Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének jelentősége és lehetőségei

Lászlóffy W.: A hidrológiai előrejelzések jelentősége Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. 197 szerepe. A hótakaró vastagságának és víztartalmának önműködő mérésére radioaktív izotópokat használnak, amelyeket alkalmas állványon, a terepszint fölött 2 m magasságban helyeznek el. Az innen kiinduló gamma-sugarakat a terepszintben elhelyezett Geiger­számláló fogja fel, amely, URH berendezés segítségével, megszabott időközökben önműködően jelzi a sugárzás intenzitását. Ez viszont attól függ, hogy a terepet borító hótakaró mennyit nyel el a gamma-sugarakból, aminek alapján tapasztalati skála készíthető a jelzések értékeléséhez. Nagyobb területek pillanatnyi csapadékviszonyai­ról adnak áttekintő képet a rádiólokátorok. amelyeknek hidrológiai célokra való alkalmazását a leningrádi hidrológiai kutatóintézet valdáji kísérleti területén volt alkalmam tanulmányozni. A radar-készülék képernyő­jén jól követhető a csapadék útja, és közelítően érté­kelhető az intenzitása is. A meteorológiai adatokat gyakran a hidroló­giai adatokkal együtt használjuk az előrejelzésben. Vízfolyások esetében pl. célszerű lehet a meder pillanatnyi teltségét, vagyis a vízállás magasságát vagy a vízhozamot, figyelembe venni. Ha hosszabb időre történik az előrejelzés, a pil­lanatnyi hidrológiai helyzetet jellemző adatokat a, meterológiai jelenségek várható alakulására jel­lem,ző adatokkal kell kombinálni. így a talajvízszín várható alakulásának előrejelzé­sénél, amire dr. XJhell Károly dolgozott ki eljárást, a inegfigyelőkutakban mórt vízállás ós a várható csapa­dékviszonyok ismeretéből indulunk ki. 1 2 Dr. Kessler Hubert a beszivárgási tényező és a várható csapadék alapján jelzi előre a források vízhozamát, és a beszivár­gási tényező értékére az elmúlt időszak ós a téli félév hátralevő részének csapadókviszonyaiból következtet.. 13 Dr. Szesztay Károlynak a Balaton tavaszi legmagasabb vízállásának előrejelzésére kidolgozott eljárásában 14 a tó vízállása ós a Sión történő vízeresztós a hidrológiai tényezők, míg meteorológiai tényezőkként a csapadók ós a hőmérséklet várható alakulása szerepelnek. Hidro­lógiai adat — a vízállás, illetve a lefolyási görbék alak­jából levezetett apadási görbe — a kiindulási adata a kisvizek előrejelzésének is, de figyelembe kell venni a várható csapadókot is, amely az apadás ütemét mérsé­kelheti. Mivel a várható meteorológiai helyzet isme­retlen, vagy azt tesszük fel, hogy az időjárási elemek sokévi á I la f/érték ii k n ek megfelelően fognak alakulni, vagy két előrejelzést készítünk — egyet a figyelembe veendő időjárási elem eddig észlelt maximumával, egy másikat a minimumával —, amikor is valószínű, hogy a tényleg bekövetkező helyzet valahová a két szélsőség közé fog esni. 3. A meteorológiai előrejelzések felhasználása Ezzel eljutottunk a meterológiai előrejelzések­kel kapcsolatos hidrológiai előrejelzésekhez. Az előbb felsorolt esetek mindegyikében elképzelhető volna, hogy a csapadék, hőmérséklet vagy más időjárási elem várható alakulására vonatkozóan valamilyen, észlelésekre alapított, többé-kevésbé quantitatív jellegű, előrejelzés birtokában legyünk. A meterológiai előrejelzések nem helyi megfigye­lésekből indulnak ki. A hidrológiai előrejelzéseknek ezt a csoportját tehát a vizsgált vízfolyáson, ill. vízgyűjtőterületen kívül, a Föld légterében lejátszódó jelenségek figyelembevételével készülő előrejelzéseknek 1 1 Lásd Mizsér Miklós ismertetését a Vízügyi Közlemények 1958/3. számában. 1 2 Lásd a Vituki 1955. óvi Beszámolójában. 1 3 Vituki : Tanulmányok ós Kutatási Eredmények, 7. szám. Bp. 1959. — A 90. ós köv. lapokon. 1 4 Lásd a Vituki 1958. évi Beszámolójában. nevezhetjük. Mivel a^meterológiai előrejelzések tárgya az időjárás vagy valamely időjárási elem. hidrológiai vonatkozásban hidrológiai megfigye­lési eredményekkel kombinálva, vagy a vízjárás várható általános jellegének előrejelzésére, figyel­meztetések kiadásához, használhatók fel. Hidrológiai megfigyelési eredményekkel kom­binált előrejelzések esetében elsősorban a hemiszfé­rán pillanatnyilag uralkodó időjárási helyzet tér­képes ábrázolása alapján készülő, 12—36 órás, rövid idejű időjárási előrejelzések felhasználására gondolhatunk. De idS tartoznak azok a hosszabb idejű előrejelzések is, amelyek az időjárási elemek alakulásában megmutatkozó valamilyen törvény­szerűségből indulnak ki. Ez a törvényszerűség lehet a földi időjárás egyes jellegzetes akció centrumaiban és a vizsgált helyen észlelt légköri jelenségek között kimutatható kapcsolat, de lehet valamely hely adott időjárási elemére vonatkozó sokévi feljegyzésekből kielemzett ritmus is. A rövid időre szóló időjárási előrejelzések leg­feljebb a csapadék valószínűségét állapítják meg. de várható mennyiségére vonatkozóan, sajnos, semmi! sem tudnak mondani. Nem lehet a csapadékhullás helyét sem olyan pontosan megadni, hogy az előrejelzés hidrológiai célokra közvetlenül értéke­síthető legyen. Egyes biztató kezdeti eredmények alapján mégis azt kell mondanunk, hogy a meteoro­lógiai kutatásnak ez az ága a hidrológusok részé­ről a legnagyobb figyelmet érdemli. A hidrológusoknak viszont tervszerűen meg kell vizsgáltatniok minden rendkívüli hidrológiai esemény ('árvíz, kivételes kisvíz, tömeges kásajég­képződés, hirtelen befagyás, torlódásokkal kísért jéglevonulás) meteorológiai előzményeit. Csak így remélhetik, hogy az időjárás alakulásában bizonyos jellegzetes típusokat mutathatnak ki, amelyek a fel sorolt rendkívüli jelenségekhez vezetnek, és ezért hidrológiai előrejelzésre is felhasználhatók. Van Bebber-neh a ciklonpályák alakulására vonat­kozó kutatásaiból máris tudjuk pl., hogy az ún. 1'. b. helyzet tartós esőzéssel járhat a felsődunai vízgyűjtő­ben, és így dunai árvízhez vezethet. Maurice Purdé részletesen elemezte a franciaországi folyók árvizeinek időjárási előzményeit, ós eredetük szerint tipizálta az árvizeket. Munkájának eredményeként — ha nem is egyes folyókra, de mégis egyes nagyobb tájegységekre vonatkozóan — elég nagy valószínűséggel tudja előro­jelezni a várható áradásokat. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben Vanesó Imre vizsgálta a Duna jeges árvizeinek időjárási előzményeit. 1 5 Mun­kája során, Multanovsxkij-hoz hasonlóan, ún. gyűjtő­térképeken ábrázolta a ciklonok ós anticiklonok közép­pontjának 15 nap alatt követett útját. Végleges ered­ményekről még nem beszélhetünk, de máris talált olyan jellegzetes időjárási helyzeteket, amelyeknek alapján a Közép-Duna medencéjében bekövetkező általános enyhülés napján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a jéglevonulás nem lesz akadálytalan. Az elmúlt évben a Tisza tavaszi árhullámainak előrejelzési lehetősége irányában folytatta kutatásait. 1 6 A Föld különböző pontjain uralkodó időjárás kapcsolatainak kimutatásán épült fel a közé])- és hosszúidejű meteorológiai előrejelzések jelentékeny 1 5 Lásd: Időjárás, 1961/1. szám. 1 6 Beszámolója a II. Kárpát-Meteorológiai Kon­ferencia (Budapest, 1961. november) irataiban jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents