Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

6. szám - Erdélyi Mihály: Külső-Somogy vízföldtana I.

446 Hidrológiai Közlöny 1961. 6. sz. Erdélyi M.: Külső Somogy vízföldtana: Rétegtan Félszínalatti képződmények Gránitot a ságvári fúrás (115)*, kristályos palát pedig a balatonmelletti fúrások értek : B. boglár (6), B. földvár (7), B. őszöd (14) és Siófok (118, 120) (1. szelvény). Karbon mészkőben fejeződött be egy karádi fúrás (76), míg Igaion felsőtriász mészkövet ért a fúró (55). Közelebbről meg nem határozott mezozoikum Buzsákon került elő (15). 1. Botaianssrir.il fajokkal. A részletesen feldolgozott fonyódi fúrás faunája szerint a Balaton mellett az alsó pannóniai emeletnek csak a felső része fejlődött ki [37], Felszíni képződmények A felső pannóniai emelet üledékei A felszínen felső pannóniainál idősebb képződmény nincs. Amíg az olajkutató fúrásokkal nem harontolták a pannóniai összletet, uralkodott az a nézet, hogy a Balatontól D-re, az egész szelvény (l.rész) Fonyód Bcniőr "j Őszöd x n MA, -1001 -500 -1000 X Baiatonföldvőr ^ - 8 JL Zamardi ISS. (II. rész) 330 1 2 3 ( 5 km Siófok no m Kétszeres fúlmgosilós Alsótekeres p. rmrnrnf' ,3l

i'irrTiií \ i \ i 1

1 ' i J E L M A G Y A R A Z A T •• Felső ponnőniai •—P, klsó pannóniai fúrásban Fellételezett alsó pannóniai |:::: :

| Miocén általában I Mj 1 Felső miocén ty I Középső miocén V/l/lli Kristályos pala fúrásban lllllllll Eocén ÍHHH

1 Feltételezett mezozoikum —— Diabáz 1/777

1 Feltételezett kristályos pala I I Mezozoós mészkő fúrásban Yas Fúrás (talpmélységgel) A felső pannonnál idősebb harmadkori képződményeket a nyomtatásban megjelent [1, 35, 49] fúrási anyagból nem ismertetem. Helvéti (?) konglomerátumban fejeződött be az egyik buzsáki fúrás (50). Tortonai mészkövet a balatonbogiári (6), buzsáki (48, 50) és a fonyódi (49) fúrások értek. A buzsáki csiszta-pusztai fúrás (50) meleg vize ebből a mészkőből jön fel ; a fonyódi fúrás (49) szénsavas vize. ugyanezen mészkő repedéseiből tört fel. Szarmata mészkő, gyakran faunás, már sok fúrásból került elő. Ezek egy része feldolgozva kéziratos munkában található [37], más része feldolgozás alatt van (6), vagy szarmata kora csak gj^anítható a rövid leírás alapján (14). Balatonföldváron két fúrásban van meg (8, 9). Az egyikből (8) Boda Jenő a következő faunát határozta meg : Cardium vindobonense, Irus gregarius. Mactra sp., sok foraminifera, Zamárdiban is több fúrásban található (154, 156, 157, 159). Az egyikből (157) kikerült faunát Kókay József határozta meg : Cardium vindobonense, Limnocardium cfr. plicatofittoni, Potamides mitralis, P. pictus, Vulgocerithium rubiginosum, Solen subfragilis. Balatonkilitin (82) is szarmata-gyanús márgát fúrtak. A buzsáki fúrásokból is előkerült (48, 50). Az alsó pannóniai emelet üledéke a mélyfúrások szerint (6, 8, 14, 48,'49, 50) túlnyomóan mészmárga és agyagmárga a Limnocardium abichi, L. lenzi és L. czjzeki jellemző kagyló* A tanulmányban szereplő valamennyi fúrás sorszáma a tanulmány végén feltüntetett fúrás-adatok sorszámával azonos. pannon 200—300 m-nél sehol sem vastagabb [18]. Érthető volt, hiszen csak néhány balatonparti fúrásból ismerték feküképződményeit [18, 35]. Az alsó pannóniai márgából a felső pannon üledékfolytonossággal fejlődött ki, a fonyódi fúrás magmintái szerint [36]. Kőzetanyaga igen változatos : homok, homokkő, agyagos homok, homokos agyag, agyagmárga, ritkán mészmárga, mésztelen agyag, lignites agyag, lignit, sok márga-konkréció, kissé sós és édesvizű tó, mocsár és folyóvíz üledékei. Feküjét vagy annak közelségét gyakran kvarckavics, fillit-törmelékes homokos kavics jelzi (81, 82, 118, 154, 160). Közben is vannak kavicsos rétegei (13, 17, 88, 90). Már id. Lóczy felismerte a felső pannon tó periodikus vízszíningadozásait. Az agyagos felső pannon homloklencséit a Balatonfelvidékről lefolyó vízerek medreinek tartotta. Olyan közbülső szárazulati időben keletkeztek, amikor a ,.siker tóság negativus partvonal mozgással messzire eltávozott a Balatonfelvidéktől" [18, p. 350, 400]. Több mélyfúrás és feltárás biosztratigráfiai vizsgálatával újabban kimutatták, hogy a felső pannon összlet felső részében a tavi üledéksort egy-öt regressziós szárazföldi szakasz képződményei osztják meg [2, 3]. Az egykori partvonal közelében (a Középhegység pereme) van a legtöbb (Öcs, Várpalota), onnan távolodva számuk csökken s a tómedence belsőbb részén (Tab, Nagyatád) már csak egy volt [2, 3]. Ennek a vízföldtanilag nagyon fontos, túlnyomóan homokos kifejlődésnek térképi elkülönítése ma még nem lehetséges, mert kicsiny a feltárások szelvény-