Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és műszaki hírek

360 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Dr. Rónai András: Az Alföld talaj víztérképe (A Magyar Állami Földtani intézet alkalmi kiadványa) Akadémiai Nyomda ,Budapest, 1961. A talajvíz megfigyelése hazánkban több mint egy évszázados múltra tekinthet vissza. Ebben a fokozatosan fejlődő munkában nagy lépést jelentett a talaj vízkútkataszter felvétele. Dr. Vitális Sándor kezdeményezésére, 1950-ben az Állami Földtani Intézetben a síkvidékek országos földtani térképezésével párhuzamosan megkezdték a talajvízkutak kataszterének elkészítését is. A munka 1950-től 1960-ig — két óv megszakítással — 11 évig tartott, ós minden ásott kút adatainak a felvételére kiterjedt. Ennek során az országban összesen I 196 17.'i kutat térképeztek, megmérték a kút, valamint a vízszint terep alat ti mélységét ós a víz hőmérsékletét. A kataszterbe felvett kutak közül 768 849 talajvízkúl a/. Alföld területére esik. A Szerző műve a kútkataszter módszerének, adatainak, valamint az Alföld talajvízviszonyainak ismertetésével foglalkozik. IJr. Hónai András könyve 5 fejezetből áll ós mellékletét képezi „Az Alföld talaj víztér képe". Ez a 200 000-es méretarányú térkép „a talaj víztükör áltagos mélységét a felszín alatt tünteti fel. A talajvízszintet a különböző kutakban más ós más időpontban mérték. A közepes mélységet az egyszer mórt adatnak ós a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet talajvízmegfigyelő kúthálózatában rendszeresen észlelt talajvízszintadatoknak egybevetésével, valamint a domborzati ós földtani viszonyok szerint állapították meg. A térkép méteres mólységvonalak és igen jól szemléltető színezés alkalmazásával a talajvíztükör eszmei középértékének sztatikus állapotát ábrázolja. Ez a kép a talajvizet befolyásoló számtalan tényező együttes hatásának eredményét mutatja és hangsúlyozottan kiemeli, hogy a talajvíztükör elhelyezkedését az átfogó törvények érvényesülése mellett elsősorban a felszín domborzata és a helyi tényezők hatása szabja meg. A könyv első és harmadik fejezete a kútkataszter felvételét ós a térképszerkesztés módszerét ismerteti. Ennek során példákat, oszlopdiagramokat, kartogramokat ós rangsorgörbóket mutat be illusztrálva azt, hogy a kútkataszter felvétele során gyűjtött adatok (kútmólység, vízoszlopmagasság a kutakban, léghőmérséklet stb) milyen hatalmas méretű statisztikai feldolgozást nyertek. A negyedik fejezet, öt részre bontva az Alföldet, a talajvízviszonyok részletes táji leírását tartalmazza. Ez az ismertetés igen világos, átfogó képet ad az alföldi tájegységek felszínközeli rétegeinek földtani felépítéséről, geomorfológiájáról és ezeknek, valamint a talajvíztükör elhelyezkedésének kapcsolatáról. A leírást táblázatokba foglalt adatok, földtani metszetek, a vízminőséget, valamint a talajvíz ingadozását feltüntető helyszínrajzok teszik szemléletessé. Ez a hatalmas méretű kútkataszterfelvótel úttörő ós igen jól megoldott alapvető munka volt. A kutak százezreinek térképezésével olyan részletességgel ismeretessé vált az alföldi talajvíztükör „topográfiája", hogy a megszerkesztett térkép világviszonylatban is a földtani és hidrogeológiai kutatás kiemelkedő eredményét mutatja, s emellett a vízrendezésnél, az általános területrendezésnél és a mélyépítési feladatok megoldásánál hathatós segítséget nyújt a gyakorlatnak is. Kívánatosnak mutatkozik, hogy a nagyszámú kútkataszteri felvétel adatai alapján az ország többi síkvidéki területeire is elkészüljön a talajvíztükör topográfiai térképe. A talajviszonyok teljes megismeréséhez a sztatikus helyzet mellett a dinamikus tényezők ismerete is szükséges. A könyv második ós ötödik fejezete röviden erre is kitér. Ez a rövid leírás — tekintetbe véve azt, hogy a munka alapjait adó kútkataszter sztatikus tényezőket tartalmazó adathalmaza a dinamikus vízháztartási viszonyok feltárására nem alkalmas — nem lehet teljes. A dinamikus vízháztartási jellemzők meghatározásához a változások törvényszerűségeit megállapító módszerek ós mennyiségi összefüggések sziiksógeselv. Ez elsősorban a vízgazdálkodási kutatás feladata. Dr. Ubell Károly A. Wiener és A. Wolman: Izrael vízkészlete és hasznosítása. (AWWA Journal, 1962, márr., 237—263 oldal.) Izrael 20 200 km

2 területének ]/i része művelhető. Az 1850 millió m

3/évi vízkészletéből a művelhető terület 40%-a öntözhető. Az utóbbi 10 évben a népesség 1,2 millióról 2,15 millióra nőtt. A vízfelhasználás 308 millió m

a-ről 1233 millió m

3-re, míg az öntözött terület 28,300 hu-ról 141 000 hektárra növekedett. A vízkészlet csekély volta határt szab a mezőgazdasági fejlődésnek, hiszen jelenleg már csak 600 millió m

3 vízmennyiség kihasználatlan (30%). Az 1959-ben életbelépett vízügyi törvény az összes vízkészletet (beleértve az ipari szennyvizeket is) köztulajdonba vette, és állami felügyelet alá rendelte. A jelenleg felhasznált víz (1233 millió m

3) 79%-a talajvíz és forrásvíz 20%-a folyóvíz I %-a szennyvíz. A mezőgazdaság hasznosítja n vizek 81%-át, az ipar és a lakosság a 19%-át. A még fel nem használt kereken 600 millió m

3/év vízmennyiség megoszlása az alábbi : 45% a Jordán folyó vize 48% szennyvíz és árvíz 7% talajvíz. 1970-re 1,1 milliárd m

3 vizet fog előreláthatólag a mezőgazdaság hasznosítani, ami 4 millió lakos élelmezését biztosítja. A lakosság lélekszámát 1970-re 3 millióra becsülik. A lakosság vízigényének kielégítése ugyan minden más célt megelőz, de hogy a vízfejadag túlzottan lehetőleg ne növekedjék, ezt szolgálja : vízmérőműszerek beépítése, a progresszív vízdíjak rendszere és a vízveszteségek állandó ellenőrzése. A vízfogyasztás növekedése azonban így sem kerülhető el. Az egy főre eső vízfogyasztás jelenleg 300 liter/nap, az ipart is beleértve. A vízigény kielégítésénél az előállított termék értókét viszonyítva a felhasznált vízmennyiséghez, a tapasztalat szerint az ipar 25-ször nagyobb értéket képes előállítani, mint a mezőgazdaság. A mezőgazdasági vízigény kielégítésénél a magas ' exportértéket képviselő termények, mint pl. a citrom, kapja az elsőbbséget, ezen kívül a zöldségfélék. Figyelembe veszik a tejtermelés érdekeit, illetőleg a behozatalt igénylő gyümölcsfélék, ipari növények (gyapot) igényeit. A 8 éves vízgazdálkodási terv végrehajtása 1962 és 1970 között 106 millió dollárt igényel, ebből az első négy évben 67 millió dollárt fektetnek be. A Tiberiás tóból kiinduló 2,7 m átmérőjű vízvezetékrendszer (Jordán Conduit) 1964-re készül el. Ennek a hálózatnak TelAvivtól délre eső 1,65 m átmérőjű szakasza a meglevő Yarkon vízrendszerhez csatlakozik ós a Negevsivatag öntözését szolgálja. Mint különleges eljárás megemlíthető, hogy kísérleteket folytatnak Izraelben a felhők mesterséges esőztetéssel történő megcsapolására. A -szennyvizek hasznosítása érdekében ezeket úgy kezelik, hogy elszivárogtatják és a talajvízzel együtt újra felhasználják. A tenger felé áramló talajvizek megcsapolása ugyancsak szerepel a tervekben. Kontúr Gijörgy * A Párisban szókelő Nagygátak Nemzetközi Intézőbizottsága, amelynek jelenleg 50 ország a tagja, a 15 mnél magasabb gátakról az egész Földre kiterjedő katasztert szándékszik összeállítani. A tervezett összeállítás kb. 30 000 gát adatait tartalmazná. (Civil Engineering 1962. III.) Kontár György