Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Galli László: A kutakból történő öntözés lehetőségei a Duna–Tisza közi hátság területén

92 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Galli L.: A kutakból történő öntözés lehetőségei nem látszik gazdaságosnak, a kutak összekapcsolása pedig hidraulikailag, a kút élettartama szempontjából veszélyes eljárás, a víztartalékolás látszik annak a megoldásnak, amelyet a kérdés áthidalására követni kell. Egészen kicsi, 80—150 m

3-es tárolómedence, mely épülhet téglából, betonból, de a legegyszerűbben házilag földből, ha szükséges földbeton vagy bentonit szigeteléssel is, már elégséges ahhoz, hogy egy vagy több kis kút éjjel kitermelt vizét a nappali öntözés részérji, tartalékolja. A kisvízhozamú kutakból történő .-Öntözés tehát a legtöbb esetben csak tárolómedencéből látszik megoldhatónak. A víz központi medencébe való összegyűjtése természetesen kutanként külön szivattyút, a víz vezetésére pedig bizonyos mennyiségű csővezetéket vagy vízvezető ;írok készítését igényli. Ezzel a többletköltséggel ^zeniben azonban igen sok előny is jelentkezik. A kutak kis emelőmagasságú szivattyúval, „rfángatás" nélkül üzemeltethetők. Egy-egy rmódencébe fokozatosan mind több és távolabb lev«ő kút vize is betáplálható. Az öntözőberendezés nagyobb egységekben is egy helyről üzemeltethet/ő. Ezenkívül, ha a kutak homokolnak, a medencében a víz leülepszik, tehát a szórófejek már hrJmokmentes vízzel működhetnek. Előnye továbbá, hogy a kutak vízhozama és depressziója állandóan el lenőrizhető és baj esetében kellő időben új kút is fúrható. Ehhez kapcsolódik ennek a rendszernek még egy kihasznál$íirt)ó lehetősége. Ha az j&zemelési tapasztalatok azt mutatják, hogy valamilyen irányban haladva a kitermelhető víz mennyisége kutanként növekszik, vagy valaailyen máis okból az öntözés még gazdaságosan fejleszthe: tó, az egész rendszer súlypontja — most mgtr újabb felszerelések beszerzése nélkül is — ebbe a/gazdaságosabb irányba bármikor eltolható, a felh ;yott kutak, szivattyúk és csövek átszerelhető

