Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Kelemen László: Ipartelepek hűtővízgazdálkodási kérdései és korszerű megoldásuk

482 Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. Kelemen L.: Ipartelepek hűtővízgazdálkodása száraz hűtőtorony alkalmazása a gazdaságos és üzembiztos. Különösen gazdaságos az utóbbi megoldás, ha a száraz hűtőtornyon átvezetett hűtőlevegő hőmennyiségét módunkban áll hasznosítani (levegő előmelegítés) [4]. Az utóbb említett két eljárás együttes alkalmazásának a műszaki lehetősége is fennáll, azonban a gőz ésszerű felhasználásától eltekinteni nem gazdaságos. 4. Ilűtővízellátó rendszerek A hűtővízrendszerhez általában a vízkivételi mű, szivattyútelep, vízkezelőmű, tározómedence, főnyomó és elosztó csőhálózat, visszafolyóvezeték vagy csatorna, visszaforgatás esetében további egy vagy két újabb szivattyútelep, tisztítóberendezések és hűtőtorony tartozik. Felmerül a kérdés, hogy az egyes hűtővízrendszereknél a biztonság, illetve tartalék milyen fokú legyen. A kérdés vizsgálatakor a vizet igénylő üzemek vízellátási üzemzavarainak lehetőségeit, ill. a vízellátás kiesésének következményeit kell alaposan megismerni [1], Kis hőterhelésű hűtők hűtővízellátása esetén (vegyipari, élelmiszeripari, erőműi, könnyűipari stb. hűtőkben) a hűtővíz kimaradás az üzem menetét zavarja : az üzem leáll. A kár, az üzemi termeléskiesésből ered. A nagy hőterhelésű hűtőelemek hűtővízutánpótlásának kiesése esetén nemcsak az üzem leállása és a termeléskiesés, hanem a hűtött szerkezet (gép) tünkremenetele is bekövetkezhet (kohászati berendezések, kemencék, kompresszor és egyéb forgószerkezetek csapágyai stb.). Különösen veszélyes az olyan vízkimaradás, amelyik robbanás veszéllyel járhat [2]. A következőkben vizsgáljuk meg a hűtővízrendszerek egyes berendezéseinek biztonsági feltételeit. Csőhálózat. Általában minden nagy fogyasztóhoz kör vezetékes, azaz kétoldali a vízellátás. A hűtővizet igénylő üzemrészek pedig még az egyéb vízfogyasztóknál is fokozottabb biztonságot követelnek meg. A nagy hőterhelésű, vagy nagyfontosságú hűtések esetében a körhálózatot tartalékvezetékkel is megerősítjük, mivel itt a vízkiesés nagy kárt, a szerkezetek tönkremenetelét okozhatja, vagy egy esetleges robbanás az egész üzemrész, vagy üzem épségét és a dolgozók életét veszélyeztetheti. Szivattyútelep. A hűtővizet szállító vagy keringető szivattyútelepen az üzemben levő gépek számától függően lehet 100, 50, vagy 25%-os szivattyútartalék, de egy üzemi —, és egy szerelési — szivattyú és motortartalék mindenképpen kívánatos. Nagy gépegységek esetén is legalább 2 db tartalékegységgel és lehetőleg kétoldali villamosenergia ellátással kell számolni. A nagy hőterhelésű, vagy nagyfontosságú hűtőket ellátó szivattyúk biztonsági tartalék energiáját pedig gőzturbinák, vagy Diesel motorok útján kell biztosítani. Vízkezelő és vízhűtőberendezések. A vízkezelő és tisztítótelepek szükséges teljesítményét két vagy több egység biztosítsa. Tartalékegységet is / általában beépítenek, ami az egységek számától függően 10—15%-os. A víz-hűtőtornyok, vagy hűtőházak esetében tartalékképzés nem szükséges, csupán a berendezést úgy építik, hogy a fele kikapcsolható legyen. Ezek a berendezések ugyanis túlterhelhetők és ezáltal legfeljebb a víz hőfoka kedvezőtlenebb lesz az átlagos értéknél, de a hűtésben üzemzavar nem lép fel. Szűrők és egyéb tisztítóberendezések létesítésekor a berendezés megkerülését mindig meg kell oldani, hogy üzemzavar esetén a mű kiiktatható legyen. A hűtővízellátás természetesen enélkül, tisztítatlan vízzel egyideig még biztosítható [3]. Víztározók. A szivattyútelep esetleges üzemzavara, vagy a tápvezeték (főnyomóvezeték) kiesése idejére a vizet tározókból kell biztosítani. A tározó méreteinek meghatározásánál az előforduló vízellátó rendszer hibájának megjavítási idejét, vagy ha ez túl nagy, akkor a csökkentett üzemű hűtött berendezések nagyobb károk bekövetkezése nélküli leállításának idejét kell figyelembevenni. Az így meghatározott tározó, vagy magas tározó legyen, vagy mély tározás esetén, biztonsági tartalékként önálló energiával ellátott szivattyútelep létesítendő, automatikus működtetéssel. Pótvízbiztosítás. Keringtetett hűtővizek esetén a rendszerbe pótlandó vízmennyiség a betápláló berendezés üzemzavara esetén (a vízforgalomnak 3—10%-a) a szokásos üzemzavar elhá-rításának időtartama alatt, a biztonsági tározókból beszerezhető. Tehát külön pótvíz biztonsági tartalék, tartaléktározók esetében nem szükséges. 5. A hűtő vízigények csökkentésének lehetőségei a) Technológiai fegyelem Nagyobb üzemben az ésszerű vízgazdálkodás csakis úgy képzelhető el, hogy a vízszolgáltatáson kívül a vízfelhasználás is tervszerűen, kellő irányítás mellett történik. A leglényegesebb viszont az, hogy a vízfelhasználás ténylegesen és ne csak formálisan történjék a terv szerint. Vizsgáljunk meg egy "konkrét esetet a technológiai fegyelem megsértésére ós számoljuk ki gazdasági következményeit. Az egyik kohászati üzemünkben az acélmű összesen 1280 m

3/óra, a nagyolvasztó 2240 m

3/óra vízmennyiséget használ fel. Ebből az acélműben kemencénként 40 m

3/óra, összesen 320 m

3/órát, a nagyolvasztóknál egyenként 60 m

3/óra, összesen 240 m

3/órát, tehát a két üzemrészben 560 m

3/óra vízmenynyisóget használnak fel állandóan terven, illetve a biztonságosan végzett kalórikus számítások által szükségesnek ítélt vízmennyiségeken felül. Az 560 m

3/óra vízmennyiség keringetéséhez szükséges villamos energia 130 kW, ami 95 000 kWó havi energiatöbbletet jelent. A villám osenergiát 75 fillér/kWó árral számolva, csak az energiaköltség-többlet havi 71 000 Ft. Nem is beszélve az egyéb költségekről. Vajon nem lenne olcsóbb egy vizes ellenőrző szakembernek a beállítása t Ez a helyzet egy üzem két üzemrészében. Ehhez hasonlóan a többi üzemrész és üzem előforduló vízpazarlásainak gazdasági kihatásait is érdemes lenne megvizsgálni. A fenti többletköltség még tovább nő, ha a többletenergián kívüli más üzemeltetési, karbantartási és egyéb költségeket is figyelembe vesszük. Említésre méltó még ez esetben az elpazarolt víznek, mint anyagnak a jelentősége, különösen ott, ahol a