Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Szesztay Károly: Thornthwaite C. W. vízmérleg számítási módszere és a Tiszavölgy vízháztartása

<64 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Szesztay K.: Thornthwaite vízmérleg számítási módszere nek, amire nézve a talaj fizikai állandók és a talajtani térképek alapján rendkívül nehéz megbízható számértéket megállapítani. A negatív középhőmérsékletű hónapokban az eljárás zérusnak veszi a párolgást, pedig átmeneti fölmelegedésekkel tarkított időjárás esetén a fagyott talaj párolgása is számottevő lehet. Számos további gyakorlati és elméleti észrevétel tehető még az eljárásnak a tényleges párolgás és a lefolyás számítására adott megoldásaival kapcsolatosan is. A hazai alkalmazás tapasztalatait abban összegezhetjük, hogy Thornthwaite eljárása vízrajzi észlelésekkel kellően feltárt területeken nem javasolható a vízgyűjtőterületek vízmérlegének összeállítására, mert a vizsgálat egyik fontos alapadatai, a területről lefolyó vizekre vonatkozó észlelések, az eljárásban nem használhatók fel és az eljárás több olyan feltevést, ill. megoldást alkalmaz, amely jelentékenyen eltér a valóságos viszonyoktól. Ezek egy része szükségszerű velejárója a tárgykörre vonatkozó adatok és kutatások mai állapotának, más részük az adott lehetőségeket tekintve is célszerűbbekkel helyettesíthető. A tanulmány második része a magyarországi vízgyűjtőkre kidolgozott eljárás [9, 10] alapvető meggondolásait foglalja össze. Ennek a megoldásnak legfontosabb alapadata a területi párolgás (tényleges evapotranspiráció) sokévi átlagértéke, amelyet a szóban forgó nagyobb területek esetében a csapadék és lefolyás különbségeként viszonylag megbízhatóan számíthatunk. A párolgás szempontjából döntő nyári hónapokban a szárazföldi területekről ténylegesen elpárolgó vízmennyiséget az időjárási tényezőknél lényegesen nagyobb mértékben befolyásolja a párolgás számára hozzáférhető vízkészlet. Az ezt jellemző mutatószámok összeállításában — számos mérési adat feldolgozásának tapasztalata szerint — a tárgyhónap csapadékán kívül a megelőző hónapok csapadékát is figyelembe kell venni. A párolgást befolyásoló tényezők súlya a naptári hónaponként jelentékenyen változik, ezért minden hónapra külön-külön összefüggést célszerű megállapítani. A segédletek tényezőit a sokévi átlag százalékában vagy a sokévi átlagtól számított eltérésekben célszerű megadni, mert így a kielemzett összefüggések hasonló éghajlatú más vidékekre is alkalmazhatóak, és a segédletek összeállítását bizonyos fizikai és szerkesztéstechnikai határfeltételek könnyítik meg. A vázolt elgondolások alapján az ország 26 vízgyűjtőterületére 25—30 évnyi időszakra vonatkozóan összeállított vízmérlegekből a 6. ábra mutat be példát. IRODALOM 1. Thornthwaite G. W, Mather I. R. : The water balance. Drexel Institute of Technology, Laboratory of Glimatology, Vol. VIII. No. 1. Centerton, New Yersey, 1955, pp. 104. 2. Anderson—Komarov: Kísérleti adatok a fagyott talajok víznyelőképességéről. (Ism. Szesztay K.) Vízügyi Közlemények, 1958. évi 3. szám, pp. 388—392. 3. Csermák B. : Vízrajzi adathiányok pótlása. Beszct moló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1956. évi munkájáról, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1957. pp. 21—31. 4. Kalweit H. : Der Wasserhaushalt, Bd. I—II. VEB Verlag Teehnik, Berlin, 1953. 