Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Szabó László: Vízháztartási vizsgálatok a kutakkal történő vízbeszerzés érdekében

Szabó L.: Vízháztartási vizsgálatok a kutas vízbeszerzésnél Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. 109 Vízkutatásnál a talaj- és rétegvíz után­pótlódásának mértékét vizsgáljuk. Ez az után­pótlódás általában a téli félévben évenként meg­ismétlődő folyamat, amely a nyugalmi vízszín emelkedő jellegében mutatkozik. A nyári félév­ben a nagymértékű párolgás-párologtatás hatá­sára a talaj- és rétegvízkészlet rendszerint csökken. Ilyenkor utánpótlódásról általános jelleggel ter­mészetesen nem beszélhetünk. Ezért a vízkutatás érdekében végzett vízháztartási vizsgálatoknál idő-egységül a legmagasabb és legalacsonyabb nyugalmi vízállás sokévi középértéke között mu­tatkozó időszakot, vagyis átlagosan fél évet cél­szerű alapul venni. Az egyenletben szereplő tagoknak az idő­egységre vonatkozó sokéves középértékével — a csapadék kivételével — általában nem rendel­kezünk. A hiányzó adatok pótlására két lehető­ség van : 1. A vizsgált vízgyűjtőtérre vonatkozóan a hozzáfolyás és elfolyás hozamát csak a felszíni vízfolyásokra vizsgáljuk, a felszín alatti hozzá­folyás és elfolyás hozamát pedig közelítésként vagy egyenlőnek, vagy elhanyagolható mértékű­nek vesszük. Amennyiben a vizsgált felszíni vízfolyásokon hozammérést még nem végeztek, vagy ezek az adatok hiányosak, úgy a közeli hasonló viszonyú vízgyűjtőterek megfelelő mérési adatait kell a hidrológiai analógia módszerének alkalmazásá­val felhasználnunk. A területi párolgás értéke a meteorológiai évkönyvekből kivehető havi hőmérséklet és a tér­képről leolvasható évi területi párolgás sokévi átlagának ismeretében grafikusan meghatároz­ható [16]. Az előző adatok birtokában a víz­háztartási egyenletet a tározódási tagra oldjuk meg. 2. Az időegységre vonatkozó középértékek meghatározásának másik — megbízhatóbb, bár költségesebb — módszere : vízháztartási vizsgá­latok végzése legalább egy hidrológiai éven át és az így nyert adatoknak az átlagos hidrológiai évre történő átszámítása. Az első eljárás közelítő adatok meghatáro­zásához, illetve kisebb jelentőségű vízbeszerzések esetében alkalmazandó. A másik módszert na­gyobb költségei miatt inkább a vizsgált vízgyűjtő­térből tartósan kitermelhető legnagyobb vízmennyi­ség pontos meghatározása érdekében célszerű alkalmazni. A vízháztartási vizsgálatoknál ajánlatos az egyenlet minden egyes tagját közvetlenül mér­nünk. A csapadéknak, a felszíni hozzáfolyásnak és elfolyásnak a mérése általában nem okoz ne­hézséget. A felszín alatti hozzáfolyás és elfolyás, a tározódás és különösen a párolgás számszerűen már nehezebben meghatározható folyamat. Az előzők számításához a talaj- és rétegvizek áram­lási sebességét, víztükrök mélységének éven­kénti változását, a be- és kilépő szelvények ned­vesített keresztmetszetét, valamint a felső, víz­zel telítetlen talajréteg nedvességtartalmának in­gadozását legalább egy éves időtartamra kell ismernünk. A területi párolgást a talajvíz feletti talajréteg nedvességtartalmának változásából, lizi­méterek adataiból, vagy a vízgőz turbulens dif­fúziójának esetenkénti meghatározása alapján állapíthatjuk meg. E módszerek költségessége miatt a területi átlagérték számítását ma még nem tudjuk kellő pontossággal elvégezni. Ezzel magyarázható, hogy a vízháztartási egyenletben a területi párolgást rendszerint mint ismeretlen tagot veszik fel és erre oldják meg az egyenletet. A vízháztartási vizsgálatok tapasztalatai A vízháztartási vizsgálatot eddig inkább tudományos jelleggel (pl. [7], [12]) és elsősorban a lefolyási viszonyok, valamint a párolgás-párolog­tatás mértékének helyi meghatározása érdekében (pl. [1], [2], [3], [4]) alkalmazták. A kutakkal tartósan kitermelhető talaj vízhozam meghatáro­zására vonatkozó módszertani kérdésekkel hazai vonalon először Maurer Gyula, majd Kovács György és Lécfalvy Sándor [9] foglalkoztak. Az általuk ismertetett eljárás a helyi csapadékból táplálkozó talajvíz kitermelhető hányadára vonatkozik. Ilyen esetben a hasznosítható vízhozam közelítő értéke csupán a figyelőkutakban észlelt átlagos vízjárás amplitúdója ismeretében is meghatá­rozható. Hazánkban a kutakkal történő vízbeszerzés érdekében az első jelentősebb vízháztartási vizs­gálatot 1955—56-ban a MÉLYÉPTERV kereté­ben végezték [10]. A vizsgálatot a felszínközeli vízadórétegekre telepített Békéscsabai-vízmű víz­utánpótlódási viszonyainak tisztázása indokolta. A több mint fél éven át végzett csapadékbeszivár­gási megfigyelésekkel igazolható volt, hogy a ki­termelendő talajvizet elsősorban a közvetlen helyi csapadékból származó vízmennyiség táp­lálja. A megfigyelési adatok grafikus értékelése­kor, a kb. 3,8 m-es nyugalmi talajvízállás alapul­vételével, évenként 60 mm-es tartósan haszno­sítható talajvízpótlódás és annak kitermelése 1. ábra. A hasznosítható talajvízpótlódás grafikus meg­határozása (l>ua. 7. rpatpuvecKoe onpedeAeHue ucnoAb3yeMoeo npumoKa. epyHmoebix eod Fig. 1. Graphical determination of the useful groundwater recharge figyelek utak abszolút tatojvizjátéko [mm] o w 8o m w m no m Jj?o riimü telepítési előtt -P Várható átlagos tolojvizmélgség - evi 60mm-es tolojviz/iitlóőás har:?o$itása után Tartóson hasinositható évi t JELMAGYARAZAT• + A rizsgélt terület figgelikitjoiro meghatározott irt ekek.

Next

/
Thumbnails
Contents