Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Erdélyi Mihály: Külső-Somogy vízföldtana I.

Erdélyi M.: Külső Somogy vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. 453 l0 1 0 m / a d é K 1 11

1 15. ábra. Somogygeszti 1 lösz, 2 fosszilis talaj, 3 kevert löszanyag behordott löszkonkréciókkal és a fosszilis talaj (2) darabjaival ezek csak eróziót jelző képződmények és fosszilis talajszintek. Ahány feltárás, annyiféle. Egymással nem azonosítható szelvények. Nem olyan egyöntetű, mint a felsőpleisztocén. A lösz aljának homokosságát sokáig azzal magyarázták, hogy a lösz alatt a pleisztocén homok elterjedése általános. Kiderült, hogy a magas hátakon és lejtőkön, ahol nincs pleisztocén homok, csak ott homokos a lösz alja, ahol a közelben vagy közvetlen a feküjében megvan a pannóniai homok. A lösz általában homokos, különösen a Balatonhoz közel, a belső-somogyi homok szegélyén és a pleisztocén homokkal kitöltött nagy ÉÉNy—DDK-i völgyek mentén. A lösz, homokos lösz és löszös homok területi elkülönítése csak igen részletes térképezéssel hajtható végre. A lösz homoktartalma ugyanis nemcsak a felszín mentén változik rendszertelenül, hanem a feltárások szerint ugyanazon szelvényben függőlegesen is. A lösz képződése közben történt eróziónak több bizonyítékát láttam (15. ábra). A fonyódi sportpálya (1—2. kép) és több más ottani feltárás azt bizonyítja, hogy a hegytetőről szoliflukcióval leszállított % m

3-től 15 cm-es átmérőig terjedő nagyságú bazalttuskók (nem tufa!) felszínének egy része, rendszerint csak egyik oldala, széltől simára koptatott. Ez is az erős pleisztocénkori defláció bizonyítéka. Holocén képződmények A Balaton déli partjának öbleiben (berkek), az öblök folytatásában a völgyekben, mindenütt tőzeg, kotu, berekföld található. A mainál nagyobb óholocénkori Balaton bizonyítéka ez. A Balatont kísérő turzáshomok 100—300 m széles, fúrások szerint 4 m-nélnem vastagabb [10]. A mai vízszint fölött 1—1,5 m-nél magasabban nincs. A Balaton turzásaival zárta el és alakította berkekké déli öbleit, kiegyenesítve partját. A berkek előtt a turzás alatt mindig ott a tőzeg. A turzás, vékonyabban és hézagosabban, de az abráziós magaspartok előtt is megtalálható, feküjében pannonnal vagy ritkábban vékony idős pleisztocén kaviccsal. A berkek területén az abráziós partoktól 3—4 km-re a turzás homokjában az 5—G cm-es kvarckavicsok jelenlétét megmagyarázni jelenleg még nem tudom (Zamárdi alsó v. áll., B. széplak). Távol minden számbajöhető anyagforrástól, így az abrázióval lenyesett hátak anyagából származó esetleges ópleisztocén kavicsanyagtól is. Talán az abráziós peremek szegélyéről a kimosott ópleisztocén kavicsot a hullámzás, esetleg a jégtúrolás a turzás mentén egy irányba mozgatva szállította a mai helyére? A futóhomok aránylag ritka, nem úgy, mint Belső-Somogyban, ahol É—L> irányú, vékony, esetleg több km hosszú pásztákban látható. Külső-Somogyban legnagyobb foltja Látránytól K-re van. A völgyek holocén képződményei : löszös anyagú iszap, kotu, tőzeg, rétiagyag és öntés. A hátakon 50—80 cm vörösbarna erdőtalaj, keletebbre degradált erdőtalaj és mezőségi talaj van. Sok helyen már a talaj B-szintje is erodálódott. Hegységszerkezet A területen kevés a mélyfúrás, még kevesebb az olyan, mely a pannóniai üledéksort, is harántolta. Fúrások alapján a mélyszerkezet felderítése még nagy vonalakban is alig lehetséges. A geofizikai eredmények regionális térképi ábrázolása igen vázlatos [33]. Elegendő fúrásadat hiányában és a vázlatos geofizikai térképanyag miatt azt kell felhasználnunk, ami rendelkezésünkre áll. Ezek (a fúrásszelvényeken kívül) a pannóniai és pleisztocén tiledéksor fúrásokban megállapított vastagsága, a felső pannóniai összlet felszínének tengerszintfeletti magassága, az egyes képződmények elterjedésében mutatkozó szabályszerűségek, a mai és a rekonstruálható pleisztocén vízhálózat, valamint a mai felszín. Az így kialakult képet azután össze kell vetni a geofizikai eredményekkel. A rendelkezésre álló geofizikai térképanyaggal eredményeim csak nagy általánosságban hasonlíthatók össze, de még így is bizonyos fedés ismerhető fel. Nagy kár, hogy a geofizikai kép igazolásához nagyon kevés a mélyfúrás. Úgy vélem, hogy megfelelő módszerekkel a kevés mélyszerkezeti adat ellenére is felderíthető Külső-Somogy földjének története, legalábbis a pliocéntől napjainkig. Leginkább megfelelőnek tartom az itteni sajátos viszonyokra a Schmidt E.féle geomechanikai szemlélet [35] alkalmazását. Az összeszedhető régebbi irodalmi és kéziratos adatok, nyolc hónapon át a területen végzett részletes földtani térképezéssel, valamint mélyfúrások anyagfeldolgozásával szerzett megfigyeléseim és tapasztalataim — véleményem szerint — elegendők arra, hogy a fentiek alapján megkíséreljem a szerkezeti viszonyok felderítését. Területünk mélyfeküjét alkotó kőzetek a Balatonfelvidéken és a Bakonyban nagyrészt a felszínen vannak. Meg kell vizsgálnunk, hogy az ott tanulmányozott nagyobb szerkezeti elemeknek megfelelőire lehet-e következtetnünk. A Balatonfelvidéken a nagy rátolódások iránya párhuzamos a Balatonnal és a somogyi völgyrendszer egyik fő irányával. Mind a Balatonfelvidék rátolódásai, mind a velük párhuzamos somogyi völgyek nem haladnak egyenesen, íveket, hajlatokat, kisebb kiugrásokat mutatnak. A Balatonnal párhuzamos somogyi völgyekben a felső pannóniai képződmények a déli, mere-