowásser, wurden zahlreiche Wasseranalysen eingeleitet, die die genetische Zusammengehörigkeit der aus dem engeren Gebiet dor Kaolin-forsehung und dor zwei wasserreielien Brunnen (Sp 5 und Vé 27) stammenden Gewasser eindeutig beweisen (Tabelle 1). Die Nutzung des Thermalmwassers zu Végardó ist seit Mitte 1961 im Gangé.

Next

/
Thumbnails
Contents