Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Bözsöny Dénes: Gondolatok a vízgazdálkodásról

Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. 369 tés módszere alkalmazható. A tervezés kezdetén már bizonyos mértékig ismerni kell, hogy a felhasználható vízkészletből az igények figyelembevételével mennyi és milyen minőségű víz áll rendelkezésre. Az igények felméréséhez pedig tervekre van szükség. Ez az ellentmondás azt jelenti, hogy míg nincs terv, addig nem ismert a vízigény, míg nincs vízigénymeghatározás, addig nincs vízkészletszétosztás és igy a tervezés sem kezdhető el. Ezért először bizonyos megfontolások alapján (alapelvek, hatékonyság, domborzati viszonyok, államhatárokkal megosztott területek, műszaki lehetőségek, éghajlatviszonyok stb.) megosztott vízkészleteket kell a nagyvonalú tervezés alapjává tenni. Erre legalkalmasabb a Vízgazdáikotlási Keretterc készítése. A Vízgazdálkodási Kerettervvel kezdődik a vízzel való tényleges gazdálkodás, amikor a népgazdasági tervek alapján vizsgáljuk az árvízmentesítés, a folyószabályozás, a belvízgazdálkodás, a kisvízfolyások és azok vízgyűjtőterületeinek rendezése, az öntözés, a halászat, az ivó- és ipari vízellátás, a települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme, a vízerőhasznosítás, a víziutak, a kikötők, a víztározás, az ásvány, gyógy- és hévizek hasznosítása, az üdülés, fürdők vízisportok és a természetvédelemmel kapcsolatos tervek összefüggéseit és kölcsönhatását. Az így készült tervek visszahatnak a vízkészletgazdálkodásra és ennek megfelelően finomítják a vízgazdálkodás lehetőségeit. Mindezekből következik, hogy a vízgazdálkodás és a vízkészletgazdálkodás szükségszerűen visszahat a népgazdasági ágazatok tervezésére is. Tudomásul kell venni, hogy pl. munkaerőfoglalkoztatást meg lehet valósítani vízigényes és kevésbé vízigényes létesítménnyel is. Ha elsődleges a foglalkoztatottság biztosítása, akkor a vízigény kielégíthetősége fogja meghatározni, hogy milyen üzem létesüljön. Az eddigiek alapján megállapítható tehát, hogy a vízgazdálkodás olyan több fokozatú komplex tervezési tevékenység, amelynek célja az élet és a termelés folyamatosan fejlődő igényeinek legkedvezőbb (műszakilag helyes és gazdaságos) kielégítése a föld felületéhez elérhető távolságban levő vizekkel. A többfokozatú kifejezésnek kettős az értelme : a) A vízgyűjtőterület kiterjedésétől függően nagyságrendi különbözőséget jelent. Más a tennivaló több országra kiterjedő fővízgyűjtőteriilet vízgazdálkodási tevékenységével kapcsolatban, mint egy község határában berendezendő öntöző telep kialakításánál. b) A fokozatos közelítés módszerét, vagyis a kölcsönhatások vizsgálatát. Röviden célszerű rámutatni a tervszerű vízgazdálkodás kialakulására. Kezdetben a mai értelemben vett vízgazdálkodás nem volt és így csak vízépítésekről beszélhetünk. A vízépítés gyakorlatilag jóval a történelmi feljegyzések ideje előtt kezdett kialakulni. Egyes feljegyzések szerint az öntözés u világon az alkalmazott tudományok legrégibb ága. Időszámításunk kezdeti idején Frontinus ós Vitruvius leírásaiban találkozunk a rómaiak hatalmas aquaduetjaival. A vízvezetékhálózatokon kívül a rómaiak lecsapolócsatornákat, töltéseket építettek ós vízimalmokat üzemeltettek. Az ókor számos építménye bámulatosan nagy volt ós évszázadokon keresztül szolgálták sikeresen a célt, annak ellenére, hogy ezek a művek nem hidraulikai képletek segítségével készültek, hanem csupán a ltoszszabb tapasztalatok eredményeképpen jöttek létre. A tapasztalatok alapján kialakult szabályok igen egyszerűek voltak. Például: Frontinus ós Vitruvivs megállapítja, hogy a víz akkor folyik le helyes ( V ) sebességgel az az aquaductban, ha az esése 1 : 5400 ós 1 : 2700 közó esik. Plinius a csővezetékekben 1 : 5400 esést ajánl. A megfelelő pontosságú mérőeszközök hiányában és a csekély tapasztalatok miatt a „vízhozamot" területtel (Quinaria) jellemezték. A mai értelemben vett vízhozamot Castelli vezette be I <>2S-ban. ami kőris némi hiányossággal a víz sebességét is figyelembe vette. Csak 1775-ben ismerteti Chczy közismert képletét. A megfigyelések és vizsgálatok lehetővé tették a vízépítkezések mind korszerűbb megvalósítását, amelynek egyes szakaszait Leonardo dn Vinci, Pitot, Bernoulli.-Chézy, Fargue, Reynolds ós mások munkássága jelzi. A vízgazdálkodás szó az l!)30-as években jelenik meg először, annak ellenére, hogy Magyarországon már az elmúlt században Széchenyi István igen tömören és ma is helytállóan határozta meg a vízimimkálatok összefüggéseit : ,,A vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözésnek kell betetőznie." Hazánkban l!)08-ban készült el az első hosszabb időre szóló munkaterv, amely a folyók szükséges szabályozási munkáinak 20 éves programját tartalmazta. 192!)-ben került kidolgozásra a második átfogó terv, amikor 15 évre terjedő víziberuházást program készült. 1954-ben készült el a harmadik átfogó terv: az Országos Vízgazdálkodási Keretterv első vázlata. Jelenleg 13 körzetre felbontva készülnek a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek és az ezt összefoglaló Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Míg az első átfogó tervek csak egy-egy szakágazat hosszú idejű teendőit (munkálatait) foglalták össze, addig ma az összes szakágazati tevékenységek összefüggéseinek ós a népgazdasági igények figyelembevételével komplex tervek készülnek. Összefoglalva megállapítható, hogy a vízépítés történetének kezdeti szakaszán csak tapasztalati alapon terveztek és építettek, sokszor igen nagy áldozatok árán. A tapasztalati adatok és megfigyelések általánosításából később elméletek születtek. .V tervszerű és átfogó vízgazdálkodás kialakulása a XIX. század második felében kezdődött és a tudatos végrehajtása ma van kikristályosodóban . Eljutottunk odáig, hogy felismertük a vízgazdálkodás jelentőségét és a kezdeti lépéseket megtettük ahhoz, hogy az összefüggéseket vizsgáljuk, de ma még a számítások több bizonytalanságot tartalmaznak. (íondoljunk arra, hogy ha nem ismerjük egy vízfolyás fölső szakaszán a beavatkozás módját, nagyságát és idejét, akkor az alsóbb szakasz tervezése hibás alapokból indul ki. Például tározás vagy átvezetés esetén egy adott időszakban a vízkészletek megváltoznak, vagy a mezőgazdasági művelési ág és művelési mód változása nagymértékbon befolyásolhatja a vízháztartást, amely viszont kihat a víz-