Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Bélteky Lajos: A hazai termálvízfeltárás időszerű kérdései

476 Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. Bélteky L.: A hazai termális vízfeltárás nek következtében lehetetlenné válik a víznek öntözési célra való felhasználása. Erre a veszélyre az 1960. évi hajdúszoboszlói ankéton dr. Sze­bellédy Lászlóné mutatott rá. Ő a debreceni és hajdúszoboszlói termálkutak már hasznosított vizének a befogadóra történt káros hatását ismer­tette. Azóta a múlt évben befejezett karcagi kútnál merült fel ez a probléma, ahol a területileg illetékes vízügyi igazgatóság nem engedte meg a nagy sótartalmú alkalihidrogénkarbonátos víz­nek a befogadóként szóbaj öhető belvízcsatornába való bevezetését arra hivatkozván, hogy a nagy sótartalmú víz a csatorna vizének rizsföldek el­árasztására való felhasználását lehetetlenné tenné. A nehézségek áthidalására Karcagon meg kell keresni a legmegfelelőbb megoldást, minthogy a kút hasznosítására — mint az előbb említettem — az első létesítmény, a gyógymedence, már el­készült és azt 1960. aug. 20-án üzembe helyezték, ennek folytán a kút lezárása nem vihető keresztül. A karcagi példa is azt bizonyítja, hogy nem volna helyes minden meddő olajfúrást víztermelésre kiképezni, mielőtt annak felhasználási lehetősége nem biztosított. Végül — nem utolsó sorban — azért sem vállalhatja a Kőolajipari Tröszt minden egyes meddő fúrásnak víztermelő kúttá való kiképzését, mert szabad berendezés kapacitással nem rendelkezik, azonkívül a szénhiclrogénkuta­tási hitel erre a célra nem használható fel. Szükségesnek tartom arra is felhívni a figyel­met, hogy jóval kevesebb meddő fúrást lehet melegvíz termelésre kiképezni, mint ahogy azt sokan gondolják. Csökkenti a felhasználható fura­tok számát az a körülmény, hogy akár fűtési, akár fürdési célra csak akkor jöhet szóba a furat hasz­nosítása, ha az percenként minimálisan 300—400 liter hozamú. A kis vízhozamú ezenkívül azért is hátrányos, mert a lassú áramlás miatt előálló nagy lehűlési veszteség következtében a víz hő­mérséklete alacsony marad. A geológiai adottság is számos helyen lehe­tetlenné teszi, hogy a meddő furatot melegvíz­termelő kúttá lehessen kiképezni. Melegvízfeltárás szempontjából ugyanis a magyar medencében — dr. Schmidt E. R. megálla­pítása szerint, melyet a gyakorlati tapasztalat minden esetben igazolt —, főleg a pannonkori üledéksorban előforduló mélyebb, homokos víz­vezető szintek, továbbá a felső és alsó pannon határán települt középső pannonkori homokos tagokból álló rétegösszlet jöhet számításba. Ott, ahol a pannon rétegsor el van vékonyodva, melegvízfeltárás alig lehetséges, mert az ott kifejlődött óharmadkori miocén és oligocénkori képződmények vízfeltárás szempontjából nem je­lentősek. Legfeljebb ott nyílik lehetőség melegvíz nyerésére, ahol az alaphegység mélyen fekvő elemei közé mezozóos pászták települtek. Még ilyen geológiai adottság között is előfordulhat azonban, hogy a magas térszint s ennek követ­keztében mélyen maradó sztatikus és dinamikus vízszint miatt a furatból a gazdaságos víztermelés nem biztosítható. A Pest megyei számos meddő fúrásból pl. alig néhány jöhet szóba melegvíztermelés céljára. Jelenleg kb. 220-ra tehető azoknak a meddő furatoknak a száma, amelyet a Kőolajipari Tröszt hasznosításra átadott az ÖFF-nak. Az érdeklődés állandó a különböző állami és tanácsi szervek részéről, de régebbi fúrásoknál a kútkiképzési munka elvégzésére aránylag csak kevés helyen került eddig sor. Előbb az eredményesen végződött munkák közül fogok néhányat ismertetni, majd olyanokat, ahol nem sikerült a meddő furatnak melegvíz­termelő kúttá való kiképzése. A kiskőrösi 1954-ben végzett fúrás mélysége 2055 m. A furat 1306 m-ig 10 3/ 4"-os csővel bélelt. A rakat mögött a palástcement felső határa kb. 800 m a térszinttől számítva (3. ábra). A karottázsszelvény alapján a két pannon határa 1000—1010 m-nél mutatkozik. A nyitott szakaszban és a hozzákapcsolt alsó pannon réteg­ben végzett vizsgálat minimális mennyiségű, sós túlfolyó vizet eredményezett. Mivel a fúrás közvetlenül a község közelében van, a meddőnek nyilvánított fúrás melegvíz­termelő kúttá való kiképzése és a víznek fürdő céljára való hasznosítása önként adódott. A mun­kát a Kőolajipari Tröszt végezte el 1957-ben. Lyukbefejező berendezéssel álltak a furatra, s perforátorral megnyitották a karottázsszelvé­nyezéssel porózusnak kimutatott három réteget 973 és 1090 m között. A furat alsó szakaszát perforálás előtt 1157 m mélységben cement­dugóval zárták le. A golyós perforálás után a perforált szakaszokban három helyen torpedóztak is. Mivel a víz erősen homokos volt, a 960 m alatti szakaszba körülkavicsolt 102 mm-es szűrőt építettek be. A dugattyúzással végzett tisztító­szivattyúzás befejeztével 450 m-ig 2 7/ 8"-os termelőcsövet építettek be, amelyen a kiit 84 liter/perc 54 C° hőmérsékletű túlfolyó vizet szol­gáltatott. Kompresszorral 280 l/p vizet vettek ki a furatból. A kút mellé azóta a község fürdőt épített gyógy- és úszómedencével. A kis mennyiségű me­legvizet a gyógymedencében használják fel, az úszómedencét pedig egy 110 m-es hidegvizes kút vizével táplálják. Minthogy a fürdő igen látoga­tott, a rendelkezésre álló víz kevésnek bizonyult. Máris tervbe vették egy új, 700—800 m-es termál­vizes kút létesítését. Hajdúböszörményben az 1. sz. meddő olaj­fúrást képezték ki víztermelő kúttá. A furat mélysége 1541,8 m s 798 m-ig volt béléscsövezve 9 5/ 8"-OS csőrakattal. A felső pannon rétegsor 572 m-ig terjed, az alsó pannon pedig 931 m-ig. Alatta vulkáni tufa van agyagos közbetelepülé­sekkel. Meddővé nyilvánításkor a furatot iszappal töltötték fel és —5 m mélységben cementdugóval zárták le. Az FTV által készített terv — igen helye­sen — a béléscsövezett szakaszban írta elő a karottázs és a földtani szelvény alapján víznyerésre igen alkalmasnak látszó két réteg perforálással való megnyitását. A megye megbízottjának ja­vaslatára azonban megváltoztatták a tervet s a furatba 1000 m-ig feltöltve azt — 6 5/ 8"-os

Next

/
Thumbnails
Contents