Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Szászhelyi Pál: A mezőgazdálkodás időszerű vízügyi kérdései

Szászhelyi P.: A mezőgazdálkodás időszerű kérdései Tehát a kisvízfolyásokhal érintett teljes vízgyűjtőterület 8,4 millió kli-jára, illetve abból a 7,5 millió kh-ra becsült termőterületére vetítve az eddig végrehajtott kultúrmérnöki munkák annak csak 13,3%-ára terjednek ki. Az eddigi kiépítettséget jellemezve 1960 végéig a 9500 km hosszú I—II. kategóriájú vízfolyások 60%-án értük el, hogy az általában 10 évenként egyszer jelentkező közepes árvizek kiöntés nélkül kerülnek levezetésre. 1958-tól kezdve különösen a vízrendező társulatok működésének kezdetével, jelentős meder-jókarbahelyezés és tisztogatás történt a III. kategóriájú vízfolyásokon is. Ugyancsak jelentősen előrehaladt a rét—legelő területek lecsapolása, mert az 1961. év végéig a kisvízfolyások egész vízgyűjtőterületén mintegy 133 000 kh-at csapoltak le. A vízmosások megkötésére az OVF-hez tartozó területen 120 községben, 152 helyen összesen 647 db állandó jellegű vízmosáskötő mű épült. Az altalaj csövezés azonban a felszabadulás után lényegesen nem haladt előre. A fejlesztés irányelvei A kultúrmérnöki munkák eddigi hatását vizsgálva tudjuk, hogy a vízgyűjtőterületen levonuló csapadékvíz nemcsak a völgyfenéken, az ártéren, folyómedrekben összegyülekezve, és abból kilépve veszélyezteti és károsítja a mezőgazdasági termelést, hanem sokkal nagyobb mértékben a vízgyűjtő felső részén egészen a vízválasztókig. A réteges és árkos erózió okozta termőtalajpusztulás lényegében a kisvízfolyásokkal érintett vízgyűjtő ártéren kívüli felső részén jelentkezik. (Országosan 2,6 millió kh). Ennek hatása gyakorlati megfigyelések, szakirodalmi adatok, valamint az FM felmérése szerint is mintegy 10 millió q kenyérgabonával egyenértékű mezőgazdasági terméskiesést okoz évente. Ez búzában számolva, évente 2,1 milliárd Ft veszteséget jelent. Ezt összehasonlítva a kisvízfolyásokkal érintett 1,8 millió kh. kiterjedésű ártéren évente jelentkezhető kár összegével, az legfeljebb 100—200 millió Ft nagyságrendű lehet. Az erózióval érintett területen a talaj védő agrotechnikai beavatkozások is elenyészőek voltak és még üzemen belül sem végezték összehangoltan, tervszerűen, kivéve a legutóbbi évek kezdeményezéseit (mint a fancsali és koppányvölgyi munkákat). Hasonlóan nem érvényesültek az összehangolás és tervszerűség hiánya miatt az erdészeti, fásítási beavatkozások, vagy a vízmosáskötő munkák sem. A korszerű domb- és hegyvidéki gazdálkodásnak nélkülözhetetlen alapja az egész vízgyűjtőre kiterjedő egységes vízgazdálkodási szemlélet érvényesítése. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének általános célkitűzései és a mezőgazdasági nagyüzemek egyaránt felvetik a kultúrmérnöki munkák szükségszerűségét, azok széleskörű komplex alkalmazását. Avégből, hogy a kultúrmérnöki munkák a nagyüzemi gazdálkodás igényeinek megfelelően korszerű színvonalra kerüljenek, s valóban hatékony segítséget nyújtsanak, ki kell terjeszteni azokat az egész vízgyűjtő területre és a mezőgazHidrológiai Közlöny 1962. 6. sz., 459 dasági, vízügyi és erdészeti feladatokat a talajvédelemmel összekapcsolva, egységes elvek alapján kell megtervezni és végrehajtani. Ahhoz, hogy ez a munka az elvi síkról és a kísérleti kezdeményezésekről a gyakorlati megvalósulás útjára térjen, nagy jelentőségű kezdeményezéseket tettünk, amelyek már érvényesültek is a II. 5 éves tervtörvény mezőgazdasági fejezetének idevonatkozó részében (a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VI. törvényben és annak végrehajtásáról szóló 7/1962. sz. Kormányrendelet II. Fejezetében). A végrehajtás érdekében a legfontosabb lépés a háromszíntű tervezés bevezetése volt. I. Országos alapterv készítése az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben A Területi Vízgazdálkodási Kerettervekben, majd összefoglalóan az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben vízrendszerenként, illetőleg megyénként a talaj adottságok, domborzati viszonyok és lejtőkategorizálás, a jelenlegi vízgazdálkodás, a mező- és erdőgazdasági termelés értékelésével vázlatosan meg kell határozni a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében a vízgyűjtő rendezéséhez, mezőgazdasági hasznosításához szükséges agro- és kultúrtechnikai, valamint vízügyi és erdészeti beavatkozásokat ; azok főbb módszereit és mértékét, valamint a végrehajtáshoz szükséges költségeket. Ez az országos alapterv összefoglaló adatok alapján megmutatja mezőgazdasági és népgazdasági szinten is a kérdés jelentőségét és kihatását. A további tervezés és végrehajtás szempontjából lehetőséget nyújt az egyes vízgyűjtők rendezésének fontossági sorrendjére. Az alapterv 1963-ban készül el, generáltervezője a VIZITERV. II. Iránytervek készítése az egyes vízgyűjtőterületekre A vízvidékeken vagy nagyobb vízrendszereken belül kis- illetőleg közepes nagyságú vízgyűjtőterületekre lehatároltan, a vízrajzi egység megtartása mellett, nagyobb termelési egységet is magában foglalóan az iránytervnek a komplex rendezés megvalósítására irányuló mélyebb vizsgálatokat és javaslatokat kell tartalmaznia. A vízgyűjtőterületi egység mellett, a termelési egység figyelembevétele is azért szükséges, hogy az nagyságrendileg akkora legyen, amelyen belül a tervezett különböző beavatkozások végrehajtása lényegében már ne változtassa meg a mezőgazdasági termelés jelenlegi szerkezetét, illetve a javasolt módosítások ezen egységen belül kiegyenlítődjenek. Az iránytervben részletesen fel kell tárni a vizsgált vízgyűjtőterület : a) természeti adottságait (csapadék, domborzat, vízrajz, talaj- és lejtésviszonyok stb.), a közigazgatási és társadalmi viszonyokat, b) a vízgazdálkodás jelenlegi helyzetét, a mező- és erdőgazdasági hasznosítást, illetve termelési színvonalat, c) a vízgyűjtő talaj védő, nagyüzemi mezőgazdasági hasznosítása érdekében szükséges feladatokat,