Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és műszaki hírek

326 Hidrológiai Közlöny 1962. 4. sz. Zoller J.: Salgótarján regionális vízellátása pacxofla 100 JI/ceK, OCTABJIEHHORO B pycue. Bojiee BMCO­KYK) BOFLORIOTPEŐHOCTB MO>KHO YFL0BJIETB0PHTB Henpe­PHBHO TOJibKO npii 3APERYJIHPOBAHHH BOÁM Hnojin. ,I1JIH CO3FLAHHÍI BOAOXPAHHJINMA HA STOM ywacTKe I\II3BHOH AOJIHHbl TOnOrpa(j)HMeCKH MMeeTCJl B03M0>KH0CTb B CTBOpe PapouiMyjiafl. Ho CO3AABAEMOE 3FLECB HerjiyöoKoe 03ep0 HBJIÍIETCH HENPEHMYMECTBEHHBIM H3-3a o>KHflaeMoro Ka­HecTBa BOflbi H SojibuiHX flonojiHHTejibHbix 3aTpaT Kann­TajlOBJlOWCeHHH, nOSTOMY OHO HBJlfleTCÍ! HeSKOHOMHMHbIM c TOMKH 3PEHHH B0FL0CHA6>KEHHH IUajiroTapíiHa. Ho eCHH BOFLOXPAHIIJINME Papouj OO3«AETCH AJIA flpyrnx BOAOXO3­HHCTBeHHbix uejieíí, TO perHOHajibHan BOflonpoBOflHan CTAHUHJI ŐY^ET BBIHY>KAEHA oöecnemiTb BOAY AJIH BOAO­CHA6>KeHH5i H3 Hero. OFLHAKO KAWECTBO STOÍÍ BOAH — KAK MOWHO 0)KHAATB — ÖYFLET xy»ce MCM NOBEPXHOCTHOÜ BOFLBI pei<N Hnojib. RJIH yflOBJieTBOpeHUH B0A0n0Tpe6H0cra Ulajiro­TAPHHA c 3aperyjinpoBaHHeM B OÖMMC OKOJIO 1 MHJIJIHO­HOB M 3 BOAH Mnojifl HMeeT öojiee ÖJiaronpHHTHoe pemeHne c 3aperyjinpoBaHHeM BOABI BO BTOPUMHBIX «ojiHHax Erepijie H KoMpa. H3 HMX ÍIBJIJIETCFL öojiee SKOHOMHMHHM C TOMKH 3peHH>l flOCTOBepHOrO B0A0CHa6)KeHllH C03flaHHe BOFLOXPAHHJIMUA BO BTOPHMHOÍÍ AOJIMHC KoMpa. YPABHHBAHIIE pacxoAOB BOAH B M3JIOBOAHOM ne­pnoae HA Hnojie AO 10 000—15 000 M 3/CYTKH MO>KHO pa3peuiHTb c noMombK) TpyÖMaTbix KOJiOAueB nepuoAH­HecKoro fleficTBHíi, co3«aHHbix Ha rpaBejiHCTott Teppace AOJiHHbi JlHTKe. Ha OCHOBAHIM NPOBEAEHHBIX HCCJieAO­BaHHH MOWHO CK'a3aTb, MTO AO 10 000 M 3/cyTKH paCXOAOB öojiee 3KOHOMHMHbiM íiBjiHeTcji nocJieAHee pewemie, a Bbiiue 10 000 \I 3/cyTKH SKOHOMHMHee 6biJio 6bi 3aperyjin­poBaHiie BOAH B AOJIHHE KoMpa. BoAOCHaSweHiie ropoAa MOJKHO oöecneMHTb Ht3a­BHCHMO OT peKii Hnojib H3 PYMBH XLOŐPOAA. B AOJIHHE ÍLOSPOFLA HE HMEETCÍI B03MOWHOCTB A-HH CO3AAHHH öojiee KpynHoro BOAOxpaHiiJiuma II3-3a ee 3acTpoeHHocTii. Ho 3AAANA MOWET öbiTb peuieHa SKOHOMHMHO NYTEM co3Aa­HHH BOAOxpaHHJiiiiua B AOJIHHE KoMpa A-HÍI 3aperyjiHpo­BaHHíi BOAH XloőpoAa. OAH3KO TAKOE peuieHiie HBJIHETCH MeHee ÖJiaronpiiíiTHbiM H3-3a TBepAOCTii boaw FLO6POA3, MEM BapnaHTbi c HCN0JIB30BAHNEM BOAW Hnojia. ÜOSTOMY AJIH peuieHHa 1. CTAAHH BOAOCHaő)KEHIIH LLIajiroTapHHa c YAOBJIETBOPEHIIEM NOTPEÖHOCTII B 3000—5000 M'/CYTKH M0>KH0 peK0MGHA0B3Tb nOBepXHOCTHblH BOA03aÖOp 113 peKH Hnojib. Regionale Wasserversorgung TOII Salgótarján J. Zoller Eine Untersuchung der Nutzungsmöglichkeiten in einem Umkreis von etwa 10 km der Grund- und Tagwasservorkommen für den Tagesbedarf von rd. 10 000 M 3 der Stadt Salgótarján ergab keine Lösung, die den perspektiven Wasserbedarf befriedigen würde. Die Stadt muss daher aus den Tagwasservorkommen von in grösserer Entfernung gelegenen Wasserláufen versorgt werden. Naeh den Untersuehungen kann zur Lösung der Aufgabe mit den Tagwássern des Flusses Ipoly und des Dobrodabaehes gerechnet werden. Der Beitrag behandelt Lösungen für die Wasser­versorgung, die auf der Nutzung der Tagwásser des Ipoly und des Dobroda ruhen, wobei berücksichtigt wird, dass das Einzugsgebiet des Ipolyflusses bis zu 95% ausserhalb unserer Landesgrenzen liegt. Aus dem Ipoly können bei 100%igem NNW etwa. 3 000 m 3/Tag gewonnen werden, wenn man etwa die Hálfte jener Abflussmenge zur Nutzung heranzieht, die die minimale Frischwasserführung des Gerinnes von 100 l/s übersehreitet. Ein grösserer kontinuierlicher Wasserbedarf lásst sich nur durch Speicherung der Wasserführung des Ipolyflusses befriedigen. An dieser Stelle des Haupttales bietet sich im Sperrenprofil zu Rárosmulad eine Möglichkeit zur Speicherung der Abflüsse des Ipoly. Inbetracht der voraussichtlichen Wasserqualitát in dem áusserst seichtem künstlichem See ist diese Lösung nicht günstig und infolge der sehr hohen Nebenkosten für die Wasserversorgung von