Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Szabó László–Szalay Éva: Liziméteres mérések

388 Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. Szn.bó L.—Szalay É.: Liziméteres mérések közöljük. Az ábrán — a liziméterek működésének könnyebb ellenőrzése érdekében — a párolgási adatok helyett a talajminták vízkészletváltozását tüntettük fel. A csapadéknak és a léghőmérséklet­nek a talajra gyakorolt hatását ez a poligon jól szemlélteti. A nyári időszak miatt a talajon átszivárgást csak a július végén lezúduló felhőszakadást követő utolsó mérlegeléskor tapasztaltunk. A 4. táblázat adatai szerint a mezőgazdaságilag művelt talajon a liziméter alsó síkjának mélységéig a csapadék­mennyiségnek kb. 2/ 3-a, a feltöretlen rét és legelő talaján pedig átlagosan 1/ 3-a szivárgott át. A vizsgált talajszelvények alsóbb szintjeiben jobb vízvezetőképességű (homok és finomhomok) tala­jok vannak. Az előzők figyelembevételével a helyi csapadékbeszivárgás és a talajvízpótlódás lehetősége a liziméteres vizsgálattal megállapítható volt. Megemlítjük, hogy a Pécsi-medencében a lizi­méteres mérésekkel párhuzamosan, de közel két éven át talaj minta-vételes módszerrel végzett csapadék­beszivárgási vizsgálatok is hasonló eredményekre vezettek. Az előbb ismertetett lizimétereket 1960. év őszén a VITUKI vette át és azóta Alirhó-Gyolcson észlelik. Ugyanitt 7jsaffa István a kb. 50 kg súlyú GGI 500-as* liziméter-fajtából 1961-ben 20 készü­léket helyezett el. 1960 őszén a VITUKI a kecs­keméti „Komlósi"-telein újabb 3 egységből álló 1 m 2 keresztmetszeti JjWületű és egyenként 0,5, 1,0 és 1,5 m oldalfal-magasságú, csak vízköbözéssel észlelő tartályos liziméter-teíepet létesített. Egy­idejűleg a GGI 500-as készülékből is .állítottak be 10 példányt. 1961-ben Erdős László irányításával kezdték meg az észlelést az Eötvös Loránd Tudományegye­tem Meteorológiai Tanszéke martonvásári kísérleti állomásának 16 egységből álló liziméter telepén is. Ezen készülékek típusa a GGI 500-ashoz hasonló, bruttó súlyuk kb. 30 kg. 1962-ben a VITUKI a rakacai kísérleti területen, továbbá a Fehértó-majsai kísérleti belvízöblözet telepén tervez újabb liziméter-állo­m ásókat. Az előzőket áttekintve megállapíthatjuk, hogy a liziméteres észlelések az utóbbi években hazánk­ban is tért hódítottak. Ennek ellenére rendszeresen észlelő, szélesebb liziméter-állomáshálózat kiépí­tésére csak az eddigi adatok értékelése és a tapasz­talatok leszűrése után gondolhatunk. Külföldi állomáshálózatoknál nagy többségé­ben mérleges lizimétereket találunk. Erre a célra mi is ezt a fajtát javasoljuk. A mérlegelést igénylő liziméterek közül a legkedvezőbb alak megállapí­tása érdekében összehasonlító vizsgálat végzését tartjuk indokoltnak. Ilyen vizsgálatokra a VITUKI Mirlió-gyolcsi, vagy kecskeméti telepe lenne meg­felelő. Az összehasonlító vizsgálat keretében az eddig észlelt hazai liziméter-megoldások mellett néhány újabb külföldi fajta vizsgálatát is java­soljuk. Több liziméternek azonos talajjal és meg­egyező fedettséggel való kialakítása a mérés adatainak és a készülékek alkalmasságának össze­hasonlítását teszi lehetővé. A vizsgálat során a szomszédos természetes állapotú talaj nedvesség­tartalmának változását is kellő számú minta alapján ellenőrizni kell. összefoglalás A liziméterek szerkezeti megoldását és észlelési módját tekintve újabban igen erős fejlődés mu­tatkozik. A liziméteres mérések közös célja: a ter­mészetes állapotú talajban lejátszódó folyamatok pontosabb megismerése. Ennek elérésére a mér­legelő berendezést igénylő liziméterek a többi meg­oldásoknál alkalmasabbal'c. A csak köbözéssel ész­lelő típusokkal a talaj vízháztartása csak részben követhető. Tölcséres lizimétereknél — bár a zavartalan, természetes településű talaj elvileg legjobban biztosítható — az oldalirányú lehatáro­lás hiánya, a beszivárgás irányainak ellenőriz­hetetlensége az eljárás megbízhatóságát csökkenti. Az előzők figyelembevételével 1960-ban a Pécsi-medence vízháztartási vizsgálatainak kere­tében mérleges lizimétereket alkalmaztunk (2. ábra). Ezek vizsgálati adatait a 6. ábra és a 4. táb­lázat mutatja be. A megfigyelési idősor azt bizonyítja, hogy a max. 1 q bruttó súlyú hazai tervezésű liziméterek az észleléshez alkalmasak. Egyben az is igazoló­dott, hogy a vizsgált, „nem vízvezető"-nek minő­sített, kissé szerkezetes talajokon át jelentős víz­mennyiség szivároghat a talajba. Jelenleg a VITUKI harminc GGI 500-as típusú, három FTI 656-os típusú és hat tölcséres megoldású (ebből három oldalfallal ellátott) lizi­méteren végez megfigyeléseket. Az ELTE Mete­orológiai Tanszékének telepén a kisméretű módo­sított GGI 500-as liziméter-fajtából 16 egység működik. Ujabb telepek berendezése is folyamat­ban van. A további állomásfejlesztést megelőzően az eddigi adatok értékelése indokolt. A leg­kedvezőbb liziméter-alak meghatározása érdeké­ben összehasonlító vizsgálatokat javasolunk. IRODALOM 1. Colloque de Hannoversch-Miinden. Twne II. Lysimét­res. Gentbrugge. 1959. 2. Kalweit, H. : Der Wasserhaushalt. I—II. B. Berlin, 1953. 3. Kiel, H. : Die Wasserwirtschaft im Erftgebiet in landwirtschaftlicher Sicht. Sonderdruck. Bonn. 1956. 4. Szesztay K. : Thornthwaite C. W. vízmérleg szá­mítási módszere és a Tiszavölgy vízháztartása. Hidrológiai Közlöny. 1961. 1. 5. Urüvajev, V. A. : Ekszperimental'nüe gidrologi­cseszkie iszszledovanija na Valdac. (Kísérleti hidro­lógiai kutatások Valdájban.) Moszkva. 1953. 6. Németh E. : Hidrológia és hidrometria. Tankönyv­kiadó. Budapest. 1954. 7. Schroeder, G. : Die Grundwasserneubildung. Die Wasserwirtschaft. 1960. 2. 8. Szabó L. : Nagyméretű talajvízszintsüllyesztések Németországban. Vízügyi Közlemények. 1961. 3. 9. Golzow, M. M.—Maximow, S. A.—Jaroschewski : Praktische Agrarmeteorologie. Deutscher Bauern­verlag. Berlin. 1957. H3MEPEHHH C nOMOlIlbK) J1M3HMETPA Hp. Jl. Caőo KSHÖ. TexH. HAYK — E. Canau Jln3HMeTp xBJiHeTCH oöopyflOBaHneM, cjiyMcawHM fljiji HccjieflöBaHHH eodHoeo pexcuMa rpyHxa. Ilo noBTop­HOMy ii3MepeHiiio HeicoTopbix xapaicTepncTHK rpyHta

Next

/
Thumbnails
Contents