Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Uherkovich Gábor: A tiszai algák a szaprobionta rendszerben

86 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Uherkovich G.: A tiszai algák Török (1954) és Muhits (1955) dunai szaprobiológiai tanulmányainak eredményeit. A szaprobiológiai vízkontrollnál igen hasznos az, ha a szaprobiológusnak rendelkezésére áll a vizsgált konkrét vízre vonatkoztatott indikátorfajlista. És ilyen fajlisták összeállításában az algakutatók is segítségére lehetnek a szaprobiológusoknak. A Tisza algavegetációjának kutatását teljes magyarországi hosszában három év óta végzem. Több ezer adatom elegendő ahhoz, hogy megkezdhessem a tiszai algák viszonylag részletes szaprobiológiai fajlistájának kidolgozását, figyelemmel a legújabb vonatkozó nemzetközi szaprobiológiai eredményekre. Egy ilyen munka annál is inkább szükséges, mert a Tisza jelenleg még a kevésbé szennyezett európai nagyobb folyók sorába tartozik, viszont a közeljövő ipari fejlesztése során a Tiszára nagyobb iparművek települnek és ezzel kapcsolatban szükség lesz többek között a Tisza vizének állandó biológiai kontrolljára is. Ezt a következetes kontrollt indokolttá teszi az, hogy a Tisza egyre nagyobb mennyiségű öntözővizet ad, továbbá, hogy közvetlenül vagy közvetve biztosítja a partján levő települések ivóvízellátását, és hogy évenkint sok tízezer ember fürdik vízében. A Tisza jelenlegi viszonylag tiszta vízével nagy népgazdasági értékünk, amit legalább ebben a minőségű állapotában meg kell őrizni. Ehhez kívánja hozzásegíteni a gyakorlati szaprobiológusokat a tiszai algák részletesebb szaprobiológiai fajlistájának kidolgozása. Kétségtelenül az lenne a legegzaktabb eljárás, ha nagyszámú tenyészkísérlet beállításával állapíthatnék meg a számításba jöhető algafajok szaprobitási fokát. Sajnos, ilyen adatokat még a világirodalom is csak néhány faj esetében tart nyilván, ezért azután még a legoptimálisabb viszonyok között is — ti. ha ennek a kérdésnek a kutatására egy nagyobb laboratóriumot lehetne beállítani — évekig tartana kellő számú adat megállapítása. Egyelőre tehát az a lehetőség marad, hogy a meglevő nemzetközi irodalom összehasonlításul szolgáló adataira és saját gyűjtési észleleteinkre támaszkodva állítsuk fel a tiszai algák szaprobiológiai rendszerét. Az itt bemutatott tiszai szaprobiológiai fajlista 136 taxon adatait tartalmazza. A lista összeállításánál csak azokat a taxonokat vettem figyelembe, amelyek eddig megjelent három nagyobb összefoglaló jellegű tiszai dolgozatomban szerepelnek (Uherkovich 1959, 1960 A, 1960 B), így azok coenosisviszonyai publikált adatokból őrizhetők ellen. A Tisza különböző mederszakaszaiból kimutatott igen nagyszámú algaszervezetből csak azok kerültek be a szaprobiológiai faj listába, amelyek indikátorjellegét az összehasonlító irodalmi adatok és saját megfigyeléseim kellően megalapozták. A lista a taxonokat nagyobb rendszertani csoportokba sorolja, de a csoportokon belül már a szaprobitás foka szerinti sorrendbe állítja azokat. A korszerű irodalmi feldolgozásokból elsősorban Liebniann (1951, 1954), Kolkwitz {1950), Fjerdingstad (1950), Margalef (1955), 8ramekHűsek (1956), Hanuska (1956), Czernin—Chudenitz (1958) és Hornung (1959) idézett műveiből tudtam jól használható összehasonlító adatokat nyerni. Az elvi alapok tisztázásához fenti művek általánosabb jellegű megállapításain kívül Smith (1951), Ruttner (1952), Thienemann (1955), Szabó (1952), Sládecek (1956), Sernoiv (1958) és Fott (1959) idézett műveinek megfelelő részeit használtam. A táblázatban a tiszai vonatkozásban legjelentősebb indikátor szerepű szervezeteket kurzív szedéssel jelöltük. A két kereszt azt mutatja, hogy az illető szervezetnek a jelzett szaprobitási fokozatban van az optimuma, míg az egy kereszt a kisebb egyedszámú, tehát nem optimális körülmények közötti előfordulásra utal. Egyes fajok optimuma tágabb, két szaprobitási fokozatra is kiterjed. Ha csupán 1—2 faj alapján végeznők a szaporobitási fokozat megállapítását, ez sok esetben nyilván bizonytalansághoz vezetne. A konkrét algaegyüttes mennyiségi összetételének minél több fajra kiterjedő szaprobiológiai elemzése nyomán természetesen jelentősen lecsökken ez a bizonytalanság. A most közreadott lista egyrészt más hazai vizeink szaprobiológiai megítéléséhez is fog bizonyos támpontokat nyújtani, másrészt a korrekciókra, majd a további bővítésekre is alapul szolgálhat. A beindítandó tenyészkísérleteknek is kiindulópontja lehet. Befejezésül álljon itt annak rövid megemlítése, hogy saját eddigi vizsgálataim szerint a Tisza Tiszabecs—Tiszakarád közötti mederszakasza oligosaprob-/?-mesosaprob jellegű, innét lefelé általában/?-mesosaprob a folyó-, helyenként (pl. Szolnok és Vezseny között) erősen az a-mesosaprobhoz közelít, míg egészen rövid szakaszokon, közvetlenül a szennyvízbeömlések alatt ennél roszszabb állapotú is lehet. A helyenkint jelentkező szennyezési terheléseket a Tisza eleddig megfelelő öntisztítóképességével ki tudta küszöbölni. Viszont annak is több jele mutatkozik, hogy ez a viszonylag, kedvező helyzet már a jelenben is nagyon ingatag, csak kissé is fokozódó szennyeződés hatására lényegesen leromlana. Ennek a kérdésnek részletes taglalása egy külön tanulmány tárgyát fogja képezni. IRODALOM Gzernin-Chudenitz, C. W. : Limnologische Untersuchung des Rheinstromes. III. Quantitative Phytoplanktonuntersuchungen. Köln—Opladen, 1958. Donászy, E. : A Bodrog Sárospataknál 1953-ban. Hidr. Közi., 34 : 528—535, 1954. F jerdingstad, E. : The microflora of the River Molleaa. Fólia Limn. Scand., 5 : 1—123, 1950. Fott, B. : Algenkunde. Jena, 1959. Gregács, M.—Sz. Muhits K.—Páter J.-—Tóth J. : A budapesti Dunaszakasz szennyeződése. Hidr. Közt., 39 : 347—356, 1959. Hanuika, L. : Biologickó metódy skúmania a hodnotenia vod. Bratislava, 1956. Hornung, H. : Floristisch-ökologische Untersuohungen an der Echaz unter besonderer Berücksiehtigung der Verunreinigung durcli Abwasser. Arch. f. Hydrobiol., 55:52—126, 1959. Kolkwitz, fí. : Oekolosrie der Saprobien. Schriftenreihe des Vereins für Wasser-, Boden- und Lufthygiene. 4 : 1—64, 1960.