Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
2. szám - Galli László: Vízháztartási vizsgálatok alkalmazása a hidrogeológiában
106 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Galli L.: Vízháztartási vizsgálatok alkalmazása parti sávon is, a vízháztartási folyamatok itt is tisztázhatók és kiszámítható a folyó felé szivárgó víz mennyisége is. Elfogadhatjuk tehát, hogy a vízháztartás összes adottsága és törvényszerűsége mindkét területsávon megállapítható, a vízháztartási egyenlet számszerűen is felírható és a vízforgalom megállapítható. Kérdés, mit tudunk felhasználni ebből az egyenletből akkor, ha valahol — akár a parti, akár a belső sávon — a folyóval párhuzamosan, állandó nagyobb depressziót létesítünk ? A beavatkozással a terület egész vízháztartását lényegében megváltoztattuk. A depressziós vonal és a folyó között létesítettünk egy olyan vízszintkülönbséget, amilyen eddig nem volt és amelynek a hatására esetleg — és hangsúlyozom, hogy csak esetleg, mert ez is külön vizsgálatot igényel — a folyóból a depresszió vonala felé jelentős vízszivárgás indulhat meg. A vízháztartási egyenlet bevételi oldalán tehát ezentúl nem csak a csapadékból történő beszivárgás, hanem jelentős hozzáfolyás is szerepel. Olyan tétel, ami a régi egyenletben mint elszivárgás, a kiadások között szerepelt. De teljesen bizonytalanná válik a párolgásról alkotott képünk is akkor, ha a depresszió vonala meghaladja a beszivárgás mélységi határát. Ekkor a beszivárgó csapadékvíz esetleg egy hosszú szakaszon nem érheti el a talajvíz szintjét, tehát mint függő kapillárisvíz önállósulhat és a talajvíztől majdnem független vízháztartási törvényszerűséget alakíthat ki. Az eredeti egyenletnek tehát ez a része is esetleg igen jelentősen megváltozhat. Már ebből a példából is látható, hogy ha aktív módon akarunk beavatkozni egy terület hidrogeológiai viszonyaiba, az eredeti vízháztartási egyensúlyból kiindulni még egyszerű hidrológiai adottságok, sík terület és homogén rétegződés esetében is rendszerint alig lehetséges. Amire pedig a vízháztartási egyenlet alapján lehetőség van, az már nem vízháztartás, hanem hidraulika, amelyben a beszivárgást és a párolgást is figyelembe kell venni. Még nehezebbé válnak a vízháztartási vizsgálatok akkor, ha a vizsgált területen a felszínt vízzáró rétegek borítják és alattuk a víz nyomás alatt van. Ilyen területeken, mint azt a 2. ábrán közölt vázlat is mutatja, beszivárgás nem lehet, a párolgás is kicsi, a piezometrikus szint alakulását 2. ábra. Folyópart vízháztartási viszonyai nyomás alatti vízréteg esetében <t>uz. 2. Bodnbiü peMUM öepeeoe penu e CAynae tianopnux eod Fig. 2. Waterhousehold conditions of a river bank with a water layer under artesian pressure pedig esetleg már távolabbi területek víz játéka is befolyásolhatja. A vízháztartási egyenlet, az alapkészlet és az utánpótlódó vízmennyiség tehát csak az oldalirányú vízmozgások, vagy csak nyomásterjedések számbavételével, tehát a ,,tápterületek" és az ,,emésztő-területek" hidrogeológiai viszonyainak és a rétegződési adottságoknak a teljes ismeretében, majdnem kizárólag csak hidraulikai módszerekkel lennének megállapíthatók. A hegyvidéki vízháztartás vizsgálata Még nagyobb arányban jelentkeznek ezek a problémák hegyvidékeinken és ezek medencéiben, vagy a hegységek lábvonalában, ahol a potenciál különbségek nagyok, a rétegvizek rendszerint pozitív artézi nyomás alattiak, a topográfiai és tektonikai adottságok miatt pedig sem a ,,tápterületek" helye és kiterjedése, sem pedig összefüggése a medence egyes rétegeivel számszerűen Esetleges felső .l épienjlel " : Valtahoio mzara es vizvezetö rétegek, esetleg. dehidrticias'M SS / t —- Esetleges alsó .tápterület" »3. ábra. Hegyvidék medencéiben vagy peremvidékein telepített kútcsoport vízutánpótlódási lehetőségei 0U3. 3. fío3M03KHOcmu npumoKa k zpynnau icoAodyee, co3daHHbix e öacceüHax UAU na neputpepunx eopnoeo paüoHa Fig. 3. Potential recharge supplies qt a group of wells located in valleys, or at the edge of mountaneous regions nem állapítható meg (3. ábra). Nem tudható tehát, hogy a terület valamelyik pontján létesített depresszió, tehát kxit vagy vízmű hatása hová terjed ki, milyen vízből táplálkozik, beszivárgó, mélységi, vagy foszilis stb. vizet termel-e ki. Ha pedig ezek a tényezők nem ismertek, nem írhatjuk fel a vízháztartás vagy a vízforgalom egyenletét, még a hidraulika segítségével sem. Azt hiszem nem sok magyarázat szükséges már annak a bizonyításához, hogy vízháztartási egyenletekkel önállóan, előre meghatározni egyegy területen létesített depresszió hatását, tehát egy-egy kút vagy vízmű utánpótlódó vízhozamát, vagy az alapkészletfogyasztás arányát, alig lehet. Ehhez ma még teljesen megbízható módszerek sem a vízháztartás, sem a hidrogeológia vagy a hidraulika területén nem állnak rendelkezésünkre. Erre az egyetlen gyakorlati lehetőségünk ma, a hosszú ideig tartó és különleges módszerekkel végzett próbaszivattyúzás, vagy a tervezett vízmű fokozatos kiépítése. A vízháztartási vizsgálatok jelentősége A vízháztartási vizsgálatoknak azonban a hidrogeológia és a hidraulika terén, még a fenti megállapítások ellenére is, igen nagy a jelentősége. A vízháztartás egyes elemeinek a vizsgálata igen sok lehetőséget ad arra, hogy a természetes Tápterület VizsgáltJerület Emésztő terjtet Beszivárgás Vízzáró réteg Párolgás '•'• ••••••'•' : • • •' '•" • Szivárgás vagy nyaihósterjedés • : '-'•'•'
