Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
2. szám - Haszpra Ottó: A törtlapú átmenet vizsgálata
Haszpra O.: A törtlapú átmenet vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 157 veszteség legfeljebb néhány cm nagyságrendű mennyiség volt. A két fajta felület okozta esésveszteség közti különbség (vagyis az esésnyereség) pedig csupán néhány mm. Az alvízi szakaszon általában meglehetősen hullámos vízfelszínt kellett észlelni. Az emiatt becsúszó esetleges 1 mm-es hiba tehát nemcsak az esésnyereség értékének teszi ki jelentős százalékát, hanem még a teljes esósveszteséghez képest sem hanyagolható el. A pontok szóródását tehát már ez önmagában is eléggé megmagyarázza. Különösen szükséges az esésnyereség nagyságrendjének figyelembevétele akkor, ha nagyobb bajbf viszonynál akarunk a torzfelület és a törtlap között választani. A 9. ábrából minden nagyságrendi értékelés nélkül is megállapítható, hogy kb. b alb f < 0,5 esetén a törtlap hidraulikailag mindenképpen kedvezőbb a torzfelületnél, s mivel olcsóbb is, feltétlenül ezt kell beépíteni. Ha ba/bf >>0,5, az ábra szerint már lehetséges, hogy hidraulikailag a torzfelület a kedvezőbb. Itt már mérlegelésre van szükség, mert az építési költség és egyszerűség szempontjából továbbra is a törtlap a jobb. Meg kell tehát nézni, hogy a 9. ábrából leolvasható, most már negatív relatív esésnyereség abszolút értékben mit jelent. A csatornákat általában áramló vízmozgás esetére tervezik. Ekkor pedig az összes vizsgált esetekben az esésveszteség nem haladta meg a teljes csatornamélység 6—7%-át. Minthogy az esésnyereség a veszteségnek nem lehet több, mint 15 0/Q-9í,, GZ db teljes vízmélységnek mindössze kb. 1%-át jelenti. Vagyis az elképzelhető legnagyobb esésnyereség 100 cm mély csatornán sem haladja meg az 1 cm-t. A maximális negatív esésnyereség, amely ba/bf 0,5 esetén kerülhet szóba, ennél is kisebb, a teljes veszteségnek legfeljebb 3-—4%-a, vagyis a csatornamélységnek 2—3°/oo~ e- HM c m mély csatorna esetén ez 2—3 mm-t jelent. Tehát változatlan fenékszélesség esetén is a törtlapú átmenet legfeljebb ennyivel okoz nagyobb esésveszteséget, mint a torzfelület. Meg kell állapítanunk, hogy ez olyan csekély érték, amely miatt általában még akkor sem lenne érdemes torzfelületet építeni, ha ez az érték biztosítva lenne. Azonban éppen az adatok szóródása miatt elképzelhető, hogy például a két felület okozta veszteség között szinte semmi eltérés nincs. Vagyis nyugodtan építhetünk minden esetben torzfelület helyett törtlapot. Végül megjegyezzük, hogy szűkülő átmenetek esetén nyilvánvalóan további javítást lehet elérni az éleknek — különösen a szűkebb csatornaszakaszhoz csatlakozó élnek — bizonyos mértékű lekerekítésével. Összefoglalás Az előbbiekben ismertetett 1960. évi, valamint a régebben ismertetett [1] 1959. évi vizsgálatok alapján végső összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy minden olyan esetben, amikor egyébként torzfélületet alkalmaznánk, törtlapú átmenetet célszerű építeni. A törtlapú átmenet a torzfelületnél egyszerűbben, pontosabban, olcsóbban építhető, s az általa okozott esésveszteség bővületek esetén kb. ugyanakkora, szűkületek esetében általában kisebb, Venturi-csatornák esetén pedig mindig jóval kisebb, mint a torzfelület okozta veszteség. IBODALOM 1. Haszpra Ottó : A törtlapú átmenet. Sikeres kísérletek a torzfelületnél olcsóbb és hidraulikailag kedvezőbb átmeneti felülettel. Hidrológiai Közlöny, 1961. 6. 2. Szabó Sándor—Haszpra Oltó : Trapézszelvényű csatornák keresztszelvényváltozásának vizsgálata energiaveszteség és gazdaságosság szempontjából. Budapest, 1959. Kézirat a VITTIKI Könyvtárában. 3. Szabó Sándor—Haszpra Ottó : Trapézszelvényű csatornák keresztszelvényváltozásának vizsgálata energiaveszteség és gazdaságosság szempontjából (II. rész). Budapest, 1960. Kézirat a VITUKI Könyvtárában 4. Dobos Alajos—Szolnoky Csaba : Átmeneti műtárgyak vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 1959. 6. Investigations of Broken-Plane Transitions By O. Haszpra The investigations described in this paper are a continuation of those carried out in 1959 [1], Their subject is the hydraulic comparison of broken-plane transitions with those consisting of warped surfaces. As revealed already by the investigation in 1959, the gain in head attainable with broken-plane transitions over warped surfaces, depends on the ratio of bottom widths in the headwater and tailwater (Fig. 2). The types studied in 1960 (Figs. 4 and 5) yielded similar results (Fig. 9). On basis of investigations carried out during the two years it can be established that broken-plane transitions are preferable in every case, where warped surface transitions woidd otherwise be envisaged. Broken-plane transitions are cheaper to build, can be constructed more simply and more accurately, and the head loss caused by them is about the same for diffusers, usually smaller for contractions, and is always considerably smaller for Venturi flumes than those caused by warped transition surfaces. MCCJlEflOBAHHE nEPEXO,HA C JIOMAHHOPí ÍIOBEPXHOCTM O. Xacnpa B CTaTbe H3JiaraioTCH iiccjieflOBamiH, HBJiHioimiecfl npo/iOJiweHMflMH UCCJIEFLOBATEJIBCKHX paöOT, npoBeaeHHbix B 1959-OM rofly [1]. TeMOií STIIX nccjieflOBaHufi flBJineTCfl luöpaeAimecKoe conpomiieAenue nepexodnoü CAOMÜHHOÜ noeepxHocmu c KOHOUÖHOÜ noeepxHocmbio. HCCJIEFLOBAHIIH, NPOBCAEHHUE B 1959-OM ro«y, y>t<e noi<a3ajin, MTO Bbiiirpnuj B tianope y cjiOMeHHoro nepexo/ia OTHOCtiTeJIBHO KOHOiiAHOro nepexofla 3aBiiciiT OT OTHOUICHHfl UIIipilHbl flHa B HMVKHeM II B BepXHCM 6be({)ax (tpm. 2.). MccJieAOBamibie ™nbi (cpue. 4—5) B 1960-OM ro^y Taione aajin noAOÖHue pe3yjibTaTbi (tfiue. 9.). Ha ocHOBaHHii pe3y;ibTaT0B flByxroflOBoií cepmi iiccJieflOBamin MOMÍHO CKA3ATB, MTO B KOJKÖOM CAynae HeAec00Öpa3H0 npuMennmb nepexod co CAOMÜHHOŰ noeepxHocmbio, Koeda enponeM npuMeHHACH 6bi KOHOIIÖHUÜ nepexod. ílepexod no CAOMÜHHOLÍ noeepxiwcmu cmpoumcn Aeene, mowee u SKOHOMumee u nomepu nanopa no neMy npu pacuiupeminx aeAsuomcsi npu6AU3iimeAbH0 maKUMU 3ice, KOK y KOHOudnoeo nepexoda, a npu cyotceHunx eooöufe Meubuie npu KanaAoe Benmypbi HOMHOZO MeHbiue, <ieM y nocAedHeeo.
