Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
4. szám - Taródy István–Szabó István: Tbc kórokozót tartalmazó szennyvíziszap fertőtlenítése
338 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Hírek SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Tbc kórokozót tartalmazó szennyvíziszap fertőtlenítése TARÓDY ISTVÁN* és SZABÓ ISTVÁN dr. az orvostudományok kandidátusa** 1960-ban a 42/1960 (IX. 1) korín. sz. rendelettel kötelezővé tették (és ugyanakkor ingyenessé is) hazánkban a tuberkulózis gyógyítását. Ezzel egyidejűleg szükségessé vált a tuberkulózis gyógyításával és korai felismerésével foglalkozó intézmények számának növelése. A tuberkulózis elleni küzdelemben a korai felismerés és gyógyítás azonban csak a minden szempontra kiterjedő megelőzéssel válik teljes értékűvé. A megelőzésnek igen fontos feladata a betegséget terjesztő fertőzési források felszámolása. Fertőzési forrásnak tekinthető a tuberkulózis gyógyításával foglalkozó intézmények (kórházak, szanatóriumok) szennyvizeinek tisztításakor keletkező szennyvíziszap is. Jelenleg az esetek túlnyomó többségében ezt a fertőző iszapot minden óvintézkedés nélkül a Szervestrágyagyűjtő Vállalaton keresztül, vagy házi kezelésben trágyaként használják fel. Ezzel a trágya kezelését, szállítását stb. végző dolgozókat, valamint sok esetben (pl. lakott terület közvetlen szomszédságában trágyázáskor) más személyeket és állatokat, esetleg fogyasztásra kerülő növényeket fertőzés veszélyének teszik ki. A fenti okok alapján közegészségügyi követelményként jelentkezik ennek az iszapnak egészségügyi szempontból kielégítő és hatásos fertőtlenítési módszerének kidolgozása. Természetesen ezt a műszaki és gazdaságossági követelményekkel és lehetőségekkel szorosan össze kell hangolni. A kísérletek ismertetése E három szempontot egyaránt kielégítő legjobb módszer kidolgozására végeztük kísérleteinket. A kísérleteket két csoportban végeztük az alábbi feltételek szerint. I. csoport Kísérleti anyagként a budakeszi szennyvíztisztító telep Kessener-rendszerű biológiai tisztító egysége utáni utóülepítő iszapját használtuk. Egyidejűleg az előülepítő nyers iszapját is bakteriológiai vizsgálatnak vetettük alá azért, hogy az eleveniszapos tisztításnak a Mycobacterium tbc-re gyakorolt hatását is megvizsgálhassuk. A biztosabb eredmény érdekében hét alkalommal végeztük el a vizsgálatokat. Fertőtlenítő anyagként kereskedelmi égetett meszet —• CaO — használtunk (oltása után). A mész adagolása 1,2—2,2—3.2 g/l égetett mész volt. Behatási időnek 6 órát és tíz napot választottunk. A kísérlet végrehajtási ideje 1961. IV. 10—26. A mintákat egyidejűleg fizikai-kémiai részelemzésnek vetettük alá. * ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat Budapest. ** Országos Korányi TBC Intézet Diagnosztikai Laboratóriuma Budapest. II. csoport A kísérleti anyag az I. csoportéval azonos. Ebben a csoportban már csak egyszer vettünk mintát (101) és az eredményes kísérlet biztosítására Mycobacterium tbc tenyészetet kevertünk bele, majd 24 órát állni hagytuk. Fertőtlenítő anyagként oxikinolint, dikonirtet és klórmeszet használtunk. Adagolás : dikonirt: 50, 200, 500 mg/l, oxikinolin: 10, 100, 500 mg/l, klórmész : 24, 84, 224 mg/l klór, az iszap klórmegkötő képességén felül, ami vizsgálataink szerint 366 mg/l klór volt. A behatási idő 3, 24, és 46 óra volt. A kísérlet végrehajtási ideje 1961. VIII. 23—26. A mintát egyidejűleg fizikai-kémiai részelemzésnek vetettük alá. Mindkét csoportban a beérkezett szennyvíziszap mintákból 2—3 ml-t 16 %-os trifoszfát oldattal hoztunk össze a kísérőflóra elölése céljából. A szennyvíziszap minta a fenti oldattal 16 órát állt 37 C°-os termosztátban, közben többször összeráztuk. Ezután az anyagot centrifugáltuk és közömbösítés után 4 db Löwenstein—Jensen- és4 db Sula-féle folyékony táptalajra oltottuk le az üledéket. A táptalajokat 8 hétig 37 C°-on inkubáltuk, ezután került sor az eredmények leolvasására. A leolvasáskor különös figyelmet fordítottunk az esetlegesen előforduló szaprofita mikrobaktériumok differenciál-diagnosztikájára. A második kísérletben a szennyvíz mintát mesterségesen fertőztük Mycobacterium tbc H 3 7Rv nemzetközi törzs három hetes Sula táptalajból vett tenyészetével. Egy liter szennyvíziszaphoz nedves súlyra számított 0,1 mg baktérium szuszpenziót adtunk. Ezt alaposan összekeverve mintát vettünk belőle és elvégeztük a fenti módszerrel a tenyésztéseket. A kísérleti eredmények A kísérletek eredményeit az 1. és 2. táblázat tartalmazza. Az első csoportbeli fertőtlenítési kísérlet — oltott mésszel — a táblázat adatai szerint nem járt a kellő eredménnyel. A 10 napos behatási idő mellett csaknem felerészben baktériummentes volt a vizsgálati anyag, de ez egészségügyi szempontból nem kielégítő, mert a negatív eredmény teljesen rendszertelenül jelentkezett és így további kísérletektől sem várható jobb eredmény. Ezt látszik alátámasztani a „DIN 19.520. A fertőzött iszap kezelése" c. szabvány is, mely szerint a fertőzött iszapot m 3-ként 10 kg égetett mésszel kell összekeverni oltás után, legalább egy évig komposztálni, majd csak ezután szabad trágyaként felhasználni azzal a feltétellel, hogy azonnal föld alá beforgatásra kerül. Ilyen előírások azonban csak nehezen és költségesen tarthatók be.