1 es végül, ha az egész rendszer már megállapoc

1 ,/tt és megtalálta a helyi adottságoknak a legjobban megfelelő módszereit, formáját és kiterjedését, földbe süllyesztett vezetékekkel, gépházakkal, tégla vagy betonmedencékkel stb.-vei végérvényesen is kiépíthető. Az öntözések gazdaságossága Ez a fokozatos kiépítés azonban csak akkor valósítható meg, ha a beruházásoknak pénzügyi és adminisztrációs lehetőségei is ehhez a rendszerhez alkalmazkodnak. Ez a rendszer, miután csak a helyszínen alakítható ki, nem tervezhető meg előre, nem lehet költségvetését sem előre elkészíteni és a Beruházási Bankkal jóváhagyatni. Meglevő adataink alapján legfeljebb az állapítható meg, hogy a jelentkező öntözési igények mellett milyen pénzügyi keret szükséges a munkák elindításához. Ez a hitelkeret a következő elgondolással körvonalazható : Kb. 25 kat. hold öntözési egységből kiindulva, kutanként 50 l/p vízhozamot, 2 db szigetelt tározómedencét, elektromos kútszivattyúkat, vas szállítócsöveket és 1 db S 1, két szórófejes öntözőberendezést számolva, a beruházás teljes hitelkerete kb. 100 000 forint szociális teherrel számított munkadíjat és szállítások nélkül 230 000 forint anyagbeszerzési költséget, összesen tehát 330 000 forintot igényel. Ebből az összegből a fokozatos kiépítés elvének a betartása mellett becsülhetően kb. 5 kh öntözés kiépítése és üzemelése után már megítélhető a fejlesztés lehetősége. Abban az elméleti legrosszabb esetben tehát, ha a területen öntözni semmit nem lehet, a veszteség a feltételezett teljes munkadíjnak 50%-ára, tehát kb. 50 000 forintra tehető. A beépített anyagok azonban kb. 5%-os, tehát kb. 10 000 forintos veszteséggel visszanyerhetők. Ha a teljes berendezéssel, és ez látszik a reális legrosszabb helyzetnek, csak 10 kh öntözhető, a beruházási költség holdanként kb. 30 000 forintot tenne ki. Ha azonban ezt az öntözést nem tartjuk gazdaságosnak és felszámoljuk, elvész a teljes munkadíj és a beépített anyagoknak kb. a 10%-a. Összesen tehát kb. 115 000—120 000 forint. Ha a berendezéssel 25 kh öntözhető, az öntözés beruházási költsége holdanként kb. 14 000 forintot tesz ki. Egy még reális előnyös esetben azonban a berendezéssel 50 kh öntözésére is lehet számítani. Ekkor a beruházási költség holdanként 7000 forint lesz. A két szélső, a legrosszabb és a legjobb esetet véve tehát, az 50—60 000 forint esetleges veszte-' séggel szemben, egy 7000 forintos egységberuházással létesült öntözés állhat, mint nyereség. A károkhoz természetesen minden esetben hozzá kell számítani azt a veszteséget is, ami a vízhiány következtében az öntözésre előkészített területen fölöslegessé vált vetési, ültetési és művelési munkákban jelentkezik. A kutakból történő öntözések bevezetésével tehát esetleg jelentős veszteségek bekövetkezését is vállalni kell. Kútöntözéseink fejlesztésekor azonban természetesen nemcsak a műszaki, hanem ezeket a pénzügyi és adminisztrációs kérdéseket is meg kell oldani. B03MO>KHOCTH OPOWEHHFL H3 KOJLOJFUEB HA TEPPHTOPMM ME>K,AY ^YHAH H TMCCA 77. raAÁU B BeHrpmi Ha TeppiiTopiiH, pacnonaraiomeiícH MOKFLY peKaMu /lynaü u Tucca opomenue na Me/iK03epHucmbix necHüHbix rpyHTax HMeeT MHOro npoSjieM. 3aecb noeepxHoemnozo cmoKa MÜAO, nosmoMV opocumeAbHyto eody noAytumb MOMCHO moAbico U3 KOAOöifee. OflHaKO CO3AAHNE KOJIOIMEB B CJIOHX MEJIK03EPHNCTBIX necKOB, CKJTOHHbix Ha TEKYNECTBO, HBJIFLETCH CJIOJKHMM H AJIH OpOLUeHIIH HeaKOHOMHMIIblM. flOSTOMy OSMOPOM U3AaeaemcH Memod nocmpoenua KOAOdifee 6e3 (puAbmpoe, KOTOpbiü n3BecTeH Ha necnaHHbix TeppiiTopnflx cTpaHbi y>Ke 3a MHorHMH cTOJieTHíiMii paHbiiie. Aemop petcoMendyem npuM^Henu.H smozo Memoda u npu C03danuu opocumeAbHbix KOAOdifee. flaHHbiü Merofl COCTOHT H3 cjie,ny iomero : caMbift BepXHHH CJ10I1 CBH3H0P0 TpyHTa OÖblMHO C TOJlUlHHOií 3—4 M npoöypiiTCH N 3 a TÖM NO« HMM B Meju<03epHHCT0M necKe C03AaeTCfl HAMBIBHHIM nyTtM nycroTa c BCJIUMUHOÍÍ, flocTaTOHHOÜ nnsi Toro, ntnoőbi no onumaM <tepe3 ee noeepxHocmu npotfiuAbmpoeaACH deöum 159—200 A/MUH. OFLHAKO NOJIYMEHHAÍI TaKn.ii nyTe.w BO/ja eme HKflOCTaTOMHa flJIH Toro, HTOŐbl BKJUOMllTb H3COC H3 Hee,