Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Ubell Károly: A felszín alatti vizek térképezésének nemzetközi helyzete

66 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. HIDROGEOLOGIA A felszínalatti vizek térképezésének nemzetközi helyzete Dr. UBELL KAROLY, a műszaki tudományok kandidátusa Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Budapest A vízgazdálkodás széleskörű területi kiterjesztése az összes vízelőfordulások és a hidrológiai folyamatok komplex megismerését kívánja meg. A felszíni vizekre és azok mozgása törvényszerűségeire vonatkozó ismereteink nagyobb múltra tekinthetnek vissza. A felszínalatti vizek kutatása újkeletű. A korszerű vízgazdálkodást tekintve azonban a felszínalatti vizek megismerése igen nagy fontosságú. Ennek megfelelően a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió keretében működő Nemzetközi Hidrológiai Szövetség

1 a kongresszusokon megvitatásra kerülő kérdéscsoportok közé hat év óta állandóan felveszi a felszínalatti vizek térképezését. A legutóbbi Helsinki kongresszuson (1960. VII. 26—VIII. 6.) három ülésen foglalkoztak a hidrológiai térképezéssel, és az alkalmazott módszerek bemutatására térképkiállítást is rendeztek. A kiállításon igen szép anyag került bemutatásra és nagyszerű áttekintést adott arra vonatkozóan, hogy az egyes országokban milyen fokon áll a felszínalatti vizek felmérése. A kiállított anyag sokrétűsége, az egyeztetés és összhangolás lehetőségének hiánya azonban rámutat arra is, hogy a térképezés módszereit tekintve még sok hiányosság tapasztalható. Ennek tulajdonítható az is. hogy a kiállításnak nem volt egyértelmű elnevezése. Ezt nemcsak az okozta, hogy a különböző nyelveken hasonló fogalmak megjelölésére sokszor más-más elnevezést használnak, hanem főleg az, hogy a térképezés módszereinek kialakulása még csak most van folyamatban. A kongresszus kiadványaiban sokszor ugyanazon az oldalon is váltakozva, a következő három megnevezés szerepel a leggyakrabban „talajvíz (felszínalatti víz) térképek", ..hidrogeológiai térképek", „hidrológiai térképek". A már jelenleg is kialakult sokrétűséget, s főleg a feladat teljes megoldásához szükséges, a közeljövőben elkészítendő térképsorozatokat tekintve, véleményem szerint a .,hidrológiai térképek" átfogó elnevezés a helyes. A kiállításon 10 ország (l)élafrikai Unió, Egyesült Államok. Hollandia, Izrael, Magyarország, Marokkó, Németország, Olaszország. Szovjetunió, Tunisz) és az UNESCO szerepelt. A kiállított térképeket egyenként és összeségükben értékelve, valamint azt is tekintetbe véve, hogy a végső cél, a felszínalatti vizek hidrológiai folyamatának teljes feltárása érdekében hol tapasztalható a legjobb előrehaladást biztosító rendszer kialakulása, az egybegyűlt szak1 Dr. László\\y H'oldcmár : A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség ós munkássága. Hidrológiai Közlöny, 1959. i. emberek egyöntetű véleménye szerint Marokkó és Magyarország térképanyaga állott az érdeklődés középpontjában. A magyar térképeket Dr. Lászlóffy Woldemár lelkes kezdeményezése alapján négy intézmény válogatott anyagából állítottuk össze. A kiállított térképek (27 db)

v a Magyar Állami Földtani Intézetben, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatnál, a MTA. Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetben, és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben készültek és a következő csoportosításban szerepeltek. /. Vázlatok és tanulmányok Magyarország hidrogeológiai atlaszához . . 13 térkép 2. Talaj és talajerózió térképek 3 térkép 3. A Magyar Alföld talaj vízviszonyai 4 térkép 4. A talajvíz minősége 7 térkép A kiállított térképek magyarázatát, valamint a magyarországi térképezés főbb vonásait tájékoztató füzetben foglaltuk össze [22] és 200 példányban a kiállítás látogatóinak rendelkezésére boesájtottuk. 1. A hidrológiai térképezés célja A gazdasági élet korszerű követelményei megkívánják, hogy mindent tudjunk a vízgazdálkodás tárgyáról, a vízről. A víz különböző előfordulásainak megismerésén kívül a víz mozgásának és a vízkészletek változásának törvényszerűségeit, valamint a víz mozgását előidéző tényezőket is ismernünk kell. A vízkutatás és a felszínalatti vízviszonyok térképes ábrázolásának módszereit tekintve, két egymást kiegészítő és szorosan illeszkedő irányzat különböztethető meg [6, 11, 12, 19, 21, 26].' Elsősorban a klasszikus értelemben vett hidrogeológiai viszonyok ismerete kívánatos. Ennek megfelelően először a szorosan értelmezett hidrogeológiai térképezés fejlődött ki, amelynél sztatikus személet alapján a víztároló rétegek térbeli elhelyezkedésének. a rétegek és a víz fizikai tulajdonságainak, a víz valamint a geológiai, geomorfológiai és geokémiai tényezők kapcsolatának a geológiai adottságok alapján történő meghatározása és ábrázolása történik. A népgazdaság követelményei és az egyre fokozodó vízigények kielégítésére a sztatikus hidrogeológiai szemlélet önmagában nem elegendő. A végső cél a vízháztartás mennyiségi értékeinek, a víz mozgásának és a vízkészletekben beálló változások törvényeinek a megállapítása. Ennek kielégítése megköveteli a dinamikus szemlélet bevezetését is, amelynek segítségével a víz eredetét,