Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
5. szám - Vágás István: A Bolyai-geometriai talajvízszín-süllyesztés elméleti vonatkozásai
406 Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. Vágás /.: A Bolyai-geometria vonatkozásai 13. ábra. Jelölések nyomás alatti („feszített tükrű") leszívások vizsgálatához 0ue. 13. 06o3HanemiR K ucc/iedoeanuw denpeccuu nod HanopoM (c HanpHxceuHbiM 3epnajiOM) Fig. 13. Notations used for the study of drawdown under hydraulic pressure Dupuit és Thiem elmélete egyébként a következőket adja [3, 4, 5, 6, 7, 8] : a) Szívóárkok esetén b) Kutak esetén: kn <3 = 2jt w.y In — Xr .'("-ii (37) Megjegyzendő, hogy a (36) és (37)-ben x 0 felveheti a kútsugár értékét, ha y 0-1 a kútköpeny külső, tehát nem a belső (elszakadt) vízszintjére értjük. R a leszívás hatástávolsága ; ezt a fogalmat csak a Dupuit—Theim elmélet ismeri; a Bolyaigeometriai szemlélet azonban nem tartalmazza. Nyomás alatti vízszín esetén a 13. ábra szerinti elrendezésben a Bolyai-geometriai szemlélet a szívóárkokra vonatkozóan a következőket adja : (/ = M, és v az eddigiekhez képest változatlan): q= L^--y 0-M (38) ten Kutakra vonatkozóan: (/ = 2x 0- zz-M) Q = 2nx 0-~-y 0-M (39) kj) Dupuit és Thiem elmélete szerint, nyomás alatti vízre: a) Szívóárkok estén kl> TIT b) Kutak esetén: In — Xn (40) (41) Szembetűnő az összetartozó (34)—(36); a (35)— (37), valamint a (38)—(40) és a (39)—(41) képletek szerkezeti hasonlósága. Hogy a Dupuit—Thiem elmélet a szabad felszínű talajvizeknél y 0j2 tagot tartalmaz, ennek az az oka, hogy az egyenlet levezetése során a (H — y) = z változót a z szerint integrálták. Kérdés azonban, helyes-o az ott, amikor láttuk, hogy ilyesfajta összegezés csak a hid raulikai egyenlet véges érvényességi tartományán belül alkalmazható. Ettől eltekintve még az látható, hogy a Bolyai-geometriai ka tényezőt a Dupuit—Thiem képletekben valamilyen R-t tartalmazó kifejezés: R [(fl—»o); R-> In —1 L X n J pótolja (az utóbbi esetben k B/x 0-1 pótolt R In—.) A A'/; tényezőnek tehát hasonló hidraulikai x 0 szerep jut, mint az Ii leszívási hatástávolságnak. Tekintettel arra, hogy többen kétségbevonják R létezését, kB ellenben mérhető, kézenfekvőnek tűnik az a véleményünk, hogy az R érték helyett a ks tényező használata — megállapításának esetleges pontatlanságai ellenére is — célszerűbb. VI. Bolyai-geometriai jellegszámok meghatározása talajvízszínsüllyesztési kísérletekből Mérések és számszerű értékelések alkalmával a legfontosabb a k b tényező meghatározása. Az előzők alapján várható, hogy a kn csak véges tartományon belül lehet állandó értékű. Feladatunk az, hogy természetben végrehajtott próbaszivattyúzások vagy laboratóriumi kútkísérletek alkalmával meghatározott leszívási vonalak alakjából megállapítsuk, miként változik a ke tényező a szivattyúzási helytől mért távolság függvényében, vagyis meghatározzuk valamilyen k B = f(x) (42) összefüggést. Ennek számszerű vizsgálatához a következő adatokat használtuk fel : a) Természetben végrehajtott próbaszivattyúzások eredményeit tekintve, a VITUKI által 1960-ban a Mátraalján lefolytatott vizsgálatok sorából választottuk ki a legjellegzetesebbeket (14. ábra). A méréseket a szerző témafelelősi irányítása mellett végezték. (Osztályvezető: Ihrig Dénes). b) Ugyancsak természetben végrehajtott próbaszivattyúzások adatait dolgoztuk fel (15. ábra) dr. Szilágyi Gyula professzor szakirodalmi közlése nyomán [7]. c) Laboratóriumi kismintakísérletek szakirodalomban közölt adataiból idéz a 16. ábra. A kísérleteket az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani Tanszékén dr. Öllős Géza kísérletfelelős irányításával végezték [4, 5]. A 14, 15 és 16. ábrákon bemutatott mérési eredmények figyelmeztetnek a k B tényező vízszintes, x hossz mentén változó voltára, másrészt azonban azt is igazolják, hogy ez a változás viszonylag nem túlzott. Arra vonatkozóan kevés adatunk van még, hogy pontosan megálapíthassuk, hogy k B miként függ a talaj minőségétől. Hogy k B-t hidraulikai határfeltételek is befolyásolják,
