Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Szesztay Károly: Thornthwaite C. W. vízmérleg számítási módszere és a Tiszavölgy vízháztartása

<62 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Szesztay K.: Thornthwaite vízmérleg számítási módszere 2. táblázat A vízmérleg átlagos alakulása a Zagyva folyó jászteleki vízgyűjtőjén TaÖA. 2. CpedHbie 3HaneKua eodnoao őajiaHca na eodocöope Hcme/ien y penu 3adbea Tabelle 2. Durchschnittlicher Verlauf der Wasserhaushaltsbilanz im Einzugsgebiet des Zagyvaflusses bis zu Jásztelek a •T. Az adat Hónapok Évi £ o m megnevezése jele mérete I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. összegek (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) (12) (13) (14) (15) (16) (17) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Levegőhőmérséklet Csapadék Lefolyás Párolgás

1 Készletváltozások

2 Tározódott vízkészlet

3 Felszíni vízkészlet* Talajvízkészlet

5 Talajnedvesség vízkészlete

6 t C L P K r rf Vtv 'tn C° mm mm mm mm mm mm mm mm 3,2 33 4 7 22 518 16 92 410 1,5 35 10 10 15 533 17 104 412 4,8 38 18 23 —3 530 5 115 410 10,1 45 8 .48 - 1 1 51,9 3 03 416 17,0 68 5 86 —23 496 90 406 19,2 73 3 93 —23 473 68 405 21,0 56 2 92 —38 435 52 383 22,0 53 1 72 —20 415 23 392 17,4 40 1 53 —14 401 0 401 10,3 55 2 27 26 427 5 422 6,5 60 4 13 43 470 26 444 0,3 36 3 7 26 496 6 61 429 10,3 592 61 531 0 476 (3) (62) 411 1 A [9 és 10] munkákban közölt segédletekkel meghatározott értékek. 2 A' = C — L — P. 3 F = F

0 + EK ; A V

0 = 496 mm kiindulási értéket úgy határoztuk meg, hogy az 1921—50. évekre összeállított részletes havonkénti vízmérlegben előfordult legkisebb T" érték zérus legyen. ' A hótakaró vastagságát Gyöngyös és Salgótarján átlagaként számítottuk. A hő átlagos, térfogatsúlyára vonatkozó adatokat Salamin Pál mérései alapján választottuk meg [6]. 5 A talajvízszint magasságának változására vonatkozó adatokat Sírok, Kompolt, Hatvan. Tarnaméra és Jászapáti átlagaként számítottuk A talajréteg szabad hézagtérfogatát — TJbell li. feldolgozása nyomán — » = 0,21 értékkel vettük figyelembe [12]. 8 Vin — V — Vj — l>; a talajvizszin feletti fedőréteg átlagos vastagságát 4 m-re becsülve a fedőréteg 411 mm-nyi sokévi átlagos vízkészlete -— a holtvíztartalmon felül — kereken 10 térfogat %-os átlagos víztartalmat jelent. Megjegyzések : 1. A [9] és [10] munkákban közölt segédletekkel meghatározott értékek. — í. K = C — L — P. — 3. V = F

0 + X' li : A l'o = 496 mm kiindulási értéket úgy határoztuk meg, hogy az 1921—50. évekre összeállított részletes havonkénti vízmérlegben előfordult legkisebb F érték zérus legyen. — 4. A hótakaró vastagságát Gyöngyös és Salgótarján átlagaként számítottuk. A hó átlagos térfogatsúlyára vonatkozó adatokat Salamin P. mérései alapján választottuk meg [6]. 5. A talajvizszin magasságának változására vonatkozó adatokat Sirok, Kompolt, Hatvan, Tarnaméra és Jászapáti átlagaként számítottuk. A talajréteg szabad hézagtérfogatát — TJbell K. feldolgozása nyomán — n = 0,21 értékkel vettük figyelembe [12]. 6. Vtn — V — E-/ — Vf

v ; a talajvízszín feletti fedőréteg átlagos vastagságát 4 m-re becsülve a fedőréteg 411 mm-nyi sokévi átlagos vízkészlete — a holtvíztartalmon felül — kereken 10 térfogat százalékos átlagos víztartalmat jelent. ropH30HTajibHbie CTpOKH : 1. TeMnepaTypa B03Ayxa ; 2. OcaAKH ; 3. CTOK ; 4. Hcnapemie 1 ; 5. M3MeHeHHH 3anaca 2 ; 6. HaKanjiHBaioIHHÜCH 3anac BOÁM

3 ; 7. 3anac n0BepxH0CTHbix Bon

4; 8. 3anac rpyHTOBbix BOB

5 ; 9- 3anac BOÁM B BJIAWHOC™ rpyHTa

6 3aMenaHUH : 1. BeJiHMHHbi, onpeAejieHHHe c riOMOnibíO nocoÖHÜ, npHBeneHHbix B paőoTax [91 h [10]. 2. K = C — L — P. 3 V = V„ + + K; 3. HcxonHyio BeJiuoHHy I'„ =496 MM onpenejiH.nn TAIOIM 0Öpa30M, MTOÖbl MHHHMajlbHafl BeJlHUHHa n paBIIJL'iaCb nyjlbio, KOTOpan BCTpe«ja.iacb B noflpoőHbix MecsMHbix BoflHbix őajiaHcax 3a nepnoA 1921—50 rr. 4. TojiniHiia CHeroBoro nonpoBa pac^HTajiacb no cpcjíHHM Be/iHMHHaM y flbeHAem H UlajiroTapHH. BeJiHMMHbi no cpeAHeMy 06T>eMH0My Becy CHera BbiőiipajiHCb Ha 0CH0Bam™ H3Mepennií n. Wa/iaMUH [6]. 5. BeJiHMHHbi no H3MeHeHHio ypoBHH rpyHTOBbix BOR pacMHTajiHCb no cpeAHHM BeJiHUHHaM, HaőjnoAeHHbiM y IllHpoK, KOMnojiT, XaTBaH, TapnaMepa h Hcariaru. 3a bejihmhhy cboöoahoh noPhctocth rpynTa npm-iHMa.nacb n = 0,21 no paőOTaM K. yée/iA [12]. 6. i'i

