Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Haszpra Ottó: Kísérletek törtlapú átmenettel

Haszpra O.: A törtlapú átmenet Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. 501 egyenlítési és összehasonlítási módszer tehát nem volt alkalmazható. Más eljárást kellett választanunk. Kitűnt, hogy az összehasonlítást legcélszerűbben valamilyen mértékadó vízhozam és alvízmélység esetén célszerű elvégezni. A csatorna maximális vízemésztő képessége 45 l/sec volt.. Az ez alatti 35 l/sec vízhozam alkalmasnak látszott az összehasonlításra, egyrészt m'ért közel állt a teljes emésztőképességhez, másrészt 20 és 30 cm-es alvízmélység között áramló állapotban folyt végig a csatornán. A 20. ábrán felraktuk valamennyi altípusra a h

a—hf és a h

a közti összefüggést 35 l/sec esetén. Mint látható, kb. 24 cm az a vízmélység, amely valamennyi altípusnál a mérési tartomány belsejébe, kiegyenlítés szempontjából viszonylag kedvező helyre esik. Leolvastuk tehát a 20. ábra görbéiből a 24 cm-es alvíz mélységhez tartozó vízszínemelkedést, s a 21. ábrán az altípus függvényében mint negatív vízszínsüllyedést felraktuk (alsógörbe). Azt tapasztaltuk, hogy az átmenet nélküli hirtelen szelvényváltozás kivételével valamennyi altípus 5—7 mm vízszínemelkedést hoz létre, gyakorlatilag tehát egyenértékűek. A hirtelen szelvény változás okozta emelkedés már kisebb, nem egészen 2 mm. Ez a tény egyébként várakozásainknak megfelelt. Megjegyezzük, hogy a 20. ábrán a torz és a 2/4 trapéz altípusok görbéin tapasztalható visszakanyarodás már a rohanó állapot beálltára mutat. Több pont a rohanó állapotból egyébként nem volt felrakható, mert h

a—hf értéke 1 mm alá süllyedt, ill. negatívvá vált (vízszínsüllyedés következett be). * Hogy a bővületek okozta vízszínváltozást a szűkületek okozta vjzszín változással összehasonlíthassuk, a 4. típusra vonatkozóan is felraktuk 35 l/sec vízhozamnál a hf—h

a vízszínsüllyedést a felvízmélység függvényében. Azért hf—ha-t, mert ez mindig pozitív volt, és azért hf függvényében, mert ez esett a bő szakaszra, úgy mint a bővületeknél a h

a. Ha az átmenetnél veszteség nem következne be, a szűkület és a bővület vízszínalakulása egymáshoz képest az átmenet szelvényére tükrös volna. Az ábrából ismét leolvastuk hf — 24 cm-hez hf—h

a értékét és a 21. ábrán felraktuk az altípus at Majmai i a tunot h

a-h,[cm] 20. ábra. A 4a főtípus altípusai okozta h

a—hf vízszintemelkedés az alvízmélység függvény ében, ha Q — 35 l/sec 0ue. 20. noBbiuieHue ypoenn eodu e HUMcneM fíbccjie h

a-—h, e .laeucuMocmu om eAyöuHbi HuxcHeeo öbetpa npu Q= 35 A/cetc. noebimeauH ebi3eanu emopocmeneimbiMii munaMü ZAaeHoao muna 4/a Fig. 20. Rise of the water level h

a—hf caused by the subtypes of main type No. la, plotted against tailwater depth, if Q = 35 litjsec 1 A •< , * •< >—— f -ÍJ t t 1 -Cl e T? J5 < t; -Ö AltipUS: 21. ábra. A 4. és a 4a főtípusok (9. ábra) egyes altípusai által okozott hf—ha vízszínesés 35 l/sec vízhozam és a bővebb keresztmetszetű szakaszon mért 24 cm-es vízmélység esetén <Pui. 21. CiMMcenue ypoeHH eodu h

f—h

a ebi3bieaeMoe omdeAbHbiMU munaMü OCHOBHUX munoe 4 u 4/a npu pacxode (tpue. 9.) 35 A/ceK u lAyóune eodbi 24 CM, u3MepeHH0ü Ha ynacmne c öo.iee luupoKüM ccneiiueM Fig. 21. Falling of the water level ht-—h

& caused by the subtypes of main types No. 4 and 4a (Fig. 9.), with Q = 35 lit/sec and in case of 24 cm waterdepth measured in the section of the wider cross-section függvényében (felső görbe). Elvileg a 19. ábra megfelelő c görbéjéhez hasonló görbét kellett volna kapnunk. A görbe menete lényegében hasonló is, csak nagyobb szóródás mutatkozik, mert a 21. ábra csak egyetlen vízhozam alapján, míg a 19. ábra valamennyi vízhozamnál történt mérések kiegyenlítése alapján készült. Ez egyébként pl. a megfelelő a (Q) ábrákkal való összevetés alapján könnyen ellenőrizhető volt. Megállapítható, hogy a 4. főtípusnál a torz és a háromszöges domború törtlapú átmenetek esésvesztesége 2,5 cm, a többié 2,5 és 4 cm között van. Ha nem a görbét, hanem a pontokat nézzük, 7 mm különbséget észlelünk a torzfelület és a háromszöges domború törtlap között az utóbbi javára. Trapézszelvényű Venturi-csatornák vizsgálata A törtlapú átmenetre vonatkozó elgondolás első megvalósítása 1958-ban a trapézszelvényű Venturi-csatornák vizsgálatával kapcsolatban történt meg [6], Ebben az évben a vizsgált sorozatból három típust építettünk meg kétféle, egyszer torzfelületű, egyszer domborúan tört háromszögekből álló törtlapú átmenettel (3. kép). 1959-ben ilyenirányú vizsgálatot ugyancsak hármat végeztünk [7], Valamennyi esetben megállapíthattuk, hogy törtlapú átmenet alkalmazása esetén a visszahatás határa nő, s így az esésveszteség csökken. A vizsgálatok során úgy jártunk el, hogy a Venturi-csatorna fölött számbajöhető leszívást már nem mutató szelvény és a Venturi-csatorna alatt már vízszínemelkedést nem mutató szelvény között határoztuk meg az esésveszteséget Lamoengörbék segítségével. A cikkünk tárgyát képező kísérletsorozatban megépítettük az A3cl és az A2c2 típusú Venturi-