Salgótarján auch unwirtschaftlich. Würde im Interesse der Befriedigung einer Zielsetzung mit grösserem Wasserbedarf dennoch dieser Speicher errichtet werden, dann wird auch das regionale Wasserwerk von Salgó­tarján genötigt sein, seinen Bedarf aus diesem Speicher zu sichern, obwohl dessen Wasser voraussichtlich eine ungünstigere Qualitát aufweisen wird als das Tagwasser im Ipolyfluss. Die Speicherung der für die Befriedigung des Be­darfs von Salgótarján erforderlichen Ipoly-Wasser­menge von etwa 1 Millión m 3 erweist sich in den Neben­tálern als günstiger. Hierfür sind die Jégerfő- und Komra-Táler geeignet, u. zw. mit Rücksicht auf Wirt­schaftlichkeit und Sicherheit der Wasserversorgung in erster Reihe die Lösung im Komra-Tal. Der Ausgleich der Niedrigwásser des Ipoly kann auch, bis zu einer Tageswassermenge von 10—15 000 m 3, durch periodisch betriebene Rohrbrunnen erzielt wer­den, die die Kiesterrasse der Niederung zu Litke anzapfen. Nach unseren Untersuehungen erweist sich bis zu einer Tageswassermenge von 10 000 m 3 diese letztere Lösung, über einem Bedarf von 10 000 m 3 dagegen die Speicherung der Ipolyabflüsse im Komra­Tal als die wirtschaftlichere. Der Wasserbedarf der Stadt kann auch, unab­hángig vom Ipoly, durch Nutzung der Wasserspende des Dobrodabaehes bercitgestellt werden. Im Dobroda­Tal jedoch lásst die stárkere Besiedlung keinen grösseren Speicher zu. Durch Speicherung der Wasserspende des Dobrodabaehes im Komratal aber kann die Auf­gabe wirtschaftlich gelöst werden. Diese Lösung ist wegen der grossen Hárte des Dobroda-Wassers un­günstiger, als die Wasserversorgung vom Ipolyfluss her. Deshalb kann für die Bereitstellung des Wasser­Bedarfs im ersten Teilausbau der Wasserversorgung Salgótarján (3000—5000 m 3) eine Tagwasserentnahme aus dem Ipolyfluss beantragt werden. Londonban 1962. április 9—13 között zajlott le a „Csövek, csővezetékek, szivattyúk és szelepek" második nemzetközi kiállítása és ankétja. A „Pipe and Pipelines" című angol szakfolyóirat rendezésében 1960-ban — ugyancsak Londonban — tartott első nemzetközi kiállítás sikerén és visszhangján felbuzdulva tartották meg a második kiállításukat is az ,,Earl's Court"-ban. Különösen az olaj távvezetékek terén elért újabb eredményeket mutatták be, de ugyanúgy foglalkoztak a víz- ós gázvezetékek anyagaival, a szivattyúkkal, szelepekkel és egyéb szerelvényekkel. Az ankét tíz fő­témájának címe a következő volt : Csővezetékek célja, jövője és ellenőrzése ; acél és öntött csövek és csővezetékek készítése, tervezése, fek­tetése és korrózió elleni védelme ; nem fémes anyagú (acélbeton, műanyag stb.) csövek ós csővezetékek gyártása, tervezése, fektetése és korrózió elleni védelme; olaj ós olajtermékek vezetékeinek tervezése, üzemelte­tése ós gazdaságossága ; gáz távvezetékek üzeme ós gazdaságossága, beleértve a földalatti tározást; külön­leges rendeltetésű csővezetékek ; a távvezetékek műszere­zése és automatikája ; a tengerbe fektetett csővezetékek ; szivattyúk, elzáró szerkezetek és egyéb szerelvények A magyar szakembereket különösen érdeklő, nagy átmérőjű acólcsővezetókeket a tervezés, fektetés ós gyárilag készített bevonatos, valamint katódos korró­zió elleni védelem szempontjából külön előadások ismer­tették. Ugyancsak külön előadásban számolt be az Angol Hidromechanizációs Kutató Szövetség (British Hydromechanics Research Association) képviselője egy zúzott mészkövet nagy nyomással szállító csővezetékről. A felsorolt főtómákhoz kapcsolódó mintegy negy­ven szakelőadás és vita a csővezetékekkel összefüggő minden fontosabb kérdést tüzetesen megvilágított. Az előadások érdekessége, hogy mindazokat az anya­gokat és eljárásokat, amelyekről tárgyaltak, a legna­gyobb szakvállalatok az ,,Earl's Court" helyiségeiben kiállítás formájában is bemutatták, tehát az elmélet és a gyakorlati demonstráció egymást kiegészítette. Holló István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents