Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Erdélyi Mihály: Külső-Somogy vízföldtana I.

452 Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. Erdélyi M.: Külső Somogy vízföldtana: folyóvízi homok. A feltöltés utáni felső-pleisztocén eróziós szakasz a völgyek homoktöltelékét nagyobb részt megint kihordotta. Ezt arra alapítom, hogy a mai völgytalp felett 50—60 m-en is megtalálható, néhol csak roncsokban. Lehet, hogy ilyen magas helyzetben részben a völgy árkának újpleisztocén megsüllyedése miatt van. Szelvényei szerint határa lefelé nem éles, ha feküje pannóniai homok. Térképi elkülönítése pedig azért nehéz ott, ahol sok pannóniai homok is van, mert itt anyagának jó része áthalmozódott. Sokszor egészen finoman rétegezett, alig ismerhető fel folyóvízi eredete (6. kép). Kicsiny elterjedési! vízi eredetű üledék még a nagy hosszanti völgyekben a vastag allúvium alatti mocsári, ártéri agyag. Kaposváron a cukorgyár melletti híd alapozásakor 5 m vastagságban tárták fel. A kikerült nagy egyedszámú faunát Barthct Ferenc határozta meg: Viviparus viviparus L., Bithynia tentaculata L., Planorbis planorbis L., Pl. corneus L., Bartha F. a következőleg értékeli : „Bár a Viviparus viviparus nálunk a pleisztocénben ritka, itt mégis kétségtelen ez az alak fordul elő. Az egész fauna már recensen is megjelenhetne, de a peisztocén végén még előfordulhat. Mind sekély vízi alak" Megtaláltam még Bonnya, Tab és Kapoly mellett is. A nagy hosszanti völgyek süllyedő szakaszainak üledéke. Felső pleisztocén üledékek Még a homok lerakódása idején kezdődött a löszlepel kialakulása. A porhullás idején a mai felszín már megvolt, mert a lösz a völgytalpig minden idősebb képződményt takar", még a pleisztocén homokterület jó részét is. Ahol nincs a homokon, ott a poranyaggal való keveredést a homok felszínének löszössége bizonyítja. A lösz feküjében a pannóniai és pleisztocén homokterületen gyakori a futóhomok vékony rétege (Fonyód, Hőgyészi Téglagyár). Feküjével gyakran átmenet nélkül érintkezik (14. ábra). A Balaton közvetlen környékén kevés a lösz, vékony és foltos a lösztakaró. A Lelle—Mernye— Orci völgyülettől Ny-ra a lösz vékonyodik, feküje majdnem mindig a pleisztocén folyóvízi homok. A homokra több feltárás szerint éles határral, átmenet, keveredés nélkül telepszik a lösz. A löszlepel a magas hátakon nem mindig vastag. Saját tapasztalatom [8] és másoké szerint is [49, 50] a 280—300 m körüli magas hátakon, különösen a Balatonnal párhuzamos nagy völgyektől D-re, nagy területeken igen vékony és hézagos. Vastagsága a 25 m-t ritkán haladja meg. Általában DK-felé vastagodik s homokossága csökken. Különösen a Balaton környékén gyakori a ,,völgyi lösz". Homokos és apró kavicsos rétegei gyakran a fekü felszínével párhuzamosan rétegessé teszik. Homokja és kavicsa a porlmllás idején a pleisztocén homok-kavics és a pannóniai homok anyagának felülről való lemosásából származik. Több feltárás bizonyítja ezt (14. ábra). Pincehelyen és másutt is a löszfalban hosszan követhető vízszintes, egyenletes, durvaszemű homokréteg található. Mezőszilas mellett 1—2 cm-es, vízszintes agyagcsíkot és kvarcdarakavics rétegeket láttam. így az is lehetséges ugyanúgy, mint az Alföldön, hogy a dunántúli lösz egy része is vízi eredetű. A löszt egy vagy több fosszilis talajszint osztja meg. A löszanyag átalakulása, vályogosodása e fosszilis talajokban igen változó még ugyanabban a feltárásban is. A porhullás szünetelését, a lösz felszínének talajosodását jelzik. Egy részük határozottan erdőtalaj, más részük csernozjom (3. kép, 1—5. és 7. ábra). A fosszilis talajszintek számában, kifejlődédésében, területi elterjedésében semiféle szabályszerűséget nem tapasztaltam, tehát semmi esetre sem keletkezhettek regionális klímahatásra. Ellene szól még ennek kiékelődésük, továbbá, hogy rövid távolságon belül anyaguk gyorsan változik, amint az több feltárásban is megfigyelhető (4—5. ábra). Nálunk a lösznek és még közvetlen feküj ének (homok) is minden esetben felső-pleisztocén(Monastiri) a gerinces faunája. Felső-pleisztocénnél (Würm) idősebb löszt nem ismerünk. Ha volt is, laza anyaga lepusztulhatott, vagy a felismerhetetlenségig átalakult. Néhány feltárásban löszgyanús idősebb képződményt láttam. A lösz alatti, rendszerint vékony, nem „vízi" eredetű idősebb pleisztocén igen változatos, de 7T76. kép. Mernye É. Műút mellett 14. ábra. Balatonföldvár. Sertéstelep 1 felső pannóniai homok erodált felszínnel, 2 pleisztocén folyóvízi homok darakavics lencsékkel (X), 3 lösz darakavics csíkokkal (XX), éles fekühatárfelülettel