v = V —l'o — Vf

v ; CpeAHflfl M0mH0CTb noKpbiBaiouíero cjioh Ha a ypoBneM rpyHTOBbix boa oueHHtiaaacb b 4 m, cpejuieMHOrojieTHHÜ 3anac BOflbi c BeJiHHHHOfí 411 mm b nokpbibakunem c;ioe — Haa MeprBbiM 3anacoM boám — 03iiaqaeT cpe;inee coAepwaHne boabi b 10 ofrbeMHeM %-e. Waagrechte Zeilen : 1. Lufttemperatur ; 2. Niederschlag ; 3. Abfluss ; 4. Verdunstung

1; 5. Vorratsanderungen

2 ; 6. Gespeicherter Wasservorrat

3 ; 7. Wasservorrat an der Oberfláche* ; 8. Grundwasservorrat

3 ; 9. Vorrat an Bodenfeuchtigkeit

6 Anmerkungen: 1) In den Behelfen der Arbeiten [9] und [3-0] érmlttelte Werte. — 2)K = C — L — P. — 3) V = F» + E K ; der Ausgangswert F

0 = 496 mm wurde so ermitteít, dass der in der für die Jahre 1921—50 zusammengestellten monatlichen Wasserbilanz vorkommende kleinste Wert von V gleich Null sei. — 4) Die Dicke der Schneedecke wurde als Míttel der Werte in Gyöngyös und Salgótarján berechnet. Die Werte für das durchschnittliche Raumgewieht des Schnces wurde auf Grund der Messungen von P. Salamin gewáhlt [6.] — 5) Die Angaben über die Veranderung des Grundwasserstandes wurden als Mittel der Werte für Sirok, Kompolt, Hatvan. Tarnaméra und Jászapáti berechnet. Das freie Porenvolumen der Bodenschicht; ist — anhand der Aufarbeitung von K. Ubell — mit einem Wert von n = 0,21 berücksichtigt worden [12]. — 6) V

t

n = V - - V f — V

lv schatzt man die durchschnittliche Starke der über dem Grundwasserspiegel líegenden Deckschicht auf 4 m, dann bedeutet der vieJjahrige Mittelwert des Wasservorrats von 411 mm —- über dem Totwassergehalt hínaus — einen durchschnittlichen Wassergehalt von rund 10 üaumprozenten. hatásaként, amint pl. hazai síkvidéki területeinken valóban jelentékeny a talajvíz szerepe a fedőréteg vízforgalmának alakulásában. A havi adatoknak ezek az ellentmondásai napi mérlegek felállításával tompíthatok, bár a csapadék és a párologtatóképesség napon belüli egyenlőtlen eloszlása miatt akkor is adódnak hasonló nehézségek. 6. Több lényeges tényező figyelmen kívül hagyását jelenti a 4. ábra szerinti segédlet, amelyik a fedőréteg víztartalmának elapadása és a „csapadékhiány" folyamatos összege között — adott maximális víztartóképesség esetében — egyértelmű kapcsolatot tételez fel. Az összefüggés valójában bizonyára jelentékenyen függ a kiszáradás ütemétől (attól ti., hogy hány hónap alatt halmozódott fel a szóban forgó E (P

0 — G) érték), a talaj állapotától, a talajvíz helyzetétől és feltehetően évszakonként is más és más. 7. Hidrológiai szempontból igen durva egyszerűsítés az esőkből származó lefolyásnak a tározódott vízfelesleg fokozatos felezéssel történő meghatározása, és a hóolvadás esetére megadott 10%-os arányszám. Az esők vagy a hólé lefolyó hányadát és összegyülekezésük időbeli alakulását a vízgyűjtőterület számos egyéni adottsága (a terület kiterjedése, domborzata, a vízhálózat sűrűsége stb.) szabja meg. A műszaki hidrológiában több közvetett eljárás használatos a lefolyás éven belüli eloszlásának megállapítására [5 és 3]. 8. Természetes vízgyűjtőterületek esetébén sok nehézséggel jár az eljárás egyik legfontosabb kiindulási adatának, a fedőréteg maximális víztartóképességének a megállapítása. Az eljárás szerzője utal rá, hogy ez az adat a helyi adottságok szerint 50 mm és 500 mm között változhat. Talajtani térképek és a kézikönyvekben fellelhető talajfizikai táblázatpk ebben a tekintetben vajmi kevés támpontot adnak, mert a fedőréteg állapota évről évre, sőt hónapról hónapra változik, és a víztartóképességet a domborzat, a talajművelés és a növényzet is jelentékenyen befolyásolja. Ugyanakkor pedig a leggyakoribb értékként aján-