Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Erdélyi Mihály: Külső-Somogy vízföldtana I.

Erdélyi M.: Külső Somogy vízföldtana agyagos vörös homokká mállott felszíne. Legjobb feltárásai a Kaposvári Téglagyár (3. kép, 1. ábra) és a lullai mélyút. Több fúrásban is megvan. Anyaga lehet helyileg is áthordott (kolluvium), (2. ábra). Több vörösagyagréteg is előfordulhat. Általában a felső pannon közvetlen fedőjében a legvastagabb, legagyagosabb és legvörösebb, aljában a legvastagabb a mészkő vagy mészkonkréciós pad. Hosszú ideig tartó mállást bizonyít. A feltételezett pliocénvégi-posztpliocén tönkfelület felszíni képződményének tartom. A felette levő 1—2 vékonyabb szint az ópleisztocén melegebb szakaszaiban képződhetett. Kretzoi Miklós szerint [15] két meleg, száraznyarú, nedvestelű, a mainál melegebb ópleisztocén klímafázissal kell számolnunk, amikor is ugyancsak terrjirossa jellegű talaj alakult. Anyaga, ha szálbanálló, szorosan a fekütől függ. Ezt sok feltárás alapján állapítottam meg. Ha a fekü homok, akkor agyagos vörös homok fedi (3. kép, 1. ábra). Ha agyag a fekü, akkor sötétvörös, viaszszerű, zsíros tapintású, a vizsgálatok szerint 50—70%-os agyagfrakciót tartalmazó, erősen vas-mangánborsós, dendrites, szárazon jellegzetesen morzsásan törő agyag (lullai mélyút). Helyben való keletkezését bizonyítja a fekü anyagától való szoros függésén és mésztelenségén kívül, az aljában levő vastag mészkőpad is. A mainál melegebb éghajlaton a talajból kioldott mész e padban halmozódott fel. Ha a fekü laza homok, mészkőpad nem keletkezett (1. ábra). Ahol 2 m-nél vastagabb, feltétlenül anyagának, vagy legalábbis szelvénye felső részének összehordottságára kell gondolnunk. A feltárások túlnyomó többségében jórészt homokkal, mészkonkréció törmelékkel, apró kaviccsal kevert, nincs meg a szoros összefüggés a feküjével, anyaga sem olyan egyöntetű, mint a biztosan szálbanálló esetében. Mindez nagyfokú erózióját, anyagának áthalmozását jelenti. A dunántúli szálbanálló vörösagyag feltárásainak legnagyobb része roncs, sokszor csak a vörheny eges fekü mészkő repedéseiben maradt meg. Felszínre csak mesterséges feltárásban került (mélyút, agyaggödör), vagy más emberi beavatkozással elindított folyamattal jutott (talajerózió, erdőirtás után keletkezett szakadékok, hátráló völgyfők). A mélyfúrási anyagvizsgálat jelzi a pannon felszínét. Színe a jekütől és a fedőtől egyaránt nagyon eltérő, fúrás közben az öblítő vizet festi ; zsíros tapintású anyaga, feküjében a mészkőpad vagy konkréciós réteg átfúrásának nehézsége annyira feltűnik, hogy még pontatlan leírásban, vagy rossz mintavételben is jelentkezik. A mészkőpad gyakran világos rózsaszínű. Nagy segítség ez a fúrási anyag feldolgozásakor, ha az agyagból nem jött minta, vagy nem is jöhetett, mert az erózió csak a fekü mészkövet hagyta meg. Fúrásban a süllyedő területeken, a vastagabb pleisztocén feltöltés alatt van meg. Nagyfokú hiánya Külső-Somogy legnagyobb részében az újpleisztocénig tartó denudációs szakasszal Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. 449 l0 2. ábra. Bonnya 1 lösz, 2 réteges sávos mészfeldúsulás konkréciókkal, 3 2—80 cm vastag fosszilis talaj, 4 „tarka agyag" és „záporkavics" talajfolyás nyomaival, pannóniai homokkő (It), agyag (a) darabjaival, vörösagyag foszlányokkal (v), és összehordott konkréciókkal (k) magyarázható. A DK-i Dunántúlon a pleisztocén nagyobb részén, talán elejét és biztosan a legvégét kivéve, kevés megszakítással folyóvízi s talán helyenként mocsári tavi üledék felhalmozódás lehetett. Dél felé mind több vörösagyagréteg van. A Mecsek környékén szerzett tapasztalatom is ez. Itt már első látásra nehezebb elkülöníteni a löszt megosztó fosszilis talajszintektől. Különösen a szín lehet megtévesztő. Ez természetes is, mert délen a felsőpleisztocén mélyebb szakaszaiban keletkezett talajszintek színe és anyaga az erősebb mállás miatt jobban hasonlít a prepleisztocén típusos vörösagyaghoz. Külső-Somogyban azonban a kétféle foszszilis talajt összecserélni nem lehet. Szabad szemmel jól, laboratóriumi vizsgálattal biztosan elkülöníthetők. Az újpleisztocénig fosszilis talajszintek és folyóvízi üledékek keletkeztek, amint azt sok szelvény lösz alatti része bizonyítja (3—5. ábra). Nemcsak barna erdőtalajok és mezőségi talajok (6. ábrán a 3. jelű képződmény). Ide tartozik a tarka agyag problémája is. A „tarka agyag" a fekü (itt pannóniai agyag, homok) mállott, vízzáró felszínén keletkezett gyakran leveles, vékony-lemezes, a fekü felszínét rétegeivel követő márga (7—8. ábrán a 3. jelű képződmény) A fedőből, különösen a löszből és a pleisztocén folyóvízi homokból kioldott mész feldúsulása. Ha e feldúsulással kemény (pados, konkréciós) mészkő keletkezett, akkor „vízkő" a neve (9. ábra). 3. ábra. Somogy túr 1 öszös homok, 2 kávébarna, 3 vörösbarna, 4 sárgásbarna fosszilis talaj, 5 felső pannóniai agyag, felszínén konkréciósorral Alaprajz: A \ |f 4. ábra. Bedeg D. 2 km. Régi téglaégető a lösz, b fosszilis talajszint