Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Cziráky József–Schiefner Kálmán: A Mátra-vidéki szénsavas források

440 Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. Cziráky J.—Schiefner K.: A Mátra-vidéki források Á vizsgált szénsavas források, kutak ismertetése Parádsasvár. A Kékes és Galyatető közötti hegyvonulat keleti oldalán fakadnak a parádsasvári esevice források. Kitaibel Pál [3] elsőnek vizsgálta és ismertette a parádi szénsavas ásványvizek fizikai és kémiai tulajdonságait. Az 1798-ban végzett helyszíni vizsgálatai alapján három szénsavas forrást ismertet, ezek közül kettő ugyanabban a völgyben fakad. Prunyi Imre Mihály [4] parádi fürdőorvos az 1828—32 közötti gyógyvizes kúrák eredményéről ír, és megemlíti, hogy 1827ben Meissner bécsi professzor újra elemezte a gyógyvizeket. Erdey Pál [5] parádi fürdőorvos már 1853-ban 12 olyan munkáról emlékezik meg, amely a parádi ásvány- és gyógyvizeket ismerteti, illetve említi. Részletesen tárgyalja a Parádkörnyéki csevicéket. Felletár Emil [6] a két parádsasvári esevice forrást 1860-ban vegyelemezte. Akkor a Nagy esevice forrásban az összes sótartalom 1757 mg/l, a szabad szénsav 2259 mg/l és a kénhidrogén 14,8 mg/l volt. Losteiner Károly [7] a parádi csevicék foglalását és vízhozamát is részletesen ismerteti. Párád gyógyfürdőről és a környékén fakadó csevicékről ismertetést írt Brém János [8] fürdőorvos is. A Parád-környéki szénsavas források hidrogeológiáját Papp Károly [9] foglalta össze. A parádsasvári csevicék környékének oligocén korú agyagpala az alsó vízrekesztő rétege. Az agyagpalára miocén korú homokkő és kvarckonglomerát települ. Az utóbbi kőzet hasadékain keresztül tör fel a szénsavgáz. Az I. sz. vagy Nagy csevice forrás a Tarna patak közelében 345 in. A. f. fakad. A 0,8 m átmérőjű, terméskővel kirakott üreg ÉNy-felé lejtősen nyúlik be a kvarckonglomerátumba és kissé összeszűkül tölcsérszerűen (2. ábra). A gyógyvizet tároló üreg mintegy 500 liter térfogatú. A savanyúvíz igen tiszta, lámpafénynél a konglomerát-kavicsok jól láthatók. A forrásüreg a töltőépület padozata alatti aknából közelíthető meg. A gyógyforrás vízhozama a csapadék-viszonyoktól függően 550—1100 liter naponta, tehát kevés. A víz hőfoka 8—15 C°. A részletes hidrológiai adatok az OBKI-jelentésekben [10] megtalálhatók. A Nagy csevice forrás vizét Papp Szilárd és Hódos Györgyné [2] 1956. okt. 12-én vizsgálta. A 4781 mg/l összes oldott alkotórészt tartalmazó gyógyvízben 2291 mg/l szabad szénsav és 8,0 mg/l szulfid kén volt. Vizsgálatunk alkalmával, 1961. aug. 29-én összes oldott szilárd alkotórész 5161 mg/l, a szabad szénsav 2418 mg/l és a szulfid kén 7,8 mg/1 volt. A vegyelemzés részletes eredményét az 1. táblázat tartalmazza. A kalciumot és magnéziumot is tartalmazó alkálihidrogénkarbonátos, szénsavas ásványvíz szulfidion tartalmánál fogva a kénes vizek csoportjába sorolható. A fedett díszes töltőcsarnokot 1892-ben építették Ybl Miklós tervei szerint. A forrásvizet a Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalat „parádi víz" néven hozza forgalomba. A gyógyforrás részére a földművelésügyi miniszter 1930. jún. 14-én kelt 43067/1930. X. számú rendeletével a „Csevice fokút" részére védőterületet engedélyezett. A II. sz. vagy Kis csevice forrás a parádsasvári gyermeküdülő-kastély délkeleti sarka közelében, a Vadakorma-folyása nevű patak mellett van. Mesterségesen tárták fel. Az 1,2 m mély kutaknából 300 mm átmérőjű aszbesztcementcső nyúlik le 3,3 m mélyre. A savanyúvizet kézi szivattyúval emelik fel és időnként palackozzák. A vizsgálatkor az ásványvizet nem használták fel, mert az a kastély szennyvizétől 1958-ban fertőződött. Kubinyi László [ 11] leírása szerint a vízfertőzés bélhurut megbetegedéseket is okozott- A kút lezárása miatt nem vizsgáltuk meg újra a savanyúvizet. Papp Szilárd és Scher Áron [2] 1956 okt. 11-én végzett vizsgálata szerint a Kis csevice forrás vizének összes szilárd alkotórésze 4834 mg/l, szabad szénsav tartalma 2296 mg/l és szulfid kén tartalma 7,6 mg/l. A kút vízhozama átlagosan 6 l/p, a víz hőmérséklete 10—11 C°. A parádsasvári csevicék védelmére a jelenlegi helyzetnek megfelelő védőterületi javaslat készült [12], A parádsasvári gyógyvizet jelenleg csak ivókúrára használják. A gyógyvíz hatását az emésztőszervekre Sümegi István és Herzum Alfonz [13] vizsgálta. Mayer György és Nagy Béla [14] ötven gyomorhurutos betegen végzett kísérlete szerint a parádi Csevice forrás gyógyvize hyperaeid esetben nagyon kedvező hatású. 2. ábra. A Parádsasvári „Nagy Csevice" forrásaknája Abb. 2. Quellschacht der ,,Nagy Csevice" bei Parádsasvár Fig. 2. Shaft of the Big Tshevitze spring at Parádsasvár