Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
3. szám - Bartha István: Kecskemét város szennyvíztisztító tervpályázatának műszaki és gazdasági eredményei
V Bartha I.: Kecskemét szennyvíztisztító tervpályázata Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. 209 a felszálló buborékokkal szemben forgó flokkulátor segítségével aprítanak fel, avégből, hogy az oxigén felvételét kedvezőbbé tegyék. Az első fázisban alkalmazott kefe tengelyéről áttétellel hajtják meg a flokkulátort. míg a levegőt a homokfogóhoz alkalmazott kompresszorból nyerik. Az előirányzat szerint a kétfázisú eleveniszapos rendszerben 1 kg BOI- lebontásához bruttó 0,5 kWó szükséges. A második fázissal együttes iszap-recirkuláció az átlag szenny vízhozamra vonatkoztatva 80 %-os. Mindkét irányban az iszap recirkuláció az utóülepítőből biztosítható. Az utóülepítő medence a második fázis medencéjével összeépített, és így teljes szélességben biztosítva van az átfolyás csillapított formában. Az alkalmazott ülepítőforma az un. Uniflow rendszerű ülepítő, melynél a hidraulikai és pehelyképződési viszonyok a legkedvezőbbek. Jó ülepítés úgy érhető el. ha az érkező vizet iszaprétegen vezetjük keresztül, mert akkor az apró szennyeződések, a finomabb pelyhek, a nagyobbakhoz koagulálni tudnak, egyben abszorbeálnak. Az így figyelembevehető felszálló sebesség értéke a 3,0 m/órát érheti el. Ezeknek a szempontoknak az Uniflow rendszerű ülepítő megfelel, mert a függőleges áramlású és hosszanti átfolyású medencék előnyeit egyesíti és így az adott feladat végrehajtására jónak ígérkezik. Az eleveniszapos rendszereknél a medencébe belépő víz faj súlykülönbsége miatt a fenékmenti áramlás viszonylag nagy és így a fenék mentén a víz gyakran megszalad. Az Uniflow ülepítőknél az igen erős lejtésű fenék és a felszínen elhelyezett bukóvályúk egyesült erővel akadályozzák meg a fenékközeli áramlás kialakulását. Hazánkban a víztisztító berendezéseknél ilyen ülepítőberendezések már működnek és valószínű, hogy a szennyvíztisztítóberendezéseknél is be fognak válni. Toronycsepeytetőtest egybeépített nagytömegű alkalmazása A pályázó abból indult ki, hogy az eddigi ismeretek szerint az üzemben levő toronycsepegtetőtesteknél a tervezők nagy általánosságban betartották azt az alapszabályt, hogy a torony magassága az átmérő hatszorosa legyen. A pályázó a maximálisnak megítélt 10 m toronymagasság mellett egy körgyűrűbe egymás mellé állított több azonos alakú, fenti elvnek megfelelő testet és véleménye szerint sem a víz, sem a levegő áramlási viszonyának nem árt, ha a körgyűrűbe elhelyezett testek közötti válaszfal elmarad, illetve meg sem építik. A gondolat elvileg elfogadható, bár kétségtelenül a toronycsepegtetőtest magasabb lebontó képességét a toronyban kialakuló kémény huzatnak köszönheti. Ha az egymás mellé épített tornyok válaszfalait eltávolítják — nem valószínű —, hogy a kéményhuzat viszonyai, nagyságrendje az eredetivel teljesen azonos módon érvényesülne. Beruházási szempontból azonban a felvetett gondolat figyelemreméltó és ezért kísérletezésre is alkalmas. A mesterséges biológiai műtárgyak közötti csatornákat a pályázók a leggyakrabban előforduló üzemi hibaforrásnak nevezik. Ez valóban így is van, különösen az építés befejezését követő első időszakban, amikor az ülepedések következtében sok a csőtörés. A pályázatokban ezért határozott törekvés látható az egy tömbben való építésre, a műtárgyak összevonására. A be- és elvezető csővezeték a medencékben mindig bizonyos holttereket létesít és az ezekben megülepedett szerves anyagok bomlása a medence üzemére kedvezőtlen hatású is lehet. Az egyik pályázó az összeépítésben odáig ment, hogy a levegőztető medence és utóülepítő közé már válaszfal létesítését sem tartotta szükségesnek. Technológiai szempontból az egymást követő medencék összeépítése előnyös, sok esetben azonban építési és szerkezeti nehézségeket okoz. Az összeépítés megtervezése során tehát a technológiai, valamint a szerkezeti és alapozási viszonyokat, ezek előnyeit és hátrányait kell egymással szembeállítani. Szerkezeti érdekességek szempontjából említésre méltó javaslat egy 6,0 m széles lipcsei rendszerű ülepítő medence vízelvezetési megoldása, melynél 34 m hosszúra fejtette azt ki a pályázó. Hosszirányú gyűjtővályúk segítségével az 1 fm-re eső bukóéi terhelést 123 m 3/napra tudta a pályázó csökkenteni. Természetes biológiai tisztítási javaslatok A bevezető rámutatott azokra a kedvező birtokpolitikai és szervezeti változásokra, amelyeket a mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményezett és amelyeknek egyenes következményeként újból előtérbe került az előkezelt szennyvizek természetes biológiai tisztítás útján való értékesítése. Mint ismeretes, szennyvízöntözésre évszázadunk legelején Arad városa rendezkedett be elsőnek 21 ha nagyságú területen. Ez az öntözés túlterhelés miatt azonban nem mutatkozott, eredményesnek. Később 1923-ben Debrecenben létesült szennyvízöntöző telep, ahol I hektárra 500 LE szennyvizét juttatták. A pályázatokban szereplő terhelés 135—170 LE/ha volt. Közismert, hogy a régebbi városi szennyvízöntöző telepeink üzeméről általában kedvezőtlen eredmények állnak rendelkezésünkre és megállapítható, hogy a kezdeti fényes sikerek után egyremásra jelentkeztek a hibák, amelyek végül is kudarcba fullasztották a kezdeti szép eredményeket. Érdemes tehát megvizsgálni a szennyvízöntözés során elkövetett hibákat: a) A talajt túlterhelték szennyvízzel, amelynek következtében a talaj eltömődött, eliszaposodott, a növények elfajultak, a gyomok elszaporodtak és így a termények minősége leromlott. b) Az első szennyvízöntöző területek még a kapitalizmus korában létesültek. A szennyvízkezelés a városgazdálkodásban tehertételként jelentkezett. A városok tehát minél kisebb öntözőterületet igyekeztek berendezni, függetlenül az
