Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Jaskó Sándor: A balatonfelvidéki és észak-bakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel

Jaskó S.: A balatonfelvidéki és északbakonyi patakok Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. 79 alig 5—6 l/p. rtt is megfigyelhető az a jelenség, hogy a hegyekről jövő patakok vize eltűnik a permi homokkőben. A Csorszai-patak, mely Tagyon községnél még 1330 l/p hozamú, a községtől alig 1 km-re lejjebb teljesen eltűnik és Ság-pusztánál már csak száraz meder vezet a Balatonhoz. Teljesen eltűnik a 300 l/p hozamú Monoszlói patak vize is Zánka község nyugati szélénél. Hasonló módon elapad még a Balatonba jutás előtt az előbb említett Bódy-forrás vize is. Aránylag kis terjedelmű Szentjakabfa és Balatonhenye közötti vízföldtani egység, mely fődolomitból és sándorhegyi mészkőből áll. Ezzek a vízgyűjtő területnek a vizét a balatonhenyei völgy bevágódása csapolja meg, ahol a dolomitból kb. 1 km hosszúságban több kisebb forrás fakad, együttesen kb. 900 l/p hozammal. Ezek közé tartozik a Balatonhenye község északi szélén fakadó Csurgó-kút is. A Balatonfelvidékkel északnyugaton szomszédos Déli-Bakonyhoz tartozik a veszprémi egység. Itt a Veszprémi-Séd völgyében, a fődolomit feküjét képező raibli márga réteghatárán a fődolomitból számos forrás fakad : Laczkó-forrás 238, Tekeresforrás 235, Aranyosvölgyi forrás 216, Községi-forrás 202 mA. f.-i magasságban. Itt tehát nyílttükrű, sekély karszttal van dolgunk. Veszprémtől 5 km-re keletre, ahol a Székesfehérvár és Fűzfő felé vivő műutak szétágaznak, a hajdani utászház romjainál, 1360 l/p hozamú forrás fakad a megyehegyi dolomitból ÉÉNy— DDK csapású törés mentén. Ugyancsak a Déli-Bakonyhoz tartozik Zalapetend környéke is, ahol a bakonyi fődolomitplató déli oldalára egy pannóniai korú rétegekkel kitöltött öblözet nyúlik be. Az itt fakadó nagyobb források közül megemlíthető a Kindertó 2000 l/p, a nagyvázsonyi Melegvíz 980 l/p, a nemesleányfalusi Romkút 270 l/p, a kapolcsi Fűrészmalmiforrás 3000 l/p, a Verőfényes-kút 4800 l/p hozammal. Ezek közül a Kindertó közvetlenül a dolomitból jön, míg a többi, felsorolt nagy forrás pannóniai korú homok, illetve édesvízi mészkőrétegekben tör keresztül, tehát mélyből jövő karsztvíznek tekinthető. A felsorolt nagy forrásoktól különböznek a Monostorapáti határában levő Széles-forrás 270 l/p, Szentkút 50 l/p és Karfás-kút 290 l/p hozammal. Ezek a források magasan a hegyoldalban, 60— 70 m-rel a völgytalp felett fakadnak, pannóniai korú agyag és bazalttufa határán, tehát nem karszt hanem rétegforrások. 2. A forrás- és patakvízhozam mérések összehasonlításai Hasonlítsuk össze a balatonfelvidéki források és patakok régebbi vízhozam méréseit az általam észleltekkel. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 6—7 év óta sorozatos vízhozamméréseket végez a Balatonfelvidék 20—25 legnagyobb forrásán [21], Különböző megfigyelők által végzett, alkalmi jellegű forrás vízhozam mérések több helyen elszórva találhatók az irodalomban. Venkovits kéziratos Forráskatasztere kb 44 balatonfelvidéki forrás vízhozamát, hőfokát és kémiai összetételét foglalja magában [19].* 2. táblázat A balutonfelvidéki források vízhozama Tabelle 2. Ergiebigkeit der Quellen im Oberland am Balaton Table 2. Yield of springs on the Balaton Plateau 1951—1956. évi átlag 1950. 1957. A forrás neve (A vízgazdálkojún., aug. okt. és helye dási (Venkovits (Jaslcó Tud. Kutató mérése) méfése) Int. mérései) Alsóörs. Cserelaki-forrás . . 285 144 450 Alsóörs, Felsőkút 152 80 125 Alsóörs, Koloska-forrás . . . 517 180 608 Balatonfüred, Kéki-forrás . 751 200 1004 Balatonhenye, Csurgókút . 57 45 48 Felsőőrs,Malom völgyi-forrás 2128 500 2074 Hidegkút, Felsőforrás .... 437 333 528 Monostorapáti. Szentkút . . 70 90 42 Nemespécsely. 123 353 336 Vászoly, Helsőkút 57 80 40 Vászoly, Meggyes-kút 646 96 53 Vöröstó, Ragonya-forrás. . . 143 40 110 összesen 5306 2141 5414 A 2. táblázatból kitűnik, hogy méréseim nagyjából összhangban vannak az 1951—56. évi átlaggal. Ezzel szemben a Venkovits-féle vízhozammérések feltűnően alacsony értékűek. Venkovits ugyanis nyári aszályban végezte méréseit. A patakokról szóló dolgozatok sajnos kivétel nélkül mind csak a torkolatnál mért vízhozamokat jelzik és nincsenek megfigyelések a felsőbb folyásokról. A balatonfelvidéki patakok vízhozamát az 1894—1896. években ötször mérte meg Cholnoky; két méréssorozata száraz nyárban, két méréssorozata nagy esőzés, illetve hóolvadás után történt, az ötödik pedig mérsékelten csapadékos időben. Ezek az adatok nem elegendők az évi átlaghozam pontos kiszámításához mint ezt Cholnoky maga is hangsúlyozta [3, p. 127], Mégis évtizedeken keresztül a későbbi kutatók — más adatok hiányában - csak ezekre támaszkodhattak számításaikban. Csak az 1932. évben közölt Csegezy néhány teljesen ötletszerűen kiragadott újabb adatot [4, p. 85], 1941-ben Szádeczky megállapította, hogy a Balatonba folyó patakok táplálásában a jelentékeny mennyiségű karsztvíz vesz részt [15, p. 15], 1953-ban Fazekas Károly röviden beszámolt a Balatonba vezető vízfolyásokon folyamatban levő rendszeres vízmérésekről [5, p. 162], A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet ugyanis az 1951—56. években havonta egyszer vízhozamméréseket végzett a Balatonfelvidék legnagyobb patakainak torkolatánál. A legteljesebb méréssorozat 1952. évhez tartozik, ezért ezt az évet veszem az összehasonlításhoz alapul. Az 1952. évben havonta egyszer mért vízhozamok egyszerű számtani átlagolása csak durva közelítése a középvízhozamnak. A középvízhozamot csak azon patakoknál sikerült pontosan kiszámítani, ahol napi vízállásadatok is ® Részletesen foglalkozik a balatonfelvidék vízbeszerzési lehetőségeivel Juhász •József is, akinek erre vonatkozó tanulmánya lapunk ISMiO. 5. számában található meg (Szerk.).