5. Lászlóffy W. : A fajlagos lefolyás sokévi átlaga Magyarországon és a hidrológiai hossz-szelvények, Vízügyi Közlemények, 1954. évi. 2. szám. 6. Salamin P. : Le manteau de neige dans les főrets de Hongrie. Bulletin of the AIHS. No 15, Nov. 1959. Louvain. 7. Szesztay K. : Tájékoztató adatok a vízfelületek párolgásáról, Vízügyi Közlemények, 1958. évi 2. szám, pp. 178—205. 8. Szesztay K. : Országos párolgásmérő kád-hálózat. Hidrológiai Közlöny, 1960. évi 2. szám. 9. Szesztay K. : A természetes párolgás, Mérnöki Továbbképző Intézet 3650, Budapest, 1958, pp. 221. 10. Szesztay K. : Graphs for estimating evaporation from large areas, Comtes Rendus et Rapports — Assemblée Générale de l'AIHS in Toronto — 1957 Gentbrugge, 1958. Tome II. pp. 332—359. 11. Szesztay K. : Estimation of the water balance of catchment areas in Hungary, Időjárás, 1958, No. 6. pp. 313—327. 12. Ubell K. : A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában, Vízügyi Közlemények, 1959. évi 2. szám, pp. 185—252. 13. Zsuffa I. : Hosszúidejű előrejelzés a Sajó és Hernád völgyében. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet 1957. évi munkájáról, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. pp. 154—174. PACMET BOflHOrO BAJ1AHCA nO METO^Y TOPHTySfÍT H. B. M BO^Hblfí EAJIAHC JHOJIHHbl PEKH TMCCA Hp. K• Cecmau KaHA- TexH. HayK. ÍIjih onpefleneHHH BOflHoro öajiaHca — Kan nnn roflOBoro, Tai< h ajih nojiyroAOBoro w MecyiHHoro nepnoAOB — cjiywHT cjie«yiomee BbipaweHne : C — L — P ='' ± K, r«e BejiHHHHbi C ocaAKa H L CTOKa H3BecTHbi no HaSjnofleHHflM Ha Tex TeppHTopníix r«e HMeioTCH rn«poMeTeopojiorHqeci<ne H rnAporpa(J)HMecKue ce™ HaömoAeHMH. O^Hy M3 BejmmiH P ucnapeHHji u K H3M6H6HHH 3anaca npnxo,nnTCfl onpeflejiHTb nocpeacTBeHHbiM nyTeM, a HMCHHO no uejiecoo6pa3Hoc™ BeuHHHHy HcnapeHHH. Unn onpeAeneHHji ucnapeHHíi Sojibuiux ecTecTBeHHHX BOAOC6OPHHX SaceeüHOB B nnTepaType n3Becrabi «Ba cnocoSa : cnocoö X. KajiBeÜTa, npmvieHeHHOro a-m BOflOCÖOpOB B BOCTOMHOH TepMaHHH (4) H CnOCOŐ L(. B. TopHTyaflTa, KOTopbiü pa3paö0TaH coöcTBeHHO ajih KJIHMaTHHeCKHX xapaKTepiicTHK (1). B nepBOH <iacTH cTaTbn flaeTCfl Kpiin-mecicoe H3Jio»ceHHe cnocoöa TopHTyaírra no pacneTy BOAHoro őajiaHca. (O cnocoöe KajiBeÜTa H OŐ onbiTax, npHoőpeTeHHbix no ero npHMeHeHHK) aBTop y>Ke Hanucaji CTaTbio npewae (9).) IIo npHMeHeHHio cnocoőa 14. B. TopHTyafíTa npnBOAHTCH npHMep B maÖAUife 1., KOTopbiü pa3pa6oTaH Ha 0CH0BaHHH aaHHbix, npeflocTaBJieHHbix MeTeopojioruMecKOÜ CTaHqHeft, HaxoAHmeiícH Ha KsKeniTeTe. OCHOBHbie AaHHbie no TeivuiepaType B03Ayxa, HanucaHHbie B 1 -oíí cTpoKe H cpeAHeMeoiHHbie BeuHMHHbi 0caAK0B, HANHCAHHBIE B 5-OH CTpoKe, nponcxoAflT H3 HAÖMOAEHHÖ. flaHHbie no noTeHUHajibHoü 3BanoTpaHcnnpaijHH P

0, no AeücTBHTejibHOH sBanoTpaHcnHpauHH (no ncnapeHHio P) H no CTOKy HBJlHIOTCfl pe3yjIbTaTaMH paCMeTOB, 6a3Hpyiomuxcji Ha 33BHCHMOCTH 3MnnpnHecKoro xapaKTepa (<{)nr. 1—4). ILOJIYMEHHBIE B pe3yjibTaTe BEJIUIHHBI no CTOKy 3HaHHTejTbH0 paCXOAHTCH OT AeÜCTBUTejlbHblX BeJiHMHH, onpeAeJMMbix no pacxoAV peK B cjiyiae HeKOTopbix BOAOcöopHbix njiomaAeft B BeHrpHH (maöA. 2. H tpue. 5.J. Cnocoö TopHTyafÍTa — B HacTOHmeü ero (j)opMe — MOWeT ŐblTb npHMeHeH TOJIbKO Ha TaKOH TeppHTOpHH H AJiH TaKoro roAa, KorAa pa3H0CTb C — P

0, xapaKTepu3aromaH BOAHHH őanaHC, B TeieHne roAa cTaHeT OTpnua-