Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Németh László: Radiohidrogeológiai vizsgálatok a Velencei hegységben

430 Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. Németh L.: Radiohidrogeológiai vizsgálatok /•J'i*"" JELMAEYARA2AT

: \ 3 ^^— . araiamwmssm IV

1 Gránit ^ rtiiNcr f.-.'.'l / ábra. A Velencei-hegység víz-kémiai térképvázlata Abb. 3. Wasserchemische Kartenskizze des Oebirges zu Velence Fig. 3. Diagrammalicai water-chemistry map of the Velence mountains anion tartalmuk változó, általában hidrogénkarbonát uralkodó, néhol azonban a pirit bomlása következtében a szulfát van túlsúlyban. A vizek lúgossága 3,5 körüli, összes keménységük 10—15 n. k. f., oxigénfogyasztásuk pedig 2—4 mg/l 0

2 közötti. A másik vízkémiai övbe tartozó hegység körüli talaj és rétegvizek a következő tekintetben különböznek a belső vízcsoport víz-kémiai viszonyaitól : az uralkodó kation a Mg, valószínűleg a biotitok mállása következtében, ezzel párhuzamosan a vizek lúgossága 7,0-re emelkedik, összes keménységük 15—20 n. k. f.-ra növekszik oxigénfogyasztásuk pedig 0,6 mg/l-re csökken. Mindkét víztípus az irodalomban megjelent oldási kísérletek eredményei [2] és a meglevő bányaüzemeknél szerzett tapasztalatok alapján uránásványok oldására alkalmasnak mondható. Radiohidrogeológiai kutatásnál részletes hidrogeológiai ismeretek szükségesek az eredmények értékeléséhez. A vízszintes hidrogeológiai övek általában különböző képződményeket is jelentenek, melyeken belül a fizikai-kémiai viszonyok egymástól eltérők lehetnek. A függőleges hidrogeológiai övek különböző geokémiai állapotúak. Ezért kell minden egyes vizsgált pont vizének pontos hovatartozását megállapítani. A hegység körüli talaj- és rétegvizek vízszintes hidrogeológiai övének az agyagos, szerves üledékei jól adszorbeálják az U-t ós Ra-t, ugyanakkor erre a zónára jellemző MgHC0

3-os vizek jobban oldják az uránt, mint a hegységbeli CaHCO 3-os típusú vizek. A függőleges hidrogeológiai övek közül a vízleszivárgás és az intenzív vízcsere övek oxidációs geokémiai jellegűek, ahol az U vízben könnyen oldható hat vegyértékű alakban fordul elő. A mérsékelt vízcseréjű öv oxidálóredukáló geokémiai jellegű, ahol már az U vízben kevésbé oldódó n égj* vegyértékű alakban is jelen lehet. A radiohidrogeológiai vizsgálatok eredményei A hegység területén, beleértve annak közvetlen környékét is, 246 db forrás, talajvizű ásott kút, vagy rétegvizű mélyfuratú kút vizének határoztuk meg U és Rn koncentrációját. Vizsgálati pontjaink sűrűsége 2,05 pont/km

2, ami 1 : 25 000-es méretarányú felderítő radiohidrogeológiai kutatásnak felel meg. A vizek Ra tartalmának meghatározására szolgáló emanációs mérési eljárások hosszadalmassága miatt, csak a nagy U vagy Rn tartalmú, és az egyes víztípusokra legjellemzőbb vizsgálati pontok vizének Ra tartalmát határoztuk meg. A vizsgálati pontok helyének és vizük radioaktív elemtartalmának felsorolása vagy térképen való ábrázolása helyett a hidrogeológiai öveken belül a vizekben levő U, Rn koncentrációk előfordulásának gyakoriságát látszik célszerűnek vizsgálni. A gyakorisági görbék a víztípus vizének leggyakrabban előforduló U, Rn tartalmát és a kiemelkedő koncentrációk nagyságát, gyakoriságát adják meg. A vizekben előforduló U, Ra, Rn koncentrációt a következő tört mértékegységekkel szoktuk kifejezni : U : n • 106 g/lit. Ra : n • 10"

1

2 g/lit. Rn : n • 10-1

0 Curie/lit., azaz röviden eman. Ezeket a tört mértékegységeket célszerű alkalmazni a radiohidrogeológiai vizsgálatoknál, minthogy természetes, földalatti vizekben az U, Ra, Rn koncentrációjának leggyakoribb értéke általában ezeknek a tört mértékegységeknek 1—9-ig terjedhető többszöröse. Vizsgálataink a következő víztípusokra terjedtek ki : 1. a gránit—fillit—andezit repedésvizekre az intenzív vízcsere övében ; 2. a hegység körüli lejtőtörmelékek talajvizére, amelyek az intenzív vízcseréjű övben mozognak ; 3. a medenceüledék talaj- és rétegvizeire az intenzív vízcsere övében és végül 4. a medenceüledék rétegvizeire a mérsékelt vízcsere övében. A gránit—fillit—andezithez kapcsolódó, intenzív vízcsere övében mozgó repedésvizek U, Rn tartalmának gyakorisági görbéi (4. ábra) a következőket mutatják : a) A leggyakoribb U tartalom 1— 76 • 10

_s g/lit. 25 -10~

6 g/lit-nél nagyobb U tartalmú repedésvizek nincsenek. A vizeknek ez a közel azonos U tartalma, az általuk átjárt gránitoknak közel azonos U tartalmát tükrözik vissza. b) A repedésvizek Rn koncentrációja leggyakrabban az 1—15 eman közé esik, de a vizek 12%-ának Rn tartalma 17 —75 eman közötti magas értékeket mutat. A repedésvizek között tehát akadnak kiemelkedő Rn tartalmúak. A lejtőtörmelékben mozgó talajvizek U és Rn tartalmának gyakorisági görbéit az 5. ábrán közöljük. Belőlük az alábbi következtetések vonhatók le : a.) A lejtőtörmelékben mozgó talajvizek leggyakoribb U tartalma 0—5-10"

6 g/lit. 15-10-® g/lit-nél nagyobb U tartalom ezekben a vizekben nincs.