Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Vitális György: A Mihálygerge, Jégerfő-völgyi víztározó földtani vizsgálata

138 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Vitális Gy.: Jégerfő-völgyi víztározó építő új harmadidőszaki homokos, illetve kőzetlisztes kifej lődésű képződmények, a terület északi szomszédságában, az Ipoly vízgyűjtőjének felső részén ma is felszínen levő paleozóos kristályos alaphegység, az „Ősvepor" lepusztulástermékeinek tekinthetők. A területet felépítő iszapos—agyagos kifejlődésű kőzetek néhány típusmintájából differenciális termikus mennyiségi elemzés készült (8. ábra). A burdigalai emeletbe sorolt kőszénfekücsoportból megvizsgált (8. ábra, 1—8 jelű) minták azonos jellegűek. Főleg montmorillonitot és egész kevés kaolinitet tartalmaznak. Az alsóhelvéti barnakőszéntelepes rétegcsoportból származó (8. ábrán 9—11 jelű) minták a D. T. A. vizsgálat szerint kevés, ugyancsak montmorillonit típusii agyagásványt tartalmaznak. Az' egyes kőzetek montmorillonit tartalma csak kezdődő, meginduló agyagásványosodási folyamatot jelez. Az anyagok makroszkópos meghatározásakor megállapított kőzetnév összhangban van a minták montmorillonit tartalmával. Kőzetmeghatározásaink helyességét tehát a D. T. A. vizsgálatok is alátámasztják. Az üledékföldtani, illetve* üledékkőzettani és műszakiföldtani vizsgálatok keretében szemcseösszetételi, képlékenységi, természetes víztartalom, zsugorodási és karbonáttartalom vizsgálatokat végeztünk. Ezek a vizsgálatok elsősorban Bajtay Istvánné és Takács László önzetlen közreműködésével készültek. Az összesen 140 db szemcseösszetételi vizsgálatot üledékfajtákként és földtani korok szerint csoportosítva, az egyes földtani korokon belül több egymástól jól megkülönböztethető üledék, illetve üledékes kőzettípust állapíthattunk meg. Az egyes típusok határgörbéit a 9—11. ábra szemlélteti. Ha szémügyre vesszük a 9—11. ábrák határgörbéit — igen kevés kivételtől eltekintve — kitűnik. hogy mind az ú j harmad-, mind a negyedidőszaki képződmények üledékföldtani szempontból általában rosszul osztályozottak. A kőzetek osztályozatlansága nyugodt vízi környezetben való keletkezésre utal. A burdigalai kőzetféleségek szemcseösszetételi határgörbéi (9. ábra) főleg a homok és a kőzetliszt tartományokat érintik. Az l-es jelű kissé iszapos, aprókavicsos, közép- és durvaszemű homok, valamint iszapos durva homok határgörbéi — az alsóhelvéti és a pleisztocénban elváltozott anyagokhoz képest is — az egyik legrosszabbul osztályozott kőzetanyagunkat szemléltetik. A 2-es jelű, közép- és durvaszemű homokrétegek határozott, a fiatalabb képződményektől is jól megkülönböztethető szemcsetartományba tartoznak. A 3-as jelű, kissé iszapos, illetve kőzetlisztes közép-, apró- vagy finomszemű homok, valamint a 4-es jelű kissé iszapos, iszapos és erősen iszapos finomhomokos kőzetliszt minták határgörbéi — mind egymástól, mind az előző tartományoktól — ugyancsak jól elkülönülő szemcsetartományokat fognak közre. A Jágerfő völgy északi részén fúrásokkal feltárt burdigalai (kőszénfekü) homokféleségek származását Miháltz I. [11] módszerével tisztáztuk. A megvizsgált mintákban uralkodóan az I. sz. típusú [11, p. 18], a folyóvízi homokra jellemző, éles ép törésű szemcséket figyeltünk meg. A II. sz. típusú átmeneti jellegű szemcsék alárendeltebben szerepeltek, míg a futóhomokra jellemző III. sz. szemcsetípussal nem találkoztunk. A terület burdigalai homokmintáit tehát, az éles, szilánkos, ép törési felületű szemcsók uralkodó volta következtében, folyóvízi eredetűnek minősítjük. Az alsóhelvéti képződmények között (10. ábra) — a sekélytengeri kifejlődésnek megfelelően — a finomabb szemcséjű anyagok az uralkodóak. Csak az l-es jelű, jól elkülönülő, eléggé osztályozatlan, kőzetlisztes apró- és középszemű, valamint aleuriteres homoktartomány tartalmaz — a többiekhez képest — durvább szemcséket. Az alsóhelvéti kőzetféleségek közül erőteljesen kitűnik a — többiekhez képest jól osztályozott szemcsékből álló — 3-as jelű kőzetlisztes finom homok. Jellegzetes tartományt képvisel (a 4-es jelű) kissé iszapos és iszapos finomhomokos kőzetliszt is. Viszonylag elég különálló tartományt képvisel a (10. ábrán 2-es jelű) kissé iszapos, kőzetlisztes finom és aprószemű homok, valamint a (10. ábra 5-ös jelű) finomhomokos iszapos és erősen iszapos (kissé agyagos) kőzetliszt. A szemcseösszetétel alapján a kőzetlisztes kifej lődésű rétegek közé települő aleuritnak 3 típusát különböztethettük meg. Viszonylag durvább szemcséket is tartalmaz a homokos aleurit, ezt követi a finomhomokos aluerit, végül legfinomabb a finomhomokos kissé agyagos aleurit. A pleisztocénban elváltozott burdigalai, illetve alsóhelvéti kőzetféleségek szemcseösszetételi határgörbéi (11. ábra l-es minta) az erősen iszapos finomhomokos kőzetliszt, továbbá a finomhomokos kőzetlisztes iszap, illetve agyagos iszap néven összefoglalt üledékfajtákat fogják közre. Ezek a szemcseösszetétel alapján is kapcsolatban vannak a burdigalai, illetve alsóhelvéti képződményekkel. A völgytalpakról származó pleisztocén-holocén — ugyancsak rosszul osztályozott — üledékek szemcseösszetételi határgörbéi (11. ábra) a lejtőtörmelékes, humuszos vegyes szemcsenagyságú homok (11. ábra, 2-es minta) kivételével mind a burdigalai, mind az alsóhelvéti kőzetek szemcseösszetételi tartományaiba jól beilleszkednek, minthogy ezek az idősebb képződmények lepusztulásából származnak. A 9—11. ábrákon közölt szemcseösszetételi határgörbék, a salgótarjáni barnakőszénterület ÉNy-i részét felépítő kőzetek — az Ungár féle [18] — mintagörbés osztályozásához, a gyakorlatban jól felhasználható, értékes alap- és összehasonlító adatokat szolgáltatnak. Jelen tanulmányunkban használt kőzetnevezéktannak, a jelenleg is használatban levő egyéb kőzetmegnevezésekkel való összehasonlítását az 1. táblázatban közöljük. A műszakiföldtani vizsgálatok alkalmával 166 db képlékenységi, 88 db zsugorodási, 177 db víztartalom és 73 db karbonáttartalom vizsgálat